Rendelkezhet egy város a földemmel?

Egy szlovákiai fürdőváros kataszterében van néhány hektárnyi földterületem, területi meghatározása „orná pôda, vinica, ovocné sady”. Az évek során nagyon sok érdeklődő volt, aki meg akarta volna venni, a város viszont nem engedte, hogy eladjam, azzal az indokkal, hogy a földem része a fürdő területének, és hogy ott parkot szeretnének kialakítani. A földet ugyan művelhetem, de nem építkezhetek rajta, és el sem adhatom. Ezt még 1982-ben írásban kaptam a városházától, azóta is többször érdeklődtem, de mindig visszautasító választ kaptam. A park, persze, azóta sem épült meg. A kérdésem az, hogy joga van-e egy városnak ennyi éven keresztül megtiltania, hogy eladjam a földem anélkül, hogy ő bármilyen ajánlatot tenne érte. Kérhetek-e utólag kártérítést, és ha igen, milyen törvényekre hivatkozhatok?

A tulajdonost ingatlantulajdonához elsősorban a birtoklás, használat és rendelkezés joga fűzi. Tulajdona harmadik személyre való átruházásának joga (pl. elajándékozás vagy adásvétel útján) ez utóbbi csoportba sorolható.

A magántulajdon azonban nem élvez abszolút védelmet. Más törvényes érdek érvényesítése céljából esetenként korlátozható, rendkívüli helyzetekben pedig a tulajdonos meg is fosztható a tulajdonától. E korlátozásoknak/kisajátításnak megvannak a szigorú alkotmányos keretei. Kell, hogy a közérdeket szolgálják, törvényen alapuljanak, ne haladják meg az elengedhetetlenül szükséges mértéket (nevyhnutná miera) és a tulajdonost az elszenvedett veszteségért arányosan kompenzálják. E négy feltételnek egyidejűleg kell teljesülnie ahhoz, hogy a magántulajdon korlátozása vagy kisajátítása az alkotmány 20. cikkével összeegyeztethető legyen.

A gyógyvizekről, gyógyfürdőkről, gyógyhelyekről és természetes ásványvizekről szóló, 538/2005-as számú törvény (zákon o prírodných liečivých vodách, prírodných liečebných kúpeľoch, kúpeľných miestach a prírodných minerálnych vodách) például arra kötelezi az érintett telektulajdonosokat, hogy a védelmi övezetekben, gyógyhelyeken és a gyógyításra alkalmas éghajlati feltételekkel rendelkező területeken fekvő ingatlanjaik használata során bizonyos, a törvényben meghatározott és a gyógyvíz/ásványvíz és egyéb gyógytényezők védelmére hozott korlátozásokat tűrjenek el. Azon telektulajdonossal szemben, aki akadályozná a gyógyhatású természetes forrás felkutatását/használatát vagy védelmét, elrendelhető, hogy tulajdonjogait korlátozzák és végszükség esetén a szóban forgó ingatlanját akár ki is sajátítsák. A 39. paragrafus szavatolja, hogy a törvény rendelkezéseiből eredő megszorítások miatt az ingatlan addigi használatának korlátozása által elszenvedett károkért annak tulajdonosát a gyógyfürdő üzemeltetője (využívateľ liečivého zdroja) arányos mértékben kompenzálja. Ha a feleknek nem sikerülne megegyezniük a kártérítés mértékében, annak összegéről valamelyikük javaslatára bíróság dönthet. (folytatjuk)