Rejtegetik a gyerekeket

Carolina Soliz, a fogyatékkal élő gyermekek egyik legismertebb helyi specialistája egy interjúban szomorúan állapította meg, hogy a szegény rétegeknél esetenként még keservesebb a beteg kicsinyek sorsa, akiket sok helyütt az „Isten büntetésének” tartanak és nemegyszer a sorsukra hagynak.

A polgári családok legalább elviszik az orvoshoz fizikailag vagy mentálisan sérült gyermeküket, megveszik a szükséges gyógyszereket, ám a rendszeres sétáltatásra, vagy például közös mozi-, színházlátogatásokra már nem hajlandók – írta a szakértő.

Az elmaradott, szegény vidékeken azonban egyenesen „boszorkányságot”, „istencsapást” látnak a fogyatékkal született gyermekben. Soliz asszony személyesen tapasztalta, hogy egy anya, a szomszédok „jó tanácsát” követve langyos tiszta szeszt diktált a fertőző agyhártyagyulladás szövődményeként szellemileg leépült kislányába, aki nem élte túl a „kúrát”.

Más helyütt egy apa a frissen leölt tehenének felnyitott, még meleg hasába dugta Down-kóros kisfiát, ettől remélve állapotának javulását.

Nem javít a helyzeten – állítja a fogyatékkal élők bolíviai szakértője –, hogy a hivatalos fórumokon is „korlátozott képességűeknek” minősítik a fogyatékkal élőket, ahelyett, hogy elfogadnák a paralimpiákon is használatos minősítésüket, miszerint ők olyanok, akik a „szokásostól eltérő képességekkel rendelkeznek”.