Növekvő gabonaárak, leépülő állomány

A soha nem tapasztalt mértékű áremelkedés a termelőket is meglepte, hiszen júniusban, noha már látni lehetett, hogy az áremelkedés elkerülhetetlen, még senki nem mert ekkora mértékű növekedést jósolni sem. Kétségtelen azonban, hogy a rendszerváltás utáni időszakban gyakorlatilag ez az idei az első esztendő, amikor közvetlenül az aratás után a hazai piacon is az uniós árakhoz közeli szinten értékesíthető a gabona. Egyes elemzők a radikális árnövekedés okát elsősorban az energianövények iránt fokozottabban megnövekedett keresletben látják, mások az idei alacsony terméshozamok következtében jelzett esetleges hiányra vezetik vissza. Akik azonban járatosabbak a mezőgazdasági terményekkel való kereskedelemben, tudják, hogy a világpiaci mozgások nélkül nálunk a levél se rezdülne. Az ugyanis ma már nyilvánvaló, hogy a meghatározó országokban elért gyengébb terméshozamok mellett az Ázsiában beindult gazdasági fejlődés következtében hatalmas mértékű felhajtóerő mozgatja nemcsak a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek iránti keresletet, hanem az egyéb termékek piacát is, ami a szállítási kapacitások lekötése következtében tovább növeli a költségeket és az árat.

Vannak, akik úgy vélik, hogy az energianövények iránti kereslet srófolta ilyen magasra az idei árakat, viszont ezeknek a terményeknek a közvetlen piaci hatása egyelőre nem egyértelmű. A búza 60–70 százalékos árnövekedése mellett az egyik legfontosabb energianövénynek számító repce árnövekedése közel sem ért el ilyen magas szintet, s az erre a célra lekötött termékek ára gyakorlatilag alig változott. Kétségtelen azonban, hogy a hazai bioüzemanyag-termelés az előző évhez viszonyítva megkétszereződött, a Slovnaft 26 százalékról 57 százalékra növelte a növényi alapú üzemanyagok termelését. A további fejlődés azonban több tényezőtől is függ: elsősorban a kőolaj alapú üzemanyagok árának alakulásától, valamint az unió ezen a téren alkalmazott jogalkotási gyakorlattól és árpolitikájától. Köztudott ugyanis, hogy a bioüzemanyagok ára jelenleg még nem versenyképes a kőolajból nyert termékekével, a fogyasztást és a keresletet egyelőre ösztönözni kell. A hazai termelésben egyes vélemények szerint az ezirányú megnövekedett kereslet kielégítésére mintegy 20 százalékos növekedési tartalék van, ezen felül viszont a termékstruktúra már gátja a vetésterületek további növelésének.

A hirtelen jött árnövekedésnek azonban számtalan buktatója is van. Miközben a gabona- és ezzel együtt a takarmányárak is már több mint 50 százalékkal növekedtek, a vágósertések értékesítési ára ugyanakkor a tavalyihoz képest több mint 10 százalékos csökkenést mutat. A sertéstenyésztők számára gyakorlati megoldásként csak a radikális leépítés maradt. „Nem etethetjük az állatokkal a csaknem 6 ezer koronás gabonát, ha a jelenlegi árakon minden sertésen közel ezer koronát vesztünk”, állítják, hiszen a termelésben ilyen bemeneti és kimeneti árkülönbségek már nem ellensúlyozhatók.

Még Lakszakállason sem, ahol az utóbbi években komoly beruházásokkal az ország egyik legnagyobb sertéstenyészete épült ki, s ahol évente 18–20 ezer vágósertést produkálnak. A szövetkezet elnöke, Lelkes Péter szerint ilyen árviszonyok között a már csökkentett állományt kénytelenek lesznek további egyharmaddal csökkenteni. Hasonló helyzetben van a nyárasdi Agrotop, ahol ugyancsak modern felújított sertéstelep állományát tervezik csökkenteni. Papp István, a részvénytársaság vezetője szerint nem termelhetnek folyamatosan veszteséget, ez a józan paraszti észnek is ellentmond. A nádszegi Agrimpex szövetkezetben ezt a lépést már tavaly megtették, sőt, nemcsak csökkentették, hanem teljesen le is építették az állományt. Matus Tibor a szövetkezet üzemgazdásza szerint nem vállalhatták tovább a folytonos ármozgásokkal járó kilengéseket, értékesítési válságokat.

A tervezett leépítések következtében az elemzők azt várják, hogy idén ősszel várhatóan a további kínálatnövekedésnek köszönhetően még lejjebb szorulnak az árak, de a következő év elejére már keresleti piacot jósolnak. Ez növelni fogja a vágósertések értékesítési árait, sőt, a fogyasztói árakban akár 20–30 százalékos emelkedés is elképzelhető, viszont a tenyésztők véleménye szerint a náluk lecsapódó esetleges 10–15 százalékos árnövekedés még mindig nem tudja fedezni a megnövekedett költségszintet. A további leépítések viszont már komoly belső piacvesztéssel fenyegetnek.

A statisztikai adatok alapján a hazai sertéstenyésztés radikális leépítési pályán halad, a 220 ezer tonnás hazai fogyasztásnak immár csak alig valamivel több mint a felét, 128 ezer tonnát termeli. A sertésállomány létszáma 1,1 millióra szűkült, az anyadisznók száma a pár évvel ezelőtti százezer feletti szintről mára 70 ezerre csökkent. Ezek alapján a kérdés már csak az, ki fogja, illetve egyáltalán meg lehet-e állítani ezt a folyamatot? Vannak, akik az államtól várják a megoldást, de ez addig nem születhet meg, amíg az ezen a termékpályán érintettek nem jutnak közös álláspontra, s ezért nem lesznek hajlandók áldozni is. (szil)