Csökken a tüntetések lendülete, de az aktivisták már szervezettebbek

A kormányellenes demonstrációk legutóbbi körét csütörtökön és pénteken tartották. Ismét az ország számos pontján és külföldön is összejöttek a kormánnyal elégedetlen tüntetők, a legutóbbi tiltakozások fő motívumát az „orosz törvény”, azaz a civil szervezetek tevékenységét szabályozó módosításcsomag elleni fellépés adta. Míg azonban a tiltakozássorozat csúcsán több tízezren vonultak utcára, a részvétel a legtöbb helyen erősen megcsappant és a tüntetések gyakorisága is ritkul.

Téli felháborodás

A kormány 2023-as hatalomra jutását követően több alkalommal is zajlottak tiltakozó megmozdulások, de a jelenlegi koordinált tüntetéshullám tavaly decemberben kezdődött el, Robert Fico miniszterelnök váratlan moszkvai látogatását követően. Fico névleg a szlovákiai gázszállításokról tárgyalt Moszkvában, de az előkészítés nélküli, váratlan út a társadalom egy részénél különösen nagy felzúdulást váltott ki – az ukrajnai orosz invázió kirobbanása óta először történt meg, hogy a kormányfő, beváltva a négy égtáj felé való politizálásról szóló ígéreteit, az oroszokkal egyeztetett.

A decemberi, spontán tüntetéseket a Békét Ukrajnának (Mier Ukrajine) kezdeményezés szervezte meg, majd később a társulás kezdte koordinálni azokat az országszerte kialakuló megmozdulásokat, amelyek összefogták a helyi társadalmilag aktív, a kormány lépéseivel elégedetlenkedő aktivistákat. A cél a kormány politikája elleni tiltakozás mellett az Európához tartozás hangsúlyozása volt.

Januárban és februárban egyértelműen erősödött a tüntetések lendülete. A két hetente szerveződő, jellemzően csütörtökön és pénteken zajló megmozdulásokon Szlovákia-szerte több tízezren vettek részt, a január-február fordulóján zajló megmozdulásokon a becslések szerint százezernél is többen vonultak az utcákra. A Kuciak-gyilkosság óta nem került sor hasonló méretű tiltakozási akciókra. 

A legnagyobb, pozsonyi eseményen legalább harmincötezren tüntettek, de külföldi városok is bekapcsolódtak a tiltakozáshullámba. Az események magyar dimenziót is kaptak. Míg a legelső demonstrációkból a dél-szlovákiai régiók kimaradtak, idővel Dunaszerdahelyen, Komáromban, Érsekújvárott is megformálódott egy stabil szervezőcsapat, Rimaszombatban és Rozsnyón szintén rendszeresen tartottak tüntetéseket. A pozsonyi központi tüntetésen is akadt magyar megszólaló Gyenge Veroni személyében.

A kormányellenes megmozdulások lendületét segítette, hogy a koalíció az utcai tüntetésektől függetlenül is válságba került – és úgy tűnt, hogy akár meg is bukhat a nyomásgyakorlás és a belső feszültségei hatására. Az SNS és a Hlas szakadárai miatt Robert Fico kormányfő elveszítette a parlamenti többségét és alkudozásra kényszerült a saját képviselőivel, pozíciója kimondottan ingatagnak tűnt.

„Külföldi ügynökök”

Maga Fico a legnagyobb válsághelyzet közepette sem volt hajlandó a tüntetők követeléseivel foglalkozni, viszont felismerte, hogy az elsőre kedvezőtlennek tűnő fejlemények politikailag kiaknázhatóak a válság során. A kormányfő úgy ítélte meg, hogy az utcára vonuló tömeggel szemben nincs értelme engedményeket tenni, ellenben jó témát szolgáltatnak a koalíciós válság gondjainak az elfedésére.

Január végén, a legnagyobb részvételt hozó tüntetések előtt a miniszterelnök sajtótájékoztatót tartott és az ukrán hadsereg grúz légiójával tartott kapcsolatokkal vádolta meg a Békét Ukrajnának szervezetet, illetve Martin Šimečka újságírót. Fico értelmezése szerint a szervezetek külföldi forgatókönyvet követve állítottak fel egy kormányváltó-kalauzt, benne az erőszakosságig fokozott tüntetésekkel, csakúgy, mint az korábban Ukrajnában történt és Grúziában zajlott.

A koordinátorok tagadták az állításokat és a tüntetések is az erőszakosság jelei nélkül zajlottak. Az idő a tiltakozókat igazolta: Fico előzetes fenyegetőzései ellenére a civil aktivisták ellen sem indult semmilyen eljárás, mindössze a koordinátorok eseményterve került a nyilvánosság elé.

A szervezők saját maguk jelentették meg a dokumentumot. Az állítólag mesterséges intelligenciával írt „minikézikönyv” aligha nevezhető rendszerváltó forgatókönyvnek: felállítja a tüntetéssorozat előzetes ütemtervét és célokat rendel a megmozdulásokhoz, a kormányra való nyomásgyakorlást nevezve meg prioritásnak (ami egyébként szintén nem rendkívüli jelenség, hiszen a legtöbb tüntetésnek hasonló a célja).

Bár hatósági következménye a tüntetéseknek nem lett, a fejlemények mindenesetre apropót szolgáltattak Ficónak ahhoz, hogy a koalíció kora tavasszal ismét csavarjon egyet a civiltörvényen és hasonló esetben a társulások szponzoraival indokolja, miért akarják megpuccsolni a kormányt a tüntetők.

A lendület vége

A kormányváltó tüntetések lendületvesztéséhez nem Fico fenyegetései járultak hozzá, hanem a kormányválság feloldása. A Smer átvett két kisebb partnerétől egy-egy minisztériumot, a miniszterelnök pedig Rudolf Huliakkal és Samuel Migaľ-lal is kiegyezett. A koalíció visszaszerezte parlamenti többségét, a stabilitás – legalábbis időlegesen – ismét helyreállt. Az eltávolodó kormányváltás visszavetette a tüntetési kedvet, amit egyébként is nehéz hónapokon keresztül fenntartani.

A kormánykoalíció helyzete március közepére rendeződött, azóta három héten zajlottak tüntetések. Némileg áthangolódott a demonstrációk mondanivalója: az európapártiság mellett előtérbe került a kormány orosznak bélyegzett civiltörvénye elleni tiltakozás.

A szervezők maguk is érzékelik az érdeklődés lanyhulását és lelassítják az eredeti terveket: az április elején meghirdetett tüntetés következő állomására már csak három, és nem két héttel később került sor, Kassán pedig már azt is bejelentették, hogy a demonstrációk következő köréből kimaradnak.

A legutóbbi fordulót a megszokott negyven-hatvan város helyett már „csak” húsznál több városban és településen szervezték meg, néhány tüntetést előzetesen lefújtak. A tiltakozásban legaktívabbnak bizonyuló Pozsonyban továbbra is viszonylag nagy a részvétel, de a tömeg mérete érezhetően kisebb, mint a januári és februári csúcson. A szervezők hivatalosan nem is hirdették meg az országos folytatást – helyette május kilencedikén, Fico győzelem napja alkalmából bejelentett moszkvai látogatásával párhuzamosan tüntetnek. Pozsonyban biztosan a közterekre vonulnak a tiltakozók, így nem lehet kizárni, hogy más városok is csatlakoznak a megmozduláshoz.

Hálózatok

Bár a tüntetések a szervezők által megfogalmazott célokat nem érték el, az ellenzéki aktivisták számára bizonyos értelemben hasznos lehetett az elmúlt hónapok tapasztalata – tartson bármeddig is a demonstrációs lendület. A Békét Ukrajnának összefogta a helyi ellenzéki aktivistákat, megerősítette a régiós jelenlétet azokban a városokban is, ahol korábban nem voltak jellemzőek a hasonló megmozdulások. Szimbolikus jelentőséget kapott például a nagytapolcsányi demonstráció: Fico korábbi lakhelyén nem volt szokás kormányellenes tüntetéseket tartani. 

Kiépültek a közös levelezőlisták, a központi szervezők módszertani segítséget is nyújtottak az aktivistáknak – akiket később is megszólíthatnak a fontosabb témák kapcsán.

Ugyanakkor azt nem látni biztosan, hogy az ellenzék pontosan milyen hasznot képes húzni a tüntetésekből. Az első hetek után a legtöbb eseményen ügyeltek arra, hogy az aktív politikusokat eltávolítsák a felszólalók köréből: ami segített a civil jelleg megtartásában, de nem feltétlenül hasznos a pártoknak.