Rosszkedvű levél barátnőmnek

Nem sértődtem meg, amiért születésnapi gratulációmat olyan fanyar kedvvel fogadtad. Azt még nem tudom, hogyan érzi magát az ember lánya hét x-szel a vállán, de nekem hattal a hátam mögött sem éppen jó a közérzetem, azt elhiheted.

Tulajdonképpen meg sem lepődtem, amikor bejelentetted a szándékodat, hogy jövőre külföldön vállalsz munkát. Mást mit is tehetnél? Itthon ugyanannyi erőfeszítéssel, fáradsággal sokkal kevesebbet keresnél. Ha egyáltalán akadna még számodra hetvenen túl valamilyen munka. Hiszen munkát kereső 55—60 évesekkel Dunát lehetne rekeszteni. Egyedülálló nő vagy, ahogyan mondani szoktad, se kutyád, se macskád. Igaz, volt ez is, az is, amíg édesanyád élt, s ha túlóráztál, ellátta a kedvenceidet. Azután váltál meg tőlük, hogy anyád halálát követően megbetegedtél. Tíz évvel ezelőtt, amikor megszűntek, átszerveződtek a kisebb-nagyobb üzemek. Az is, ahol te dolgoztál. Lelkesen küldtek nyugdíjba. Fiatalokat kerestek, és neked ettől ugrálni kezdett a vérnyomásod. Adminisztratív dolgozóként amolyan középkáderként nem volt valami nagy a fizetésed. Ezért lettél te a mai „átlagnyugdíjas” a mostani 6200 koronára „emelkedett” nyugdíjaddal.

Ugyanis a statisztikai hivatal adatai szerint – men rég közölte az Új Szó – 2002 második negyedévében az átlagos nyugdíj 6126 korona. Ebből – szintén az említett adatok szerint – nálunk 2002 decemberében még meg lehetett élni.

Persze ebbe az átlagba beletartoznak a későbbi, jobb fizetésből, a rádolgozott évek száma alapján hozzáadott százalékból kiszámított, tehát sokkal magasabb nyugdíjat élvezők is. Ugyanúgy a falvak – egykor földműves szövetkezeti tagként vagy dolgozóként nyugdíjazott – idős emberei. És a csak háztartásbeliként nyilvántartott asszonyok, akik egész életükben ott dolgoztak a „közösben” a férjük oldalán, de végül mégiscsak kisnyugdíjas lett belőlük. Ők legalább az alapélelmiszerekhez olcsóbban jutnak hozzá. A kép rendkívül összetett. Mert egyáltalán nem mindegy, hogy hazánk 1,199 millió nyugdíjasa (ebből öregségi nyugdíjas 793,7 ezer, rokkantnyugdíjas 223,4 ezer fő) hol, milyen körülmények között érte meg ezt a kort. A kettecskén megöregedett házastársak szerényen, de viszonylag jól be tudják osztani ezt a két átlagos nyugdíj összegét kitevő, havonta érkező jövedelmet. Az özvegyen maradtak nyugdíja kiegészül az özvegyi járulékkal. A rokkantnyugdíjasok helyzete már bonyolultabb, főleg ha az 50%-os rokkanttá nyilvánítottak munkaképességét nézzük. Mert ki alkalmaz manapság leszázalékolt munkaérőt? De ez teljesen külön téma. A családi házban élő (később egyedül maradó) idős ember még csak-csak megoldja valahogy kertje gondozását, háza fenntartását, de felújításra, karbantartásra egyedül már nem vállalkozhat. Mostanában éppen ezért sokan rendkívül olcsón elkótyavetyélik a házukat, beköltöznek a közeli városba, esetleg gyermekükkel, unokájukkal húzódnak egy fedél alá. (Ez aztán a kényes téma!)

Sosem kérdeztem, miért maradtál egyedül, miért nem vállaltál házasságot, gyerekeket? Szüleid rossz házassága, egy csalódás, az előrelátás? Mindegy. A tény: elved volt és maradt, hogy ne szorulj senkire, ne légy kiszolgáltatva mások jóakaratának vagy rossz szándékának.

Nézzük inkább végig a közölt adatokat, mennyiben helytállóak a te esetedben. Ezek szerint az átlagnyugdíjas havi létfenntartási költségei, vagyis fogyasztási kiadásai 5307 koronát tesznek ki. Ebből az átlagnyugdíjas 1879 koronát költ élelmiszerre. Ez körülbelül fedi a valóságot. Szerepel itt a statisztikai hivatal adataiban 195 korona értékben alkohol, dohánytermék. Te nem iszol, nem dohányzol. Viszont ásványvizet vásárolsz havonta kb. 300 koronáért. Ruházkodásra – mindent összevetve – éppen elég a 265 korona, ugyanis már évek óta a kínai, vietnami bóvlit veszed, s a turkálóból az elegánsabb ruhadarabokat. A 151 koronában meghatározott átlagos egészségügyi kiadások a te havi szükségleteidet nem takarják be – ingadozó vérnyomás, neurózis, ízületi bántalmak —, a gyógyszerekért, vitaminokért havonta a gyógyszertárban kell hagynod legalább 500 koronát.

