Oslo a járvány idején

A repülővel érkezők múlt héten még karantén után bejöhettek az országba, pár nappal később már csak a norvég állampolgárokat és az itt elő utasokat engedték be. Most pedig senkit. A repülőtereket lezárták. Egy külföldön rekedt ismerősöm úgy írta le a helyzetet, hogy a gép indulásakor érvényes szabályok nem biztos, hogy akkor is érvényesek lesznek, mire a gép ismét földet ér – számolt be e-mailben Éva.

Milyen a helyzet Norvégiában?

Az otthon tartózkodó embereket is rengeteg villámgyors változás érinti. Amikor március 12-én bezártak az egyetemek, iskolák és óvodák, nem telt bele sok idő, a síelést kedvelő norvégok megindultak a hegyi üdülők és szállodák felé. Norvégiáról annyit érdemes tudni, hogy az emberek természetszeretete és természetbe vágyása mindent felülír, ez minden porcikájukban és ösztönükben jelen van. Amikor a kormány bejelentette a koronavírus elleni intézkedések első részét, 25 000 ember hagyta el Oslót, felpakolva sílécekkel, étellel, itallal, gondolván, hogy a természet több védelmet nyújt, és kellemesebben telik majd az idő, mint a városban. A lelkes kiáramlás rövid ideig tartott, mert a hatóságok két nap után hazaparancsolták a síelőket. Ennek az volt a magyarázata, hogy a síközpontok közelében lévő kisebb faluk, ahol egy orvos és egy ápoló látja el a helyi lakosokat, nincsenek felkészülve egy esetleges járványra. Volt ugyan némi zúgolódás, de győzött a norvég fegyelmezettség, és a legtöbben visszajöttek.

Hogyan érint benneteket a járvány?

A koronavírussal szinte egy időben a tavasz is megérkezett Oslóba. Ezt úgy kell érteni, hogy vége a hosszú téli sötétségnek, hét ágra süt a nap, megszólaltak a madarak, és sok helyen előbújt a hóvirág és a sok színes krókusz. A hőmérséklet alig emelkedik 2-3 fok fölé, jeges északi szél fúj, de ennek a hideg tavasznak is örülünk. Sokan járnak futni, sok embert látni sétálni a közeli erdőben és a tengerparton, mindenütt betartva az 1-2 méter távolságot. A kritikus munkahelyeken és néhány üzleten kívül szinte minden munkahely bezárt, és legtöbben otthonról végzik a munkájukat. És mint mindenütt, sok Facebook-, WhatsApp- és egyéb csoport alakult, írnak egymásnak, felhívják egymást az emberek, bár legtöbben a számítógép előtt gubbasztanak és dolgoznak. Hihetetlen, milyen gyorsan alkalmazkodnak az új helyzethez!

Hogyan oldották meg a norvégok a bevásárlásokat, az orvosi ellátást, szóval a legfontosabbakat?

Az élelmiszerboltok, a gyógyszertárak, kisebb kávézók és néhány vendéglő nyitva tart, de mindenütt be kell tartani az 1 méter távolságot. Oslóban sehol nem szolgálnak fel alkoholt, ami természetesen nem kis felháborodást váltott ki, hiszen ez óriási csapás a kis vendéglőknek. Érdekes, hogy az építkezési anyagokat áruló áruházak szinte teljes gőzzel működnek. Asztalos ismerősöm meséli, hogy régen nem volt ennyi munkája, mint most. Sokan most látnak neki az elmaradt festésnek, takarításnak és felújításnak. Minket a konyha átépítésének kellős közepén ért a koronavírus-járvány, és bár halad a munka, nem tudni, mikor lesz nálunk legközelebb vasárnapi ebéd.

Milyen intézkedéseket hoztak a hatóságok? Mit mondanak, mi várható? 

A hatósági intézkedések fokozatosan lépnek életbe; az első a kormány 6 milliárdos segélycsomagja volt a SAS, a Norwegian, a Widerøe légitársaságoknak. A kényszerelbocsátások miatt munkanélkülivé vált emberek az államtól 3 hétig teljes fizetést, utána a fizetésük 60 százalékát kapják. Ez jelen pillanatban 180 000 ezer lakost érint. De a kisebb vállalatok az adókedvezmény ellenére sem tudnak életben maradni, és ez sokakat aggaszt. Nehéz egyensúlyt tartani a vírusvédelem és a város teljes lebénítása között, mert egyelőre sok az ismeretlen tényező. Eddig konkrétan csak annyit tudunk, hogy kezet kell mosni, de ezt már 150 évvel ezelőtt is tudtuk Semmelweis professzornak köszönhetően. Olyan ez, mint egy másodfokú egyenletrendszer, ahol csak egyetlen ismert szám van, a koronavírus. Svédország és Anglia például másképp, lazábban kezelte a kitörni készülő járványt, ott tovább hagyták élni a városokat. Nem tudjuk, melyik megoldás mihez vezet, mi jobb, a hirtelen fékezés, vagy a fokozatos lassítás. És vajon mi vár bennünket a járvány után?

A norvégok megéltek már valami hasonlót?

Norvégiában ehhez hasonló helyzet a spanyolnátha idején volt, az első világháború utolsó évében. A hatóságok elrendelték az iskolák, templomok, színházak, varieték és más szórakozóhelyek bezárását. A korabeli dokumentumok szerint komoly konfliktus alakult ki a politikusok és az orvosi kamara között, mivel Gotfred Bentzen tiszti főorvos szerint a bezárások nem állították volna meg a járványt. Bentzen azzal érvelt, hogy a drasztikus intézkedések nagyobb kárt okoznak, mint maga a betegség. Végül a kisebb városok vezetői saját döntés alapján zárták be – néhány napra – az iskolákat, templomokat és színházakat. Az áldozatok száma kb. 15 ezernél megállt. Érdekes egyébként, hogy a járványok miatti tilalmak történelmi jelentőségű eredményeket is hoztak. Amikor 1665-ben kitört Londonban a pestis, Cambridge-ből minden diákot hazaküldtek, köztük Isaac Newtont is. A professzori szigor szorítása alól felszabadult Newton a kijárási tilalom alatt nemcsak a prizma fénytörését tanulmányozta, hanem figyelte az almafát az ablaka előtt. A történet folytatását ismerjük. A pestiskarantén William Shakespeare-t is elérte, akkori „home office”-ában írta a Lear király című drámáját.

Személyes élményed, félelmeid?

Személyes félelmeim nincsenek, bízom a politikusok és az orvosi szakma által hozott intézkedésekben. A családommal telefonon, interneten beszélünk, hiszen a férjem miatt, aki egy hete jött haza Budapestről, most mindketten karanténban vagyunk. Az elzártság és az egymásra utaltság új és szép helyzeteket is produkál – együtt tornázunk, felolvasunk egymásnak, és mindennap legalább egy órát sétálunk. Eddig ritkán volt ilyesmire idő, vagy talán lett is volna, csak valahogy nem vettük észre. Az élelmiszerboltok ellátása a környékünkön zavartalan, mindennap friss áru van a pultokon. Maszkot nem hordanak, védőkesztyűt csak a boltban, a pénztárosokon és az árukihordók kezén láttam. Nem tudom, meg lehet-e állítani a koronavírus terjedését, de mindenképpen be kell tartani a gyakori kézmosást és a távolságtartási szabályokat, és otthon kell maradnunk. Mást úgysem tehetünk. Ez a krízis biztos megtanít minket másképp dolgozni, másképp, és talán kevesebbet utazni, és óvatosabbnak lenni. És vigyázni egymásra.