Óvoda után a tanulás

A gyermek életében az iskolába kerülés nagy változást jelent. Legfőbb tevékenységévé a tanulás válik, az iskolában tölti napja nagy részét, innen kerülnek ki barátai is. Az iskolai élmények sok esetben egy életre szólnak, pozitív vagy negatív irányban befolyásolhatják a további életpályát. Emiatt fontos, hogy a tanulásról és a tanulással kapcsolatos problémákról külön is szóljunk.

Az iskola alsó tagozatában az alapképességek elsajátítása történik, vagyis a gyermekek megtanulnak olvasni, írni, számolni.

Ezeknek a képességeknek az elsajátítása kulcsfontosságú, mert az emberi tudás és kultúra utódokra történő hagyományozása csak e képességeken keresztül valósulhat meg. Fontosságukat bizonyítja, hogy az agyban elkülöníthető az írás, az olvasás és a számolás központja.

Az iskolai tanulás több szempontból is különbözik az óvodaitól: az iskolai tanulás erőfeszítést kíván a gyermektől, mert az elsajátított ismereteket számon kérik. A számonkérés az alapja az osztályozásnak, amivel minősítik a gyermek teljesítményét. Az osztályozás központi kérdés a gyermekeknél, egészen a serdülőkorig az önértékelésben és egymás értékelésében is fontos szerepet tölt be. A tanulás eredményességében – főleg a kezdeti időszakban – lényeges tényező a tanár személye. A tanítási módszerein, az osztályban uralkodó légkör megteremtésén át a számonkérésig, értékeléséig fontos szerepet tölt be abban, hogy a gyermekben kialakuljon a teljesítményigény, ezáltal motiválttá váljék a tanulásban. Az egész iskolai idő alatt fontos, hogy a gyerekek saját maguknak, erőfeszítéseiknek, képességeiknek tulajdonítsák az elért eredményeket. Ezért fontos, hogy a tanár értékelése áttekinthető, következetes, a gyermekek számára is érthető legyen.

A tanulás sikerességében fontos szerepe van a családi elvárásoknak, a családi értékrendnek. Azok a szülők, akik maguk is megtapasztalták a tudás előnyeit, nagyobb mértékben várják el gyermekeiktől a jó iskolai teljesítményt.

A GONDOLKODÁS FEJLŐDÉSE

Iskoláskorban jelentős változáson megy át a gyermeki gondolkodás. Az óvodáskorban az egyszempontúság volt jellemző, vagyis a gyermek a környezetében levő tárgyakról, emberekről csak a saját szempontja alapján tudott véleményt mondani. Csak az 5-6. életév vége felé vált képessé arra, hogy más cselekedeteiben a másik szempontjait is figyelembe vegye.

AZ OLVASÁS

az európai kultúrában az általános műveltség nélkülözhetetlen része. Az utóbbi időben egyre több gyermek küzd az olvasás elsajátításának nehézségével, ezért nagyobb figyelemmel kell kísérni ezt a tanulási folyamatot. A gyermekek számára nehézséget jelent, hogy a beszélt nyelvben a hangok nem különülnek el, ráadásul a kiejtés és az írásmód is gyakran eltér egymástól. Kutatásokkal igazolták, hogy hatéves kor előtt korai a gyermekeket olvasni tanítani, mert még nem ismerik fel a betűk és a hangok közötti kapcsolatot.

Az olvasási képesség két részterületből tevődik össze: a szófelismerésből és a szövegértésből. A szófelismerés az olvasás kezdeti szakaszában nélkülözhetetlen. Később a szövegértés kap nagyobb hangsúlyt a tanulás folyamatában. Az olvasási képesség elsajátításában fontos szerepe van a memóriának is, főleg annak a részének, amelyik rövid távra őrzi meg az információt. A kezdetben rosszabbul olvasó gyereknél gyakran az a hiba, hogy a memóriája nem tudja megőrizni a mondat elejét, mire a végét kibetűzi. A memória terjedelme gyakorlással és a természetes érési folyamat során is bővül, így a kezdeti nehézségekkel küzdő gyerekek is jó olvasókká válhatnak.

Az olvasás elsajátításában szerepe van a tanítás módjának is. Legeredményesebb a hagyományos, szótagolva történő olvasástanítás.

AZ ĺRÁS

hasonló képességeket kíván meg, mint az olvasástanulás, kiegészítve a kéz finommozgásának képességével is. Az írás nagyobb erőfeszítést kíván a gyerektől, ugyanis nemcsak fejben kell tartania a leírandó mondatot, hanem a betűk formálására is figyelnie kell. Gyakran előfordul, hogy az írás folyamatára történő összpontosítás eltereli az eredeti gondolatmenetet, így más kerül a papírra, mint amit a gyerek eredetileg szeretett volna írni.

Ez a folyamat talán a gépkocsivezetés megtanulásához hasonlítható. Amíg a vezetés technikai részleteivel – kuplung, gáz, sebességváltó, kormány – vagyunk elfoglalva, nehezebben megy a forgalom ritmusának felvétele.

Az írás, később pedig a fogalmazás elmélyíti a gyermek ismereteit az adott tárgyról. Sokkal többet tudnak a gyerekek egy témáról, ha arról fogalmazást kell írniuk, mintha csak feladatlapot oldanak meg, vagy szóban felelnek.

A SZÁMOLÁS

és ehhez kapcsolódóan a matematikai képesség kialakulása időben jobban elnyúlik, mint az előbb említett két másik alapkészségé. A gyermekek már óvodáskorban is nagy biztonsággal eligazodnak a több-kevesebb fogalma között, nem egy gyermek az alapműveletekkel – összeadás, kivonás – is tisztában van. Az iskolakezdésre a legtöbb gyermek gond nélkül elszámlál 100-ig, sok esetben még tovább is. Ebben a korban a gyermekek nagyon szeretik megszámolni a dolgokat. Gyakran felmerülő kérdés, ha az ujjain tanul számolni a gyerek, az nem akadályozza-e később a fejben számolás elsajátításában? Egyértelműen kimondható, hogy nem! Sőt, sok esetben segít is, mert a több csatornán közvetített információ segíti a tanulást. Tehát, ha látja is a gyerek, amit számol, könnyebben boldogul a feladatokkal, könnyebben megérti a számolási összefüggéseket. (-ern-)