Végre szabadságon! Ám éppen az év legszebb időszakában sok férfi egészen kiszámíthatatlan lénnyé alakul át. Kibújnak például a kötelezettségek alól: párjukra hagyják a kofferpakolást, megtagadják maguktól az egzotikus különlegességek élvezetét. Miért olyanok, amilyenek?
Némely férjek szabadságolása
Eltévedt – de nem kérdezi meg a helyes utat
Igazán klasszikus eset. A férj nem rosszkor kanyarodott, szó sincs róla, a táblák nem mutatták jól az utat... Vagy a feleség nézte el már megint a térképet. „Mások hibájának” áldozataként külvárosokban kering, elhagyott gyárudvarok és gáztartályok között tévelyeg. „Nem volna jobb, ha megkérdeznénk valakit?” – mondja a nej. „Nem, már tudom, hol vagyunk és merre kell menni.” (Ez a rendkívüli tájékozódóképesség ugyanis már a vadász- és gyűjtögető korból a vérében van.) Fél órával később, egy külvárosi zsákutcában, a konyhakertek között megáll. „Add ide” – felkiáltással kitépi a felesége kezéből a térképet. Ha a férfi egyedül ül a kocsiban, sokkal előbb elkezd érdeklődni a helyes útirány iránt. Ilyenkor ugyanis nem kell jó benyomást keltenie a társnőjére.
Csomagolás – a férj kibújik a feladat alól
A házaspár csomagol. „És ezt mind magaddal akarod vinni? – kérdezi a férj. – Mert nekem elég a fürdőnadrág és a napszemüveg, más semmi sem kell.” Vagy: „Én a kis hátizsákot viszem csak, abba mindenem belefér.” És a kőkorszaki emlékek hatására még maga is elhiszi ezt. De amikor a nyaralóhelyen nincs váltanivaló inge, ha hiányzik a teniszcipője, vagy este jól jönne egy meleg pulóver, az már kellemetlen. Csakhogy nem férfias, ha valakinek egy bőröndnyi holmira van szüksége. A lányok és a fiúk közti különbség itt is kiviláglik! Már az osztálykirándulások időszakában így van, a lányok jó előre összekészítik, mit akarnak magukkal vinni, míg a fiúk közvetlenül indulás előtt csak annyit tudnak, hogy a kismagnót nem szabad otthon felejteni. A kutatók szerint ez nem nevelés kérdése vagy a szülők példája, hanem a génekben van. Mivel a lányokból anyák lesznek, sokkal nagyobb a felelősségérzetük, a rendszeretetük. A fiúkból ez hiányzik, és a későbbiekben megbosszulja magát: az egyedülálló férfiak tizenegyszer gyakrabban elhanyagoltak, mint az egyedülálló nők.
Dugó az autópályán – a férj begurul
Már megint egy dugó, és nem mondta be a rádió! A férj kétségbeesik. Úgy érzi, csupa gyengeelméjű veszi körül. Ha ő lenne elöl, ez nem történt volna meg. És most? „Akár vissza is fordulhatunk és hazamehetünk.” Idegesen dobol az ujjaival a kormánykeréken, végigtekeri az összes lehetséges rádióadót. Megpróbál a leállósávban előrelopakodni, teljesen hiába. A feleség vigasztalni próbálja: „Nem is olyan veszélyes” – ettől aztán végleg kiborul. És az is teljesen egyértelmű a számára, hogy mindezért is ki a felelős. „Persze, mert neked még egy csomó embert fel kellett hívnod, hogy elbúcsúzz. Emiatt indultunk el később.”
Mi is zajlik itt tulajdonképpen? Kétféle dolog. Először is: a nővel ellentétben a férfi úgy érzi, az úton versenyhelyzetbe kerül. A millióéves fejlődés sem tudta kitörölni azt a tulajdonságát, hogy ő akar a nyertes, a főnök lenni. Vagyis csupa versenytársat lát maga körül – nem pedig vele együtt szenvedőket, mint a felesége. Másodszor: a férfi célorientált. A fejlődéstörténészek ezt zsákmányorientációnak mondják. A dugóban pedig? Gonosz módon elvész a cél és a zsákmány. Az ősrégi biológia következtében a férfi jobb híján elkezd dühöngeni. Esetleg jobb lenne legközelebb éjszaka utazni. Vonaton...
Időmilliomos – csak épp beszélgetni nincs ideje
Mi mindent kellene megbeszélni?! Az asszony összeírta: segítség a háztartási munkában, a pénz ésszerűbb beosztása, a gyerekkel és az iskolával kapcsolatos kérdések. Otthon már beletörődött, hogy a férje erre nem ér rá, éppen mással foglalatoskodik, feltétlenül meg akar nézni valamit a tévében, vagy sürgős aludnivalója van. És most? A nyugágykölcsönzővel a felhősödést tárgyalja meg, az asztaltársakkal végeláthatatlan társalgