Pavol Zajac országos rendőrfőkapitánnyal

A fajgyűlölet össztársadalmi probléma, és természetesen a rendőrség is mindent elkövet az ilyen típusú bűncselekmények felderítése érdekében. A sajtóban már több hatékony rendőrségi akcióról szóló hír jelent meg. Szorosan együttműködünk a Ladislav Ďurkovič által vezetett fiatalos emberjogi szervezettel. Rengeteg értékes információt kapunk az emberjogi aktivistáktól, és az értesülések ellenőrzése után, ha szükséges, igyekszünk közbelépni, illetve további bizonyítékokat szerezni például a fasizmus népszerűsítésével, az ezzel összefüggő rendbontásokkal kapcsolatban. Egyébként a rendőrség idáig mindig azonnal reagált a rendbontásokra. Érdekünk az ilyen típusú bűncselekmények elkövetőinek vagy az ilyesmivel alaposan gyanúsítható személyeknek a nyilvántartása, illetve a faji indíttatású bűncselekmények dokumentálása.

Az Emberek a Rasszizmus Ellen kezdeményezés többször rámutatott a rendőrök szakmai felkészületlenségére, például hogy nem ismerik a náci, illetve újnáci és fasiszta mozgalmak jelképeit.

Éppen az említett együttműködéssel próbáljuk orvosolni ezt a problémát, és a kemény munkának már megvan az első gyümölcse például hasznos kézikönyvek, útmutatók, különböző szemléltető eszközök formájában. Mindez óriási segítség a rendőröknek, mert ez alapján tudatosítják, mi lehet bizonyíték, mi mindennel és hogyan lehet népszerűsíteni a fasizmust.

Denisa Havrľová esetében egyértelmű, hogy az illető rendőr azért nem fogott kezet az újságírónővel, mert roma nemzetiségű, és a rendőr „féltette az egészségét”.

A nyilvánosság előtt három érdekes álláspont jelent meg. Az egyik egy rendőrrel szembeni állítás, a másik arra a bizonyos találkozóra vonatkozó rendőrségi állítás, a harmadik pedig egy független rendőrségi álláspont, és aki az egészet vizsgálta, nyilvánosan bocsánatot kért a panaszostól. Személy szerint a harmadik pozíció felé hajlok és örülnék, ha a két, egymással szemben álló fél befejezné a harcot. Úgy vélem, a rendőrség megfelelő hajlandóságot mutatott hiányosságai elismerésére, és mindent elkövetünk, hogy a roma nemzetiségű polgártársak is biztonságban, jól érezzék magukat Szlovákiában, illetve hogy bízzanak a rendőrségben.

Értsem ezt úgy, hogy ön szerint elég, ha a harmadik független személy bocsánatot kér, és annak a rendőrnek, aki tiszteletlenül viselkedett, már nem is kell elnézést kérnie?

Ez már inkább magánügy, illetve szabad elhatározás kérdése, hogy az adott rendőr odaáll-e a panaszos elé és személyesen bocsánatot kér-e. Erre senkit nem lehet kényszeríteni, minden az ő döntésén, illetve erkölcsi magatartásán múlik.

Ön személy szerint üdvözölné, ha a rendőr bocsánatot kérne Havrľovától?

Természetesen, és erre már régen sor kerülhetett volna. (szent)