Régi, igaz történet

Manapság, amikor a technika világában élünk, ez a szó, hogy szeretet, valahogy kiveszett az emberiség szótárából. Régen jobban szerették egymást az emberek. Példa erre az alábbi igaz történet.

A nagyapa a kis unokával gombát mentek szedni az erdőbe. A nagymama vállukra akasztotta a vászontarisznyát, és azt mondta, hogy estére legyen teleszedve. Nagyon sok gombát találtak, de a nagyapa figyelmeztette a kisfiút. – Tudod, fiam, vannak mérges gombák is, azok elfogyasztása halált is okozhat.

A kisfiú még soha nem hallotta ezt a szót, hogy halál. De a nagyapa megmagyarázta neki: – Ahogyan az életben mindennek van ára, a sónak, a cukornak, a lisztnek stb., így magának az életnek is van, és ez a halál. Születtünk és meg kell halni.

A kisfiú megkérdezte: – Neked is, nagyapa? – És aztán sorra kérdezte. – Anyunak, apunak, nagymamának is?

– Igen, mondta a nagyapa. – De ekkorra a kisfiú már keservesen sírt, és félve kérdezte, még nekem is, nagyapa?

– Igen, fiam, de ne sírjál, mert az még nagyon sokára lesz.

Megteltek a tarisznyák, már esteledett, amikor elindultak haza. A nagymama már a kapuban várta őket. Az asztal meg volt terítve a vacsorához az udvaron, a nagy eperfa alatt. Anya és apa már ott ültek. Ők is csatlakoztak, és nagymama kihozta a konyhából a párolgó gulyást. Mindenki szedett magának, csak a nagyapa nem. Kérdi a nagymama:

– Te nem eszel?

Mire a nagyapa:

– Én nem eszem, mondom, nem eszem.

– De hát miért nem eszel? – kérdi a nagymama.

– Azért, mert nem szeretem a gulyást.

– Én harminckét éve a feleséged vagyok, és minden héten megfőztem a gulyást, és te soha nem mondtad, hogy nem szereted. Hát miért nem mondtad, te ember?

– Szeretetből, Annám, szeretetből, mert olyan jó feleségem vagy te nekem harminckét esztendeje, hát hogy mondhattam volna egy ilyen jó feleségnek, hogy nem szeretem a gulyást, hogy nem ízlik a főztje. De most kimondom. Annyira nem szerettem, hogy néha már alig ment le a torkomon. De nagyon szépen kérlek, bocsáss meg, ha megbántottalak.

A nagymama sírt, és mindjárt hozta a nagyapának a rántottát. A nagyapa is sírt, mindnyájan sírtak az asztalnál, és a szeretet, ez a nagy hatalom ott lebegett felettük...