Csak nagyon kevés szülő engedheti meg magának, hogy csemetéivel együtt ő is két hónapig vakációzzon. A napi munkába járás mellett viszont nekik sem árt egy kis felmentés a családi kötelezettségek alól. A közös nyaralás mellett (vagy helyett) sokféle nyári táborba jelentkezhetnek a gyerekek.
Nyári tábor sok vidám gyerekkel a város közepén
Még be sem léptem a Galántai Magyar Tannyelvű Óvoda udvarára – a gyermektábor helyszínére – már tudtam, hogy jó helyen járok. Két színes, pöttyös labda is röpült felém a kerítésen át, s ügyetlenségem láttán (merthogy egyiket sem tudtam elkapni) többszólamú nevetés harsant fel... A táborozók remek helyet találtak: az épület mellett hatalmas, lombos fák adnak árnyékot a nyári melegben, a hátsó sportudvarban mászókák, hinták, versenypálya. S ha esősre fordul az idő, a tágas óvodahelyiségekben is folytathatják a foglalkozásokat. Bosák Tünde, a Gézengúz tábor vezetője elmondta, hogy a hely azért is ideális, mert az ovi ugyan a város közepén, de a főúttól távol fekszik, és a gyerekek hangos jókedve sem zavar senkit. Augusztusban szabadságolnak az óvodások, s az intézmény izagatónője, Varga Edit készségesen és szimbolikus összegért bocsátotta az épületet a táborozók rendelkezésére.
Szabad a pálya!
A gyermektábor – mint ahogy azt a helyi reneszánsz kastélyban működő Galántai Pinceklub egyik alapítója, Frivolt György elmondta – tulajdonképpen a klubtagok kezdeményezésének köszönhetően jött létre. „Eleinte a fiataloknak, illetve az idősebb generáció számára szerveztünk előadásokat, táncházakat, könyvbemutatókat, koncerteket. A Pinceklub szeptembertől júniusig működik, s mivel a nyár a szabadságok ideje, arra gondoltunk, hogy kitalálunk valamilyen kulturális programot a gyerekeknek is. Hiszen nem csak a felnőtteknek van szükségük szórakozásra. Év közben minden hónap utolsó péntek délutánján játszóház van a klubban, amikor a gyerekek különféle kézműves mesterségekkel ismerkedhetnek. A nyári gyerektábor egy hétig tart.”
„Valójában csak tavaly, az első tábor befejezése után döbbentünk rá, hogy mekkora igény van erre – tette hozzá Bosák Tünde, aki civilben gyermekpszichológus, és Blazsek Beáta alsó tagozatos pedagógus mellett a tábor főszervezője. – A szülők tömegesen jelentkeztek, hogy jövőre is szeretnék beíratni hozzánk a gyerekeiket. Ez valójában a harmadik hasonló jellegű tábor, amit szerveztem, négy évvel ezelőtt Taksonyon volt az első. A városi szülők számára nagy segítséget jelent, hogy a gyerekeket legalább egy hétig biztos helyen tudják. A programot mindig igyekszünk úgy összeállítani, hogy a legkisebbektől a legnagyobbakig mindenki megtalálja a maga szórakozását.”
A Gézengúz tábor sikerét az is jelzi, hogy a tavalyi 41 gyerek helyett az idén már 78-an jöttek, bár a szervezők meg sem hirdették. A legfiatalabb gézengúzok óvodás korúak, a legidősebbek tizenöt évesek. Bosák Tünde szerint érdekes volt megfigyelni, hogy az utolsó nap sportversenyén a vegyes csoportokba osztott kicsiket az idősebb gyerekek mekkora szeretettel segítették.
