Pasztinák, paszternák

Az úgynevezett gyökérzöldségek közül nálunk legismertebbek a sárgarépa különféle fajai és a petrezselyem. Ezek az ernyősvirágzatúak családjába tartoznak. Van azonban még egy ernyősvirágzatú növényünk, amelyet néhol termesztenek. A neve: pasztinák, illetve paszternák. Tudományos neve Pastinaca sativa, s a növényhatározó szerint kaszálóréteken, tarlókon, utak mentén, töltéseken gyakori. Két változata ismert: a varietas pratensis, amely a kaszálók sarjújának uralkodó eleme, s a varietas hortensis, azaz a kerti változat, amely termesztett növény. Piacainkon nemigen találkozunk vele, szakácskönyveink is ritkán említik. Nyugat-Európában kedvelt levesízesítő növény, melynek gyökerét használják fel.

A történet-etimológiai szótár felsorolja, milyen formában fordul elő e növény elnevezése az idők során. Már az 1600 körüli időből van rá adatunk pásztornák formában. Paszternáknak nevezi ezt a zöldségfélét az első magyar nyelvű kertészeti szakkönyv, Lippai János Posoni kert című műve (1664–67). A XIX. század folyamán felbukkan a pasztinák forma is és még más változatok. A szó végső forrása a középkori latin pastinaca, de ez a szó más nyelvekbe is átkerült. A magyar pasztinák valószínűleg a német Pastinak szóból származik, a paszternák forma pedig a szlovák pastrnák szóra vezethető vissza.