Rosszabb a helyzet, mint gondolnánk

Kíváncsiság és aggodalom kísérte a jelentés publikálását. Kíváncsiság, mert az IPCC ritkán publikál új jelentést, de olyankor mindig rémisztően pontos leírást ad a Föld aktuális és várható állapotáról. Aggodalom, mert az IPCC jövőképei nemcsak megbízhatók, de elég sötétek is – éppen a megalapozottságuk miatt. Elég elkeserítő, amikor egy csomó szakértő addig matekozik az éghajlati adatokkal, amíg ki nem jön belőlük egy meteorológiai katasztrófafilm.

Fontos, hogy az IPCC nem végez önálló kutatást. A megállapításaik nem egyedi mérésekre alapulnak; több ezer szakértői tanulmány elemzésével metaanalízist készítenek a globális éghajlati folyamatokról, illetve a folyamatok okairól és következményeiről. A néhány évente publikált nagy formátumú elemzéseket és az úgynevezett különleges jelentéseket olyan szakértők készítik, akiket a kormányok és a nemzetközi szervezetek delegálnak az akadémiai és magánszférából, szakmai alapon válogatva közülük.

Egy IPCC-jelentés gyakran hónapokig, de inkább évekig készül. A most bemutatott dokumentumot Hoesung Lee, az IPCC elnöke a szervezet eddigi legfontosabb munkájának tartja. Ez a számokon is meglátszik: 6000-nél is több tanulmányt néztek át, 40 ország 91 szerzője és szaklektora – összesen 133 közreműködő – dolgozott a jelentésen. 60 nemzet 500 szakértője 13 ezer kommentet fűzött az első vázlathoz; 570 szakértő 25 ezer további kommentet küldött a javított kiadáshoz; 4000 kérdést tettek föl a jelentést megrendelő kormánytagok.

A világ vezető döntéshozói közül senki sem tudna 42 ezer, a klímaváltozásról szóló kérdésre válaszolni. A 2016-os párizsi klímakonferencián ezért bízták meg a feladattal a szakértőket. Rémisztő azonban, hogy hiába javasolnak többféle megoldást, ezeket jó eséllyel nem fogják alkalmazni a gyakorlatban. 

Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület szerint a globális hőmérséklet 2030 és 2052 között legalább 1,5 Celsius-fokkal fog emelkedni, ha a globális felmelegedés a jelenlegi mértékben folytatódik, és ha a világ nem hoz gyors és jelentős intézkedéseket. A jelentés szerint mindannyiunk érdeke, hogy a globális felmelegedést az ipari forradalom előtti szinthez képest 1,5 Celsius-fokon belül tartsuk a párizsi klímamegállapodás szellemében. Mivel ma már 1 fokos globális felmelegedésnél tartunk, sürgősen cselekedni kell. Ha a jelen ütemben növekszik a globális üvegházhatású gázok kibocsátásának mértéke, az 1,5 Celsius-fokos küszöböt alig 20 év múlva túllépjük. A korábban kitűzött 2 Celsius-fokos felmelegedés pedig nem biztonságos határ, mert az eddig előre jelzettnél sokkal nagyobb pusztítással járna. A tengerek szintje 10 centiméterrel növekedne 2100-ra, az Északi-sarkvidék vizeiben nem évszázadonként egyszer, hanem évtizedenként legalább egyszer lenne jégmentes a nyár, a korallzátonyok pedig nem 70–90 százalékkal csökkennének, hanem teljesen megszűnnének. Emberek tömegesen halnának meg az extrém időjárás, a hőhullámok miatt; az infrastruktúrákban, épületekben és a gazdaságban súlyos károk keletkeznének; tovább gyorsulna a növény- és állatfajok kipusztulása; hol a vízhiány, hol pedig a hirtelen lezúduló rengeteg csapadék tenné tönkre az élelmiszertermelést. 

A 1,5 Celsius-fokos limit megtartásához „gyors, széles körű és példa nélküli” változásokra van szükség a föld- és energiahasználat, az ipar, az építkezés, a szállítás és a városok kialakítása és működése területén. 

Ahhoz, hogy a felmelegedés ne haladja meg az 1,5 Celsius-fokot, az ember által okozott globális szén-dioxid-kibocsátás mértékét 2030-ra a 2010-es mértékhez képest 45 százalékkal kell csökkenteni, és az évszázad közepére nullára kell leszorítani. Minden egyéb plusz gázkibocsátás esetén a szén-dioxid eltávolítására van szükség a levegőből.