Tábori élet, déli piknikkel
Dorottya hamar megtanulta a kosárfonás minden csínját-bínjátA gézengúzok minden reggel hét és nyolc óra között gyülekeznek a táborban. Az első reggel ismerkedéssel telt, majd a délelőtt folyamán megérkezett Szeliből a Szomolai házaspár, akik kosárfonásra és makramé készítésére tanították a gyerekeket. Ez a tevékenység még másnap is folytatódott, mivel mind a hetvennyolc táborlátogató jelentkezett a foglalkozásra. A gyerekek nyolc csoportban dolgoztak, és mindegyik csoport külön Gézengúz-zászlót is festett magának. A táborban naponta volt valamilyen vetélkedő, néptánc- és moderntánc-gyakorlás, különféle ügyességi játékok. A gyerekek vasalásos indigótechnikával egyedi pólókat készítettek maguknak, az egyiken kis tehén, a másikon napocska mosolygott... Emellett textilfilccel is fantáziadús mintákat rajzoltak egy-egy alkalmas ruhadarabra, a legnagyobb „képes” sikert azonban vitán felül az arcfestés aratta. Aznap délután a városban mindenfelé kis szörnyecskéket, ismeretlen állatkákat és hasonló mókás maszkot viselő gézengúzokat lehetett látni. A táborlakó gyerekekkel naponta 16 vezető foglalkozott, gimnazista diákok és három pedagógus. A program csak anynyira volt kötött, hogy akinek éppen nem volt kedve játszani, az elvonulhatott egy kis beszélgetésre, zenehallgatásra is. A közös ebédet sajnos nem sikerült megoldani (a szakács néni is szabadságolt), ezért a gyerekek vagy hazaugrottak ebédelni, vagy együtt piknikeztek az otthon becsomagolt eleségből. Emellett az egyik anyuka felvállalta, hogy a reggel megrendelt ebédrevalót mindennap megvásárolja a közeli büfében.
„Hetvennyolc gyerekkel nem vonulhatunk be egy étterembe – mondta Bosák Tünde. – Másrészt ez jóval megemelte volna a táborozás költségeit. ĺgy az egy hét fejenként 280 koronába került, testvérek esetében pedig kedvezménnyel kettejüknek ötszáz koronába. Ebből az összegből vásároltuk az alapanyagokat a kézműves foglalkozásokhoz. A vége felé már éreztük, hogy ennyi gyerek sok egyszerre. Jobb lett volna két turnusban megszervezni a tábort, de a vezetők legtöbbjének, így nekem is csak ennyi szabadságunk volt. Jövőre, ha ismét ilyen sokan jelentkeznek, valószínűleg két Gézengúz tábor lesz majd.
A legszebb ajándék
A tábor zárónapján a gyerekek lázasan készülődtek a vendégfogadásra. Ezen a napon mutathatják be ugyanis a meghívott szülőknek mindazt, amit az egy hét alatt elkészítettek, megtanultak. Az idén a vesszőből font kosarak, fali díszek, és a színes makramé karkötők, nyakláncok mellett csodálatos, gipszkeretes képeket is festettek-ragasztottak. A nyers gipszkereteket készen kapták, s mindenki olyan mintával díszítette, amilyen neki tetszett. Maguk a képek kollázs-technikával készültek: ezekhez szárított virágokat, faleveleket gyűjtöttek, s színes textilmaradékot, papírt és szalvétát is használtak. A változatos, szemgyönyörködtető gipszkeretes képek mellett ott sorakoztak a különleges ceruzatartók. Ezek műanyag pohárból készültek, díszszalvétából kinyírt és hobbilakkal a pohárra ragasztott érdekesnél érdekesebb mintákkal. A legnagyobb attrakciót azonban a Gézengúz babák jelentették. A szervezők valamennyi résztvevőnek egy kis cserepet ajándékoztak, amire ők kedves, bohókás arcokat festettek. A cserepekbe ezután föld került, a földbe pedig búzamag, s a gyerekek izgatottan lesték, hogy vajon mikor kezd kinőni a Gézengúz baba haja... Nos, erre már valószínűleg csak a táborbontást követő napokban kerül majd sor. Otthon is napos helyre kell ám tenni, és rendszeresen megöntözni! – figyelmeztették egymást két próba között a kis kertészpalánták. Az anyukáknak, apukáknak és nagyszülőknek nem csupán az elkészült munkákkal, hanem egy kis táncos műsorral is kedveskedtek. Lelkesen, felszabadultan, arcukon a gyermekkor s a nyár örömeinek utánozhatatlan ragyogásával.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.