Prokopp Dóra, a családmenedzser

Prokopp Dóra, a négygyermekes családanya és három televíziós csatorna vezérigazgatója mostanában nem sok szereplést, interjút vállal. Amint mondja, elege lett a médiából és visszasírja a boldog békeidőket, amikor a televízió még az igazi értékekről szólt.

Egyszer elhatároztam, hogy most már soha többet, és abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy nincs is szükségem a szereplésre. Azért sem szerepelek a médiában, mert ellenzem mindazt a manipulációt, amit végrehajt bármilyen sajtótermék vagy televízió. A gyerekeimet is igyekszem távol tartani ettől. Egy-egy alkalommal megszólalok, akkor a csatornák érdekében teszem. Minden pillanatot sajnálok, amit elveszek a gyerekeimtől. Ez az alkalom kivétel, mert annak örülök, hogyha a határon túl is híre megy a csatornáknak.

1967-ben a budapesti Ferencvárosban született, régóta várt, egyedüli gyerekként. A Fazekas Mihály Gimnáziumban érettségizett, utána az Orvostudományi Egyetemen diplomázott, majd két évig az Országos Mentőszolgálatnál dolgozott. Már az egyetemi évek alatt reklámszereplésekkel egészítette ki az ösztöndíját. ĺgy történt, hogy 1993-ban ő lett a jól ismert vetélkedőműsor, a Szerencsekerék háziasszonya Vágó István oldalán. Ez a szerep, bár sok néző szimpátiáját elnyerte vele, még nem követelte meg azt az üzleti és kreatív tehetséget, amely később Dórát a televíziós szcéna egyik fontos szereplőjévé tette. Arra azonban jó volt, hogy később onnan induljon tovább nagyobb kihívások felé.

A Szerencsekerék után a kereskedelmi televíziózás kezdetekor az RTL Klubnál kezdte vezetni a Dóra mozija című filmajánlót, amely később Rajongó címen átkerült az MTV műsorára.

Az első saját televíziós csatorna 2000-ben jött létre.

A Filmmúzeum úgy született, hogy azt gondoltuk, ha mozis magazint csinálunk, bizonyára nagyon értünk a filmekhez, és tudjuk, hogy az emberek mit szeretnének nézni. Akkorra a közszolgálati tévé már elkorcsosult, és nem foglalkozott annyit a kultúrával, mint amennyi igazából a mai napig dolga lenne. Tehát volt igény egy olyan televízióra, ahol napi szinten igényes műsor van, nagyon kevés reklámmal és még kevesebb hülyeséggel, és ahol nincsen szó aktuális politikai hajcihőkről. Amikor kitaláltuk, hogy szükség lenne egy gasztronómiai csatornára, mindenki bolondnak nézett minket. Úgy gondolták, hogy egész napos főzéssel lehetetlen megtölteni egy televíziós adást. Most nem győzünk válogatni a jobbnál jobb műsorok között. A TV Paprika talán a legnagyobb sikerű csatornánk. Bár most már a TV Deko is behozta, de annak idején a Paprika hatalmasat szólt, bebizonyítva, hogy igenis van létjogosultsága. Az emberek már megtanulták a tematikus televíziók használatát. Ahogy az orvosi szakma is specializálódott, és kislábujj-köröm specialista van, úgy lesznek egyre szűkebb tematikájú csatornák, pláne a digitális televíziózás korában.

Bár a csatornák profilja eltérő, végső soron ugyanazokat az értékeket közvetítik. Azt mutatjuk meg, amit én is szívesen néznék, vagy ami elé szívesen leültetném a gyerekemet, de ami ugyanakkor hiány is. Nem véletlen, hogy nem indítottunk kereskedelmi csatornát. A mi célunk nem a közönség kiszolgálása, hanem a közönség ízlésének alakítása. A TV Paprika és a TV Deko műsorairól nagyon sok olyan visszajelzést kapunk, hogy valaki ugyan nem barkácsol és nem főz, de boldogan nézi, mert végre nem valami bugyutaságot néz. És erre büszkék vagyunk, ez a sikerünk titka is. Azt a szegmenst használjuk ki, azoknak a nézőknek az érdeklődésére tartunk számot, akiknek elegük van mindabból, ami dől a többi médiumból.

Ahogy sorban alakultak meg a televíziók, úgy Dóra családi életében is zajlottak az események. Az első gyermek, Sára, akinek édesapja Dóra egykori orvos-kollégája, néhány évig egyke volt ugyan, később azonban három testvére is született: Vilmos, Rozi és Boriska. A három gyerek édesapja, Dóra második férje, Krasznai János nemcsak magánéletében párja Dórának, hanem szakmai karrierjük is közös.

Az, hogy együtt dolgozunk, soha nem jelentett problémát, mert mi szeretünk együtt lenni. Persze, voltak viták, de annyira más területekkel foglalkoztunk mindig, hogy soha nem is lehetett köztünk szakmai rivalizálás vagy verseny, hogy melyikünk az ügyesebb, okosabb. A hétköznapokban, a családi dolgokban is az a természetes, hogy bizonyos feladatok a férjemhez, míg mások hozzám tartoznak. Tehát én foglalkozom a gyerekek otthoni tanulásával, ő pedig edzésre viszi őket. Ugyanígy voltunk az irodai munkákkal is. Legföljebb akkor csináltunk hasonlót, amikor ő ült a kamera mögött, én pedig előtte. Akkor rajta múlott, hogy jó legyen a világítás és szép legyek a képernyőn. Mindig azok a műsorok lettek a legjobbak, amelyeknek ő volt az operatőre.

