Rizs vagy rizsa?

Nem nehéz eldönteni, hogy az irodalmi és művelt köznyelvi forma a rizs, a rizsa szóalak pedig egyes nyelvjárásokban fordul elő, illetőleg hazánkban néha talán a szlovák ryža szó hatására használatos.

Ha utánanézünk a történeti-etimológiai szótárban a rizs szavunknak, kiderül, hogy már 1493 tájáról van rá adatunk, hogy a XVI. és XVIII. században a rizskása forma fordul elő, de a későbbi tájszótár a rizsa szót is ismeri. A rizs tudományos neve: Oryza sativa. A magyar rizs szó az olasz ris, riz, rizo szóalakokra vezethető vissza. A növénynek, illetve termésének ismerete Indiából terjedt nyugat felé. Az ókorban és a középkorban fontos kereskedelmi cikk volt, de Európában eleinte csak fűszerként és orvosságként használták. Élelmiszerként való termesztése Európában a Pó síkságán fejlődött ki a XV. század táján. A növényt és termését jelölő szó végső forrása tisztázatlan; az azonban ismeretes, hogy India felől az afgán, a perzsa, majd az arab és a görög nyelv terjesztette. Az olaszba a szó a középgörög ridzi vagy az arab ruzz formán át jutott, s innen még több más európai nyelvbe is.

A magyarság a mediterrán kereskedelem révén ismerhette meg a rizst, a növény termését és magát a szót is. A rizsa forma eredete a történeti-etimológiai szótár szerint nem egészen világos. Későn tűnik fel, ezért nemigen lehet az olasz szóvégi -o-s alak, a rizo átvételére gondolni, inkább a rizskása összetételben vele együtt használt kása analógiás hatása játszhatott közre kialakulásában. Ez a magyarázat bizonyára helyes ott, ahol nincs jelen egy másik nyelv közvetlen hatása. A szlovákiai magyar nyelvhasználatban előforduló rizsa szóalak minden valószínűség szerint a szlovák ryža szó hatását mutatja.