RÉZGYŰRŰS FÁJDALOM

A mai Mianmar területén minden törzs büszke furcsábbnál furcsább hagyományaira, és ma is ápolja a szokásokat. Számunkra a legbrutálisabbnak a nyak, illetve a fülcimpa nyújtása tűnik, amely kizárólag a padaungoknál fordul elő. A kínzásnak is beillő, többnyire az élet végéig tartó folyamat kisgyerekkorban kezdődik. Ekkor fúrják ki a fülcimpát és tesznek bele egyre nehezebb fülbevalókat, míg a cimpa hossza akár a tíz centimétert is eléri. A nehezékekkel súlyosbított fülbevalókat természetesen állandóan viselni kell, különben a nyílás összeforrna.

Sokkal súlyosabb következményei vannak a nyak nyújtásának. A nehéz és vastag rézkarikákat 4–5 éves korban kezdik felrakni a kislányokra, az addig viselt gyűrűk csupán díszként szolgálnak. Egyszerre annyi rézgyűrűt tekernek a nyak köré, amennyi egy kicsivel magasabb, mint a nyak hossza. ĺgy a gyerekek már egész korán hozzászoknak ahhoz, hogy fejüket magasan tartsák, hogy csak egész törzsükkel tudnak megfordulni, hogy csak magasan felpolcolt párnákon, oldalt fekve tudnak aludni. A karikák számát azonnal növelik, amint a nyakcsigolyák kissé eltávolodnak egymástól, azaz a gyermek láthatóan könnyebben mozog. Harmincéves kor körül érik el a nők azt a fizikai állapotot, amikor a csigolyák már nem nyúlnak tovább, ekkor többnyire befejeződik a „szépítkezés“. A karikák maximális súlya a nyakon 5–6 kilogramm. A nők különbözőképp viselik sorsukat. Van, aki büszkén, van, aki szenvedések közepette. A zsiráfnyakú nők alig alkalmasak fizikai munkára, a főzésen, sepregetésen kívül legfeljebb hímeznek vagy kézi szövőszéken dolgoznak. A másutt női feladatnak tekintett vízhordás is a fiúgyerekek dolga, míg a férfiak a földeken dolgoznak. Aki súlyosabban megbetegszik a nyakkarikáktól, arról megpróbálják levenni, de ez végzetes is lehet. Az évek hosszú sora alatt ugyanis a nyakizmok elsorvadnak, és a rézkarikák eltávolítása után nem tudják megtartani a fejet. Ennek a gyakran halállal végződő szokásnak az eredetéről több változat is létezik. A leggyakrabban mesélt szerint a tigrisharapás ellen védték az asszonyokat a fémkarikákkal. A férfiaknak nem volt erre szükségük, hiszen elég erősek voltak ahhoz, hogy megöljék a ragadozót. (t-rok)