Örökre a rabja marad

Pasadenában a bolygóközi szondákat irányító központ munkatársai elmondták: minden szóba jöhető veszélytényezőt számba vettek, hogy zökkenőmentes legyen a 96 percesre tervezett műveletsorozat. Az űreszközt fékezőrakétája lelassítja, lehetővé téve, hogy a Szaturnusz gravitációs ereje befogja, mintegy örökre rabul ejtse a Cassinit, amely így a gyűrűs bolygó első műholdja lesz. A program szerint a fékezőrakétát 4 óra 36 perckor gyújtják be. Az űrszonda, miután áthalad a Szaturnusz G és F jelzésű gyűrűje közötti résen, 6 óra 5 perckor kerül legközelebb – 20 ezer kilométerre – a Szaturnusz légköréhez, és innentől kezdi meg keringését. (A Szaturnusz gázbolygó, azaz ellentétben a Földdel, nincs szilárd felszíne.) A pályára állási manőverrel egy időben megkezdődik a tudományos adatok gyűjtése és az első fényképek készítése is. A földi irányítás – mint tegnap hangsúlyozták – legkorábban ma reggel fél hétkor kaphat információt arról, hogy sikerült-e a megközelítés és a pályára állás. Ma délután pedig az első fotók is megérkezhetnek az irányítóközpontba. Általuk először pillanthat be az emberiség ebbe a tőlünk mintegy 1,2 milliárd kilométerre lévő különös világba.

A Cassini tevékenységének 4 évesre tervezett alapszakaszában 76 fordulatot tesz az óriásbolygó körül, eközben a Szaturnusz 31 ismert holdja közül hétnek kerül majd egészen a közelébe, összesen 52 alkalommal. A küldetés legizgalmasabbnak ígérkező része januárban következik el. Ekkor a Cassinihez csatolt Huygens leszállóegység sima leereszkedést kísérel meg a Szaturnusz legnagyobb és legtitokzatosabb holdjára, a Titánra. Ez az égitest még a Földénél is sűrűbb légkörrel veszi magát körül, és nem tudni pontosan, hogy milyen viszonyok várnak a Huygensre, amely leszállása közben, majd a felszín elérése után még néhány percig, esetleg fél óráig mérési adatokat és fényképeket küld haza. A csillagászok mini-Naprendszernek is nevezik a Szaturnuszt körülvevő tájékot. Az óriásbolygó fejlett gyűrűrendszere ugyanis azt az állapot mutathatja, amilyen a Nap környezete lehetett milliárd évekkel ezelőtt, amikor a forró égitestet körülölelő por- és gázkorongból kialakulhattak bolygói.