Őszi tájkép

Ráheveredett az ősz a tájra. Hűvös szél csatangol végig a mezőkön, perlekedik a levelüktől lassan megözvegyülő fákkal. Reggelente már a nap is tovább lustálkodik. Pihen, hisz tavasztól egész nyáron át babusgatta a természetet. Vele pihen a táj is. Vagy talán mégsem?

Ezernyi búzacsíra pattan, s borul csomóba a mezőkön, hogy majd puha hótakaró alatt vészelje át a zimankós téli napokat. Egy rókafi vacsora után koslat a Bódva-parton, a riadt vadkacsák jajgatva csapkodják magukat fel a topolyafák fölé. Őzek verődnek csapatokba, ősi ösztöntől hajtva szervezik a nagy téli család életét. Szarvas bőg az őszi avaron, kéjesen csalogatva magához teheneit s egyben üzenve vetélytársainak: „Nem ajánlom, hogy megpróbáljatok felszarvazni!”

Mégis akad, kit nem tántorít el a vén galléros figyelmeztetése, s az udvarlást olykor bizony vad bikák agancsainak csattogása váltja fel. A vadmalacok is otthagyták csíkjaikat az augusztusi nyárban, helyettük sűrű, fekete sörtéket eresztettek. Visongva turkálják az erdőt makkok, gumók után kutatva. Persze csak alkonyat után, nehogy vadászélményként végezzék be zsenge életüket.

A házak kéményei is vidáman pöfékelnek. Némelyik kissé kehesen néha visszaköhögi a szobába füstjét, de egy kis kormolás után már ő is jó mélyeket szippant a kályha tüzéből, s leheli ki az ég felé. A kerti diófa nagyokat nyújtózkodik, s csodálkozva nézi, ahogy árnyéka egészen a csűrig kúszik el. Nem érti, hogy nyáron miért csak alatta henyél a fénynek e furcsa képzete. Sütőtök gömbölyödik kevélyen a kert végében. Türelmesen vár, hisz tudja, becses csak úgy lesz igazán, ha már a dér kissé megcsípte. Akkor aztán sütőbe kerül, hogy majd majszos gyerekhadak lakmározhassanak az édes, ragacsos finomságból.

Egy egér sündörög a fal tövében, rést vagy egy nyitva felejtett ajtót keresve, amin besurranhat téli kvártélyra a kamarába.

Az egész évi gondoskodást meghálálva borultak szép, gömbölyű virágba a krizantémok, s elhunyt lelkek sírhalmait varázsolták habzó-fehér virágoskertté.

S az ember, ki szorgosan tette a dolgát tavasztól őszig, most elégedetten summázza munkája gyümölcsét.

Ráheveredett az ősz a tájra. Hűvös szél csatangol végig a mezőkön, s együtt fütyörészik a levelüktől megözvegyült fákkal...