Németország választ

Edmund Stoiber megszüntetné a látszatfoglalkoztatást, alapelve: ne legyen előnyösebb munkanélküli-segélyen ülni, mint dolgozni Németország helyzete nem kedvez a kormányon lévőknek. A gazdaság pang, a kiskereskedelem az utóbbi fél évszázad talán legrosszabb szezonját zárja, a beruházások három százalékkal a tavalyi alatt maradnak, a gazdaság növekedési ütemével – idén talán fél százalékkal – biztos sereghajtó az EU-ban. Emiatt a nagyfontosságú gazdasági kérdésekben, a munkanélküliség megoldását illetően az ellenzék szerez pontokat. Schröder kancellár a számára hátrányos belső helyzetet egy külpolitikai téma, az Irak elleni háborúban való részvétel problémája felnagyításával próbálja megoldani. Karsten Voigt, Németország Amerika-megbízottja szavaiból (az USA-ban amúgy sem számítanak a német katonai részvételre) az tűnik ki, az egész túl van dramatizálva. A Közép-Kelet térségében, Kuvaitban állomásozó német kontingens – hat darab Fuchs páncélozott ABC (atom-, vegyi, biológiaifegyver)-laboratórium – tűzereje körülbelül egy kispesti rendőrőrsével ér fel. A közvélemény-kutatók jelzései szerint azonban szoros küzdelem várható, a két nagy párt, a szocdemek (SPD) és az uniós blokk (CDU/CSU) néhány százalékos különbséggel egyaránt negyven százalék körüli szavazatot szerezhet, egyre több felmérésben az SPD már megelőzi az uniósokat. A két kisebb párt, a liberálisok (FDP) és a zöldek a hét-tíz százalékos sávban mozognak, a keletnémet utódpárt, a PDS az ötszázalékos parlamenti küszöb átlépéséért, a Bundestagban maradásért küzd. Gerhard Schröder kancellár (SPD) népszerűbb kihívójánál, Edmund Stoibernél (uniós blokk, CDU/CSU), jobban szerepelt a kétfordulós tévépárbajban. Hogy ez az előny mennyire alakul át választási pontokká, százalékokká – erősen vitatott.

Munka, foglalkoztatáspolitika

Schröder és az SPD 1998-ban a többi között azzal nyert a parlamenti választásokon, hogy megígérte, a CDU-tól öröklött, négymillió fölötti munkanélküliséget leviszi 3,5 millióra. 2002. szeptember közepén a munkanélküliek száma majdnem ugyanakkora, négymillió feletti, mint 1998-ban, a Kohl-kormány leváltásakor volt. A kancellár a kedvezőtlen nemzetközi gazdasági klímára, 2001. szeptember 11-e hatására, az elmaradó amerikai konjunktúrára hivatkozik. Schröder a választási kampány fő témájának nevezte a munkanélküliséget, és megígérte, szeptember 22. után – ha marad – megindítja az átfogó Hartz-reformot. A Hartz-terv 2005-ig a felére csökkentené a munkanélküliek számát, a jelenlegi szociális és munkaügyi hivatalok munkaközvetítőkké alakulnának át. Időben korlátoznák a munkanélküli-segély folyósítását, de akik nem tudnak elhelyezkedni, a korlátlan ideig adható szociális ellátásban részesülnének. Felemelnék az átlagos, 59 éves nyugdíjkort, garantálnák a foglalkoztatottak nagyobb szociális védelmét. A rugalmasság e kérdésben nem mehet a társadalmi biztonság rovására, mondják. A CDU, Stoiber megszüntetné a látszatfoglalkoztatást, alapelve: ne legyen előnyösebb munkanélküli-segélyen ülni, mint dolgozni, a segélyért (illetőleg az azt követő szociális támogatásért) minden egészséges testű-lelkű, munkaképes ember dolgozzon meg. Havi 400 eurós jövedelemig adó és tb-járulékmentességet akar, a munkáltató fizetné a húszszázalékos átalányadót. A munkaviszony megszüntetésekor, felmondáskor nagyobb védelmet (végkielégítés) adna az idősebbeknek. Az FDP privatizálná a munkaközvetítést, csökkentené a bürokratikus munkaügyi apparátus szerepét, és csak 12 hónapig fizetné a munkanélküli-segélyt. A PDS az állami szektor kibővítését, támogatott szociálisszolgáltatás-rendszert (idősek ápolása, ellátása) akarja.

