Összenőtt gyerekek mindig is voltak

A köznyelven sziámiknak nevezett, összenőtt ikergyermekekre ma már nem tekintünk sem borzalommal, sem misztikus áhítattal. Szenvtelenül tudomásul vesszük, hogy a nagy számok törvénye alapján időnként hiba csúszik a teremtés forgatókönyvébe, amit nekünk kell javítanunk, ha lehetséges. Összenőtt ikrek persze mindig is voltak. Ennek egyik bizonyítékát dr. Czeizel Endre genetikus professzor Dél-Amerikában találta meg. „Láttam egy barlangrajzot, amely két, középütt összenőtt kis emberkét ábrázolt. Kétség sem fér hozzá, hogy – mai szaknyelven szólva – ikertorzokat festett a falra a hajdani alkotó, nyilván mágikus célból. Ezek szerint már az ősember is ismerte azt a jelenséget, amelyről évezredekkel később derítette ki a tudomány, hogy a hátterében egy fejlődési rendellenesség áll” – mondja.

Az ikerterhességnek két típusa van. Az egyik a többpetéjűség, ami az állatvilág szaporodására is jellemző. Ilyenkor az anyai szervezetben egyidejűleg több pete érik meg, s azokat a fölöslegben ott ólálkodó ondósejtek megtermékenyítik. Ahány pete, annyi iker. Az utódok azonos anyaméhben, de egymástól szeparáltan fejlődnek, a génállományuk sem teljesen azonos. Olyanok, mint a testvérek általában, csakhogy ők egyszerre jönnek világra. A többpetéjű ikerterhesség a lombikbébi- program térhódításával mindenütt megnőtt, de genetikai háttere miatt családi halmozódást is mutat anyai ágon. Annak a nőnek, aki maga is többpetéjű ikertag, ötször nagyobb az esélye a többes terhességre, mint másnak. „Az összenövés szempontjából az egypetéjűség érdekes. Itt egyetlen petesejt termékenyül meg, majd annak rendje szerint osztódni kezd. Aztán egyszer csak beüt valami mennykő, és a magzatkezdemény hirtelen kettéválik, hogy két, tökéletesen azonos génállományú ember legyen belőle. Ha a szétválás a hetedik nap előtt megtörténik, akkor a méhbe rendesen sikerül beágyazódniuk, és két magzatburok, két méhlepény fejlődik. A hetedik nap után azonban már csak egyetlen méhlepény lesz, később pedig egyetlen magzatburok. A szétválásnak legkésőbb a 15–18. napig meg kell történnie, mert azután már késő, az utódok összenőve születnek. Ma még rejtély, miért kezd szétválni a magzatkezdemény, de nem genetikai magyarázatot kell keresni. Az nem titok, hogy végül miért nem fejeződik be a szétválás. Egyszerűen csak arról van szó, hogy túl későn kezdődött meg a szétválás, és már nem volt idő ennek befejeződésére” – magyarázza Czeizel doktor.

A rendellenesség leginkább a létfontosságú szerveket érinti, ezért a legtöbb sziámi ikerpár életképtelen. „Az ismert kínai sziámi ikreknek, Csangnak és Engnek szerencséje volt, mert a szegycsonti összenövés, amelyen egyébként a sebészet akkori fejlettsége szerint is lehetett volna segíteni, nem veszélyeztette őket. Összenövésük ellenére megházasodtak, s bár ez igen bizarr, az egyik 9, a másik 11 gyermeket nemzett. Följegyezték, hogy nagyon sokat veszekedtek, mert az egyikük igencsak szerette az alkoholt, viszont a másik ki nem állhatta.” Mégis amikor Csang meghalt, Eng kijelentette, hogy neki is el kell mennie. Két óra múlva valóban követte testvérét. „Nem lehet tudni, ennek mi lehetett az oka. Nagyon érdekes a jelenség, ugyanis nem ők voltak az egyetlen ikertorzok, akik így jártak. Kezdetben arra gondolt a tudományos világ, hogy a halott szervezet mérgező anyagokat termel, ami a vele összenőtt másikat is elpusztítja. Ma már viszont tudjuk, hogy ez a feltételezés hibás volt. Tény, hogy az összenövés miatt az életben maradónak nagyon komoly akadályokkal kellet volna szembenéznie, s az is biztos, hogy a dolog nem mehetett volna sokáig.”

A sziámik intellektuális képességeiről nem ír a szakirodalom, az orvosoknak csak feltételezéseik vannak. „Az biztos, hogy Csang és Eng egyáltalán nem volt buta. Mindketten remekül sakkoztak, a 18. században élt pozsonyi magyar lányokat pedig kimagasló muzikalitással áldotta meg a sors.