„Rántott sajttal várjanak!“

Nem Párizsban, nem Londonban és nem is Milánóban eresztett gyökeret az elmúlt tíz évben Braňo Ondruška, a legtöbbet foglalkoztatott szlovák modellek egyike. A divat fővárosai helyett ő Ázsiát választotta. Neki Tajvan, Korea és japán volt a fő territóriuma. Ott fényképezték a leggyakrabban, s most ennek a periódusnak vetett véget. Modellkedésének új helyszíneit ő maga választotta meg. Főhadiszállását Isztambulba helyezte, de Bécs, Prága és München is új lehetőségekkel várja. A török konyha ízeit régóta szereti. Csak az édességeitől tartja távol magát

Hogyan búcsúzott Ázsiától? Könnyen meghozta a döntést, hogy „ennyi volt, vége, nem jövök többet“?

Öt éve mondogattam már, hogy befejezem, messze van, elég volt, mindent bejártam, de a kollégáim tudták, hogy viszszamegyek. Minden évben hónapokat töltöttem Hongkongban, Szöulban, Tokióban. Rengeteget dolgoztam, a kliensek most is visszavárnak. Tajvan a munka szempontjából már egyáltalán nem érdekel. A kelet-európai modellek úgy elárasztották a szigetet, hogy a nagy választék miatt az ottani kliensek egyre lejjebb nyomják az árakat, ebből eredően pedig a színvonal sem olyan, mint régen. Japánban és Koreában más a helyzet. Ott nívósabb a munka. Az ottaniak szemében azonban túl izmos voltam. A konfekció egyre több gondot okozott. Koreát végül is Tajvan helyett választottam, tavaly két és fél hónapot töltöttem ott.

Kezdjük akkor a tajvani ízekkel. Mennyire szerette az ottani konyhát?

Étkezés szempontjából ott volt a legegyszerűbb az életem. Mivel sok mindenre allergiás vagyok, vigyáznom kellett, mit eszem, ezért csak a biztosra mentem. Rizs, csirke, különböző halak. Mást nem engedhettem meg magamnak. Ha meguntam, egyedül főztem.

Vitte itthonról a…

…nem vittem semmit. A tajvani szupermarketekben mindent meg tudtam venni. Tésztafélékből ott is hatalmas a választék. Ha megkívántam valamit, elkészítettem. Ők mogyoró-, szója- és szezámolajat használnak, ami szóba sem jöhet nálam, és ugyanígy vagyok az édességek zömével is. A diósat, a mogyorósat vagy a pisztáciás süteményeket itthon sem engedhetem meg magamnak, csokoládéból csak a legkeserűbbet, mákosat egyáltalán, de ezek már nekem nem is hiányoznak. Az én étrendem eltér egy kicsit a szokásostól. A grillezett zöldségeket Tajvanon is szerettem. Vagy a szusit, a polipot, a lazacot, a tonhalat. Ezekből ettem eleget.

Süteményből viszont szinte semmit?

Engem itthon sem hoz lázba egy belvárosi cukrászda kirakata. A francia krémest vagy a csokitortát nem nekem találták ki.

Kókuszgolyó?

Mentő, kórház, infúzió. Előbb belázasodnék, aztán bedagadna a szemem, a mandulám, aztán fulladoznék, majd apró kiütések jelennének meg a testemen. Már nem kísérletezem.

Egy korty amaretto?

Mandulalikőr? Attól is rosszul lennék.

Tajvanon mivel főzött?

Olíva-, kukorica- vagy napraforgóolajon. Az a szerencsém, hogy nem vagyok nagy gourmand. Igaz, szakács sem. Csodálkozom is néha, hogy ha elkezdek főzni valamit, azt be is tudom fejezni, sőt meg is tudom enni. Eddig tulajdonképpen minden jól sikerült, amit főztem. A rizst, a krumplit, a tésztát persze nem lehet elrontani. A csirke meg nem fog ki rajtam.

Paprikás csirkét is főzött Tajvanon?

Azt nem. De grilleztem és pácoltam rengeteget. Ha másvalamire volt gusztusom, akkor beültem egy olasz étterembe, vagy vettem egy pizzát. A kínai konyhát is nagyon szeretem, de az európaiasodott kínai konyhát. Az eredeti, a kinti ugyanis egészen más. Legalábbis nagyon messze van az általunk ismerttől.