Adó, költségvetés

Az SPD elhalasztaná a már megindított szja-adócsökkentések következő, 2003. január elsejével esedékes szakaszát, hogy az így nyert több mint hatmilliárd eurót az árvízkárok felszámolására fordíthassák. A személyi jövedelemadót illetően mindhárom párt, az SPD, az uniós blokk és az FDP azonos irányba haladna, csökkentené az adókulcsokat, a szocdemek kisebb, a CDU/CSU és a liberálisok nagyobb mértékben. Stoiber negyven százalékra vinné le a személyi jövedelemadó legfelső kulcsát, éppígy negyven százalékban maximalizálná a jövedelmek újraelosztásában az állami hányadot. Az SPD szerint ez több mint százmilliárd euróval csökkentené az állami kiadásokat, kevesebb jutna az egészségvédelemre, oktatásra, rendőrségre. A CDU elveti a vagyonadót, és nem emelné az örökösödési adót sem.

Európa

Az SPD az EU-bővítés elkötelezett támogatója. Az uniós piacoknak a legszegényebb fejlődők előtti megnyitását szorgalmazza (Johannesburg ajánlásai) és megszüntetné az agrártámogatási rendszert, amely miatt a fejlődők agrártermékei hátrányos helyzetbe kerülnek a piacokon. A CDU/CSU megőrizné az európai központi bank (ECB) függetlenségét, mentességét a politikai befolyástól, sikerrel befejezné a keleti bővítést, de – az SPD-vel egyetértésben – fenntartaná az átmeneti korlátozó időszakot az új tagok számára a munkavállalásban, a letelepedésben és a szolgáltatások nyújtásában. Az FDP ezt az átmeneti időszakot elutasítja, liberális alapelveinek megfelelően azonnal megnyitná az unió által ideiglenesen elzárt szektorokat is az új tagok előtt. Nem kell Európa-miniszter Berlinbe, viszont fel kéne állítani a közös európai haderőt, mondják. A zöldek a közvetlen adók alsó kulcsait egységesítenék az EU-ban, mint ahogy a társasági adó kiszabásának kritériumait is. Ismerjék el európai népekként a romákat, szintiket és az askálikat, követelik. Tempós keleti bővítést szorgalmaznak, ebben a PDS is egyetért velük.

Közbiztonság, hadsereg

A szocdemek a közbiztonság ésszerű javítását akarják úgy, hogy a demokratikus szabadságjogok sem csorbuljanak, de a terrorizmus ellen is hatékonyan felléphessenek. Az ellenzék felrója az SPD-vezetésnek, hogy a kormányzat az elmúlt években nem lépett fel kellő eréllyel a bűnözés ellen. Hamburgban az ottani túl engedékeny SPD városvezetés, a kábítószer-kereskedelmi hálózatot kiépítő afrikai maffia eltűrése vezetett a polgárok elégedetlenségéhez, a Schill-párt felbukkanásához. Hamburg volt egyébként az egyik gócpontja az Európában lévő al-Kaida-sejteknek, a 2001. szeptember 11-et előkészítő iszlamista gyilkosoknak. A CDU, Stoiber határozottabb intézkedéseket, a bűnösökkel való keményebb bánásmódot ígér: „Mi nem a tettesek, hanem a polgárok, az áldozatok védelmét helyezzük a középpontba”. A CDU nagy hadsereget, legalább háromszázezer katonát (ebből százezer behívott sorkötelest) akar, fenntartva a sorkatonák kilenc hónapos szolgálati idejét. Jogilag egyértelműen körülbástyázva, különleges helyzetekben megengedné a Bundeswehr, a hadsereg bevetését belbiztonsági, határőrizeti feladatokra. Az FDP ezt elutasítja, mint ahogy az általános sorkötelességet is, ám felemelné a védelmi kiadásokat. A zöldek elvetik a hatalmi érdekekből végrehajtott külföldi katonai beavatkozásokat, legfeljebb 200 ezres, profi hadsereget tartanának fenn, a fegyverexportot csökkentenék, az exportengedélyezés folyamatát átlátszóbbá, követhetőbbé tennék. A PDS célja: Németország Bundeswehr, Európa NATO nélkül, emellett általános világbéke.

Gerhard Schröder kancellár népszerűbb kihívójánál, Edmund StoibernélReuters-felvételek Családpolitika, oktatás