A jelentés szerint az áramellátásban a jelenlegi 25 százalékról 70 százalékra kell növelni a megújuló energiák alkalmazásának arányát 2050-re. A szén-dioxid-leválasztás és -visszasajtolás (CCS) technológiájának használatával a gázüzemű erőforrások aránya 8 százalékra csökkenthető, a szénüzeműeké pedig 0-2 százalék közöttire. Ha az átlaghőmérséklet növekedése túllépi az 1,5 Celsius-fokot, további szén-dioxid-csökkentő technikákra lesz szükség. A jelentés szerint azonban nagyobb mértékben nem bizonyított az olyan intézkedések hatékonysága, mint az erdőtelepítés, a bioenergia-használat és a szén-dioxid tárolása, illetve bizonyos kockázattal is járhatnak. 

Egy további tanulmány szerint még ha sikerül is betartani a párizsi klímaegyezmény legoptimistább céljait, 2100-ban legalább 40 százalékkal fog növekedni azon területek nagysága Dél-Európában, amelyek évente erdőtüzek martalékává válnak. A Portugáliát, Spanyolországot, Dél-Franciaországot és Olaszországot az elmúlt két évben sújtó halálos erdőtüzek után a Barcelonai Egyetem kutatói a Nature Communications című tudományos folyóiratban megjelent tanulmányukban kimutatták, mekkora területek eshetnek erdőtüzek áldozatául a következő évtizedekben, ha nem teljesülnek a 2015-ös egyezmény céljai.

A maga nemében első ilyen tanulmányban a kutatók modellezték, mennyi pusztító erdőtűz keletkezik, ha a globális középhőmérséklet 1,5, 2 vagy 3 Celsius-fokot emelkedik 2100-ig.

„Ez lényeges kérdés, mivel számtalan tűz pusztít a térségben, idén például Görögországban, tavaly nyáron Portugáliában” – mondta Marco Turco, a tanulmány vezető szerzője. Turco és csoportja kimutatta, hogy még ha sikerül is 1,5 Celsius-fokra korlátozni a hőmérsékletnövekedést, évente 40–54 százalékkal több dél-európai terület válik erdőtűz martalékává. Két Celsius-fokos növekedés esetén 67–87 százalékkal nagyobb területen pusztít erdőtűz, 3 Celsius-foknál 187 százalékkal több terület esik erdőtűz áldozatául. 

Jelenleg Dél-Európában évente mintegy 4500 négyzetkilométernyi terület válik erdőtüzek martalékává. Júliusban mintegy száz ember vesztette éltét az Athén közeli Mati térségében pusztító tűzben. 2017 júniusában 64 ember halt meg Portugália legsúlyosabb erdőtüzeiben.

Végezetül egy jó hírrel is szolgálhatunk: az üvegházhatású gázok kibocsátásának tervezettnél hatékonyabb csökkentésére kötelezte a hágai kormányt kedden egy holland fellebbviteli bíróság. A döntés értelmében 2020 végéig legalább 25 százalékkal vissza kell szorítani a kibocsátást az 1990-es szinthez képest. A bírói fórum helybenhagyta az ügyben 2015 nyarán meghozott elsőfokú ítéletet, amely határozottabb fellépést rendelt el az éghajlatváltozás elleni küzdelemben.

A kormányt az Urgenda környezetvédő szervezet perelte be 900 állampolgár nevében, leszögezve, hogy a Föld felmelegedése elleni harcban mutatott tétlenségével az állam megsérti az emberi jogokat. A törvényszék a felpereseknek adott igazat.

A fellebbezés során a kormány összes jogi érvét elvetették. Kimondták: az államnak kötelessége megóvnia állampolgárait a klímaváltozás veszélyeitől.

„A kormány túl keveset tett és túl keveset tesz még most is” – jelentette ki Marie-Anne Tan-de Sonnaville, a bírói testület elnöke. „A valószínűleg bekövetkező veszélyek súlyosságát figyelembe véve ambiciózusabb intézkedésekre van szükség már rövid távon az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése terén” – fogalmazott. „Bizonytalanságok vannak a 2020-as célok körül. Komoly esélye van annak, hogy a csökkentés mértéke 25 százalék alatt marad, és ez elfogadhatatlan” – tette hozzá. A tárgyalóteremben tapssal és éljenzéssel fogadták az ítéletet.

A holland kormány arról számolt be, hogy eleget fog tenni az ítéletben foglaltaknak, aláhúzva, hogy a 2020-as célkitűzések még teljesíthetőek, ugyanakkor azt is közölte, hogy elképzelhető újabb fellebbezés, amiért a bíróság kifogásolható módon befolyásol szakpolitikai ügyeket.

A környezetvédők üdvözölték, és jelentős győzelemnek nevezték a döntést. Az Urgenda példáját követve az utóbbi években hasonló eljárások indultak több más országban is. (index, MTI, ú)