A lakásrezsid (villany, gáz, fűtés, szemét) magasabb, mint 1557 korona, most pontosan 2350 korona. Gondolkoztál is, ne cseréld-e ki egyszobásra a kétszobás lakásod, de ismerőseid azt tanácsolták, keress más megoldást. Vegyél fel esetleg egy albérlőt, aki – ha netán rászorulnál – majd gondoz is. De „világítsd át” alaposan, át ne verjen valami szélhámos. Sok esetben a kisebb lakás sem megoldás, ugyanis, fenntartási költsége évről évre változik, növekszik. A telefonra sem elég a 208 korona (ennyi szerepel a statisztikai adatokban), 300-nál sosem fizetsz kevesebbet, ahogyan mondani szoktad, még ha megnémulsz sem. Pihenésre, kultúrára 301 korona neked nem elég. Megrendelted az Új Szót, és ott a kábeltévé. Nem a „nagy csomag”, csak a közepes. Novemberben jött az UPC számlája, hogy a negyedéves előfizetés „hűségkedvezménnyel” január végéig 911 korona, tehát havi 300 csak a tévé... Különben a művelődés a statisztikai hivatal adataiban 0 koronás tételként szerepel. Kell ehhez kommentár?

Te vendéglőre, szállodára nem költesz, közlekedési kiadásaid az adatokban közült 164 korona fölé csak akkor ugranak, ha az ország másik végében élő 85 esztendős nénikédet akarod meglátogatni. Távolsági buszokra ugyanis nincs nyugdíjaskedvezmény. De ez csak részletkérdés.

Ha ez-az elromlik, ha egyéb árunak tekintjük a mosóport, tisztítószereket, akkor úgy nagyjából beleférsz a lakásfelszerelés-felújítás 301, a szolgáltatások, az egyéb áru 217 koronás tételbe. Na már most adjuk öszsze a te kiadásaidat. Bizony már most 500 koronával többet költesz, mint amennyi a nyugdíjad. Hogy miből? A vésztartalékodat apasztod, pedig még nincs is itt a január, az új esztendő, amikor – minden eddig hallott s közölt adatot figyelembe véve – körülbelül 40%-kal lesznek magasabbak a létfenntartási költségek. Ahhoz, hogy tétlenségre, bezártságra ítélve éppen csak tengesd az életedet, talán elég lenne plusz kétezer korona. Nyugdíjemelés (5%) csak 2003 júliusától várható. De mi lesz az a 300 korona a több mint kétezer koronával növekedő kiadásokhoz viszonyítva?! És márciustól már a kórházi ellátás, egy-egy gyógyszer felíratása is pénzbe kerül.

Néha kisegítesz itt-ott, takarítani is jártál, de aztán kiújult az ízületi gyulladásod. Jövőre még új csizma is kell, a mostani már beázik. Ki kellene cserélned a hűtődet is, már nagyon jegesedik, sokat fogyaszt. Valószínű, hogy jövőre fölszerelik a hőszabályozókat is a radiátorokra. Jó dolog, de nagy kiadás. És a legnagyobb gond, hogy a fogaid – eddig semmi baj sem volt velük, büszke is voltál rájuk – mintha rosszalkodni kezdenének. Mi lesz, ha tömésre, ne adj isten, hídra lesz szükséged...

Ezért döntöttél úgy, hogy külföldön vállalsz idősgondozást, vagy háztartási alkalmazottként munkát. Ha bírod majd a strapát, hogy évekig 3-4 hónapot, fél évet dolgozz, akkor jól jársz. Feltöltheted a tartalékodat, amelyet minden nyugdíjas elkészít az „utolsó útjára”. Előtte még kicserélsz ezt-azt a lakásban, veszel egy jó kabátot, hogy ne légy egy kopott kisöreg.

Szorítok neked, hogy ne rendetlenkedjen a vérnyomásod, ne kínozzon az ízületi gyulladásod, hogy bírjad idegekkel, erővel. Az útleveledet kezelők majd irigykedve köszönnek el tőled a határon, jó pihenést kívánva. Mert az utazásod célját így jelölöd meg: üdülés, turisztika. ĺgy van ez Európában és a világ fejlett országaiban. A nyugdíjasok hetven fölött már csak utazgatnak, pihennek.

Mi, mai szlovákiai nyugdíjasok – egyelőre – így készülünk Európába.