Sokunkban felmerül a kérdés, hogyan lehet összeegyeztetni az ily mértékben sikeres karriert a harmonikus és intenzív családi élettel. Nemrégiben döntött úgy Dóra, most már eljött az ideje annak, hogy kivonja magát a szakmai feladatokból. Bár eddig sikeresen működtette életének mindkét területét, immár megteheti azt, hogy inkább a számára legfontosabb dolognak szenteli magát teljes egészében: a gyereknevelésnek.

A „kis gyerek, kis gond, nagy gyerek, nagy gond” mondás valóban működik. Ameddig picik voltak a gyerekek, az egyik egyéves, a másik három, a harmadik öt, addig gyereksarok volt az irodában. Nekik mindegy volt, hogy itt vannak-e, vagy otthon. Mindig megtalálták a hangot a kollégákkal, hol az egyik, hol a másik ölébe ültek. A mai napig is, ha valamelyik kollégának beteg a gyereke, akkor behozza az irodába, vagy otthon marad vele, soha nem volt ebből gond. De ugyanez vonatkozik az állatokra is. Néha kutyák, nyulak rohangálnak itt, mikor mi. Most, hogy egészen másfajta délutáni elfoglaltságai vannak a gyerekeknek, már nem is menne, hogy én folyamatosan bent legyek az irodában, mert akkor bébiszitter kellene vagy a nagymamák segítsége. Ugyanakkor nem is hagynám a gyerekeket másra, mert annál nagyobb élvezetet, mint amikor a gyerekeim néptáncóráján ülök, nem tudok elképzelni. Számomra ez a hét csúcspontja. Szóval nem, nem adom.

Mostanára a három csatorna körül kialakított brand több járulékos projekttel gazdagodott: a Filmmúzeumhoz tartoznak a hangoskönyvek, a dvd-kiadványok, a különböző rendezvények, melyek a retró-nosztalgia vagy a klasszikus értékékek megőrzésének üzeneteit közvetítik mindazoknak, akiknek rokonszenves a Filmmúzeum mint kulturális misszió. A TV Deko részeként egy olyan website készül, ahol bárki megtalálja a választ kertészkedéssel vagy lakberendezéssel kapcsolatos kérdéseire. A legerősebb mellékszálai a TV Paprikának vannak. A könyvek és dvd-k kiadása mellett a TV Paprika stábja szakácsokat szállít házhoz, valamint több mint fél éve megjelenteti a TV Paprika magazint, ezt a hiánypótló gasztronómiai szaklapot, amely laikus háziaszszonyoknak is szól.

A tartalmi fejlődés mellett Dóra televíziói földrajzi értelemben is megkezdték hódító útjukat.

Magyarországon kívül jelenleg Szlovákiában és Csehországban vagyunk jelen, Romániát pedig a napokban hódítjuk meg. Gyakorlatilag a piac alakulását követjük. Most az tud hosszú távon életben maradni, aki regionálisan gondolkodik. Nem biztos, hogy ez egy óriási üzleti vállalkozás, mert ezek nem nagy piacok. Mi mégis hiszünk benne, hogy a televízióink előbb-utóbb további országokra is kiterjeszthetők lesznek. Szeretünk egy kicsit előbbre járni, mint a többiek. Mindenesetre a csatornák sikeresek, nemcsak a magyar nyelvű területeken, hanem ott is, ahol csehek vagy szlovákok nézik. Romániában sem csak magyar lakta területeken szeretnénk magyarul sugározni, hanem román verziót is tervezünk.

Dóra három médiavállalkozás felvirágoztatása után is úgy gondolja, hogy lélekben még mindig inkább orvos maradt. Épp a napokban volt tanúja, amint valaki leállt az autójával az út mellett, mert rosszul lett. Amíg ki nem jött a mentő, addig ő volt ott a doktornő, a megérkező rendőrök is így viszonyultak hozzá. Az irodában is rendszeresen ad orvosi tanácsokat. Az nem valószínű ugyan, hogy visszatér eredeti hivatásához, de a vágy, hogy hasznos legyen, vélhetően soha nem hagyja el.

Éppen tegnap fogalmaztam meg, hogy olyan állapotban vagyok, mint egy tizennyolc éves, aki azt várja, hogy mit talál ki magának az életben. Eddig sok mindent sikerült letennem az asztalra. Tulajdonképpen vennék egy nagy levegőt, aztán újabb lendülettel kezdenék bele valami újba. Az biztos, hogy valami olyanba kezdenék bele, amivel a társadalom igazán hasznos tagja lehetek. Mindig is ezt akartam, tizennyolc évesen is. Jelenleg van egy egyesületünk, ahol százhúsz gyerek focizik. Ehhez is szívesen csatlakoznék, bevonnánk a szülőket is.

Vagy pedig nem csinálok semmit. Csak a gyerekekkel foglalkozom. És akkor igazán hasznos leszek, ha a társadalomnak nem, a családomnak igen. Meglátjuk. Most még alakulóban van a jövő, de jól vagyunk.

A fakanál a férjem kezében van

Házi koszton élünk, de most már átadtam a fakanalat a férjemnek, úgyhogy ő főz - hála Istennek. Én már nem szoktam főzni. Ha nagyon muszáj, akkor elkészítek valamit, de nem szeretek főzni, soha nem is szerettem.

Hogy miket eszünk? Zöldséges, olaszos ételeket. Egyre inkább halad az életünk az egyszerűsödés felé. Ez a táplálkozásunkban is megmutatkozik. Tehát olyasmiket eszünk, mint például spenót egy kis szerecsendióval dinsztelve, vagy egy kis tészta finom olívaolajjal, petrezselyemmel és egy-egy koktélparadicsommal. Most már a gyerekek is ezt eszik velünk, és élvezik. Ezeket az egyszerű, ámde igazán ízes-zamatos fogásokat most már ők is tudják értékelni.