Valamennyi párt nagy figyelmet fordít rá, az SPD a gyerekpénzt 200 euróra emelné, évi egymilliárd eurós családsegítő programot indítana. Egyetlen végzős fiatal se legyen munkanélküli, segítséget az elhelyezkedésükhöz, továbbképzésükhöz – mondják. Az SPD fenntartaná a tandíjstopot, amit Stoiber bírál. Az uniós pártok a program szerint tandíjat szednének, a tanulmányokat finanszírozó rendszerrel, a diákok munkavállalásával segítenék a törekvőket, a tehetségesek – bármilyen szerény családi körülmények közül is jönnek – ösztönzésével teljesítményalapú oktatásrendszert teremtenének. A CDU az eddigi gyerek-és oktatási pénzt összevonná családi pótlékká, ez hároméves korig gyerekenként 600, három–tizennyolc éves korig 300, 18 éven felül, ha a gyerek továbbtanul, 150 eurót jelentene, emellett a gyermeknevelő családok évi 1000–5000 eurós adókedvezményben részesülnének. A liberálisok (FDP) a családban mindenkinek, a gyerekeknek is évi 7500 euró egy főre jutó jövedelemig adómentességet ígérnek, évi félmilliárd eurós napköziotthon-építési programot kezdenének, és bevezetnék, hogy a család a gyerekekre fordított összes kiadást adóbevallásában költségként számolhassa el. A Schröder-kormányzat alatt a homoházasságok teljes egyenjogúsítását – noha elismeri az azonos neműek jogát az együttéléshez – Stoiber nem fogadja el.

Egészségügy, nyugdíjak

A kedvezőtlen visszhang, az áttekinthetetlen szerkezet, a mai Európában már anakronisztikusnak ható korlátozás (csak a Németországban letelepedők kaphatnák a módosított nyugdíjat) miatt gyakorlatilag megbukott az SPD egyik ászának szánt nyugdíjreform. A munkaügyi miniszterről Riester-reformnak nevezett elképzelés valós szükséghelyzetből, a jelenlegi nyugdíjrendszer tarthatatlanságából indul ki. Adókedvezményekkel, állami pótlékokkal serkentené az új, megreformált nyugdíjrendszer magánerőn alapuló részét. Ha nyer az SPD, átdolgozzák a reformot.

Környezetvédelem

Az SPD nemzeti klímavédelmi programot indítana, amely célja: 2005-ig további 25 százalékkal csökkenteni a klíma felmelegedést, az üvegházhatást kiváltó CO2 (szén-dioxid)-szennyezést. A CDU nyitva tartaná az atomenergia alkalmazási lehetőségeit, elveti a bürokratikus, drága agrárdízelrendszert, az ökoadót. Az FDP is egyetért, ne mondjanak le teljesen a CO2-szennyezés szempontjából tiszta atomenergia alkalmazásáról, privatizálná a hulladékfeldolgozást. Ez utóbbit a zöldek jövőre bevezetnék, hogy az italforgalmazókat a többször felhasználható palackok alkalmazására ösztönözzék. A zöldek megszüntetnék az EU-előd Euratom és Európai Szén és Acélközösség által évtizedekkel ezelőtt bevezetett, a szenet, atomenergiát előnyben részesítő szubvenciókat, ehelyett a megújítható energiaforrások kiaknázását támogatnák. A teherautók számára az autópályadíj bevezetésével, a vasúti díjtételek olcsóbbá tételével átterelnék az áruszállítást a vasútra, megváltoztatnák a közúti közlekedési szabályokat, hogy a görkorcsolyások jogai érvényesüljenek.

Bevándorlás

Az SPD a választások előtti egyik utolsó jelentős tetteként kidolgozta, elfogadtatta az ellentmondásos bevándorlási törvényt (elfogadási módját nemcsak az ellenzék vitatja, Rau államelnök is jobbnak lát egy alkotmányos normakontrollt), amely szabályozza, segíti az ideérkező külföldiek beilleszkedését. A CDU–CSU szerint a törvény nem akadályozza meg, hogy a külföldiek egy része egyenesen a nagyvonalú német szociális ellátórendszerbe vándoroljon be. Ennek bizonyítására Stoiber példaként említi, 1972 óta a külföldről bevándoroltak száma 3,5 millióról 7,3 millióra emelkedett, ám a tb-járulékot fizető, azaz törvényesen foglalkoztatott külföldiek száma ez alatt az idő alatt 2,3 millióról 2 millióra csökkent. Emiatt úgy véli, hogy a „harmadik államokból” a bevándorlást korlátok között kell tartani, inkább a Németországban lévőket kell jobban beilleszteni a társadalomba, nyelvtanfolyamok mellett a német társadalmi és jogrend alapjait is meg kell velük ismertetni, munkavállalásukat serkenteni. Az FDP a „minőségi” bevándorlást, a legjobb fejek Németországba vonzását, a gazdaság szükségleteinek megfelelő bevándorlás-politikát támogatja. A zöldek multikulturális nevelést, liberalizált bevándorlási törvényeket ígérnek. A PDS szót emel a rasszizmus ellen, nemcsak az államok által üldözötteket, hanem az egyéb okból (például nemük miatt) külföldön diszkrimináltakat, üldözötteket is befogadná.

Berlin, 2002. szeptember