Olaszország: a jogos gyanú árnyéka Berlusconin

Nem hallgat senkireReuters-felvétel Ha sikerül összegyűjteni a szükséges félmillió aláírást, Itália népe közvetlenül is ítéletet mondhat egy törvény fölött, amelyet a parlament jobboldali többsége az ellenzék bojkottja mellett fogadott el. A jogszabály visszaállítja a vádlottnak azt a lehetőségét, hogy perének áthelyezését kérje, amennyiben „jogos gyanú” merül fel benne az ügyében ítélkező bíróság felett.

Akinek kétsége lett volna a régi-új jogszabály kedvezményezettjeit illetően, az a törvény szentesítése után huszonnégy órával azt láthatta: az első peráthelyezési kérelmet Cesare Previtinek, a Forza Italia képviselőjének ügyében nyújtották be. A politikusra – aki Silvio Berlusconi első kormányának védelmi minisztere, civilben pedig a miniszterelnök védőügyvédje volt – az ügyész tizenhárom évet kért, mert a vád szerint egy üzleti perben megvesztegette a bíróságot. Egy másik, hasonló vád ügyében folyó törvényszéki eljárásban Berlusconi és Previti együtt vádlottak. Az áthelyezés szándéka a védelem részéről abban a perben is megfogalmazódott.

Az új törvény természetesen mindenkire vonatkozik, ám alkalmazása a jelen esetben – legalábbis az ellenzék határozott véleménye szerint – azt szolgálja, hogy a vádban szereplő bűncselekmény elévüljön. Mert ha a fellebbviteli bíróság megalapozottnak ítéli a vádlott elfogultság iránti gyanúját, a tárgyalást az új helyszínen és új bírák előtt újra kell kezdeni, ami a lassú olaszországi ügymenet miatt gyakorlatilag az ügy következmények nélküli lezárását jelenti.

Di Pietro referendum-kezdeményezése jelképértékű: a férfi ugyanis tagja volt annak a milánói ügyészcsoportnak, amely tíz évvel ezelőtt elindította az ún. „tiszta kezek” kampányt. Ez a vizsgálatsorozat leplezte le a háború utáni Itália politikai elitjének korruptságát, és amely besározódott politikusok százait küldte az erkölcsi süllyesztőbe. Di Pietro szerint az elmúlt másfél év törvényeivel Itália jelenlegi kormánya megfojtotta a korrupció ellen folytatott vizsgálatokat.

Mélyen érintett az ügyben Itália leggazdagabb vállalkozója és másodszor is megválasztott miniszterelnöke, Silvio Berlusconi is, aki ellen több eljárás is folyik. Ő azonban mindvégig azzal érvelt, hogy az ellene felhozott vádak politikai indíttatásúak, s hogy az elfogult és jogkörüket túllépő „vörös tógások” kampánya csak látszólag korrupcióellenes. Az valójában demokratikus társadalom alapjai ellen irányul.

Berlusconi másodszori kormányra jutása előtt azt ígérte, hogy száz napon belül rendezni fogja „érdekkonfliktusát”, vagyis a rendkívül kiterjedt vállalatbirodalma, és az általa betöltött közhivatal közötti összeférhetetlenséget. Ezt mind ez ideig nem tette meg, bár kabinetje immár csaknem másfél éve hivatalban van. Itália kormányfője ezzel szemben mindent elkövetett annak érdekében, hogy zátonyra futtassa az ellene folyó eljárásokat.

Mivel a háború utáni Olaszországban ő az első miniszterelnök, aki stabil többségre támaszkodhat a parlament mindkét házában, törvényhozási erőfölényét kihasználva Berlusconi olyan törvényeket fogadtatott el, amelyek megnehezítik egyes bűncselekmények büntethetőségét. Olyanokét, amelyek elkövetésével őt magát is vádolják. Ilyen például a hamis könyvelés, amelynek megítélésén – épp ellentétben a például az USA-ban végbemenő szigorításokkal – enyhítettek, s amelynek elévülését is meggyorsították.

De Itáliában bizonyos esetekben kevesebb súllyal esik a latba a külföldön beszerzett bizonyíték, és ezentúl a vádlott vélt elfogultság esetén kérheti, hogy ügyét máshol tárgyalják. A „véletlenek” sora az EU szintjén is folytatódott: Itália ugyanis átmeneti időt kért és kapott a közösségen belüli elfogatóparancs bevezetésével kapcsolatban.

Az EU azonban most ismét kulcsszerepbe került: a milánói ügyészség ugyanis az unió bíróságához fordult, hogy az foglaljon állást: összhangban áll-e az európai jogrenddel a mérlegkönyv-hamisítás.

E történések következménye: Silvio Berlusconi ma az egyetlen vádlott a nyugati világban, akinek pozíciójánál fogva hatalmában áll, hogy az ellene folytatott eljárás közepette megváltoztassa azokat a törvényeket, amelyek alapján a bíróság ítélkezhet fölötte. A tárgyalótermi sikerhez szükséges „reformokat” pedig ügyvédjeinek közvetlenül is módjuk van törvénybe foglalni, hiszen többen közülük parlamenti képviselők, sőt egyikük, Gaetano Pecorella személyesen a képviselőház jogi bizottságának elnöke.

ĺgy – a játékszabályok menet közben történő, visszamenőleges átírása, a törvények testre szabása miatt – már sohasem derülhet ki, hogy igaz-e, amit Berlusconi vádlott állít: vagyis az, hogy ártatlan.

Róma, 2002. november