Mi volt a legkülönlegesebb étel, amit Tajvanon evett?

Nem volt olyan. Nem szeretek kóstolgatni. Annyira nem vagyok kíváncsi. Szeretek inkább a biztosra menni. A sziget déli részén egyszer nagy adag tengeri herkentyűt rendeltem, de sem a tintahal, sem a polip nem ízlett. Beleharaptam, és éreztem, hogy minden benne van, ezt nem belezték ki… alig bírtam lenyelni. Munkaebéd volt. Ha elrontom a gyomrom, aznap már alig állok kamera elé.

A gyümölcsöktől bizonyára nem kellett félnie.

Banán, ananász, mangó rengeteg volt. Az ananászt két perc alatt úgy tisztítják meg és darabolják fel az utcán, olyan gyors és pontos mozdulatokkal, hogy

csak ámultam és bámultam. Van aztán sok olyan gyümölcs is Tajvanon, aminek csak a színe és a formája szép, íze viszont semmi.

Ha egy lakatlan szigeten hagynák, mondjuk egy hétre…

…nem ijedek meg.

De nincs rizs, nincs krumpli, nincs málna, fekete áfonya.

Viszont ott a tenger. Van hal, és tüzet rakhatok. Más nem kell.

Koreában milyen ízekkel találkozott?

Koreában nagyon ritkán ettem étteremben. Annyira pikánsak az ottani ízek, hogy nekem az már sok. A reszelt káposztát is olyan csípős öntettel locsolják meg, hogy számomra ehetetlen. A helybeliek már megszokták ezt az ízt, és szeretik is, pedig ugyancsak megizzadnak tőle.

Akkor a wasabit, a zöld torma ízét sem szokta meg?

Érdekes mód, azt gyorsan megszerettem.

Levesekből hol ette a legfinomabbakat? Tajvanon vagy Koreában?

Koreában meg sem kóstoltam a leveseket. Már az állaguk sem tetszett. Sűrűbbek, mint Tajvanon. Náluk a leves főétel. Jól is laknak vele. Tajvanon külön hozzák ki a levest, a húst és az apró tálkákba rakott zöldségeket. A nyers húst faszénen a vendég sütheti meg magának, amiben az a jó, hogy frissen kapja az ember.

Ha a levest meg sem kóstolta, akkor mi volt a kedvence Koreában?

A kin-pa, ami a szusi ottani megfelelője. Ezt eszik reggelire, ebédre. Finom is nagyon.

Tojásrántotta bacon szalonnával?

Olyat még itthon sem eszem. Reggelire nekem elég a kávé. Ha nagyon éhes vagyok, akkor jöhet a kukoricapehely.

Itthon mi az első számú kedvence?

A juhtúrós galuska. Gyerekkoromtól fogva. Az bármikor jöhet. A feleségem nem szereti ugyan, de már el tudja készíteni. Persze, ha egy többhetes munka után megjövök, akkor általában rántott sajttal vár, mert azzal nincs annyi macera. A tartármártás íze pedig egyszerűen fenséges.

A Coca-Colával milyen viszonyban van?

Nagyon ritkán iszom. Szinte csak kivételes alkalmakkor.

Ezt csak azért kérdezem, mert az osztrákoknál nemrég ön kapta meg a világszerte ismert cég egyik legszebb reklámfotózását.

És most mégis azt mondom, a szénsavmentes ásványvíznél nincs finomabb. De ha valami másra vágyom, akkor jöhet egy deci finom vörösbor.

Paradicsomital?

Soha. Köszönöm, nem. Tudom, hogy nagyon egészséges, de akkor sem.

Koreában mit ivott, ha valami finomra vágyott?

Chilei vörösbort. Ráakadtam egyszer, aztán nagyon megszerettem.

Isztambulban mivel kényezteti magát?

óúSalátákkal, zöldséges tésztákkal. A mézes-diós, mézes-kakaós sütemények egyáltalán nem érdekelnek. Inkább kivárom az itthoni almás pitét vagy a túrós rétest. Azzal bármikor el lehet csábítani. Vagy az erdei gyümölccsel megrakott piskótatésztát. Abból egy egész tepsivel képes vagyok bevágni. Nekiülök, és addig eszem, amíg van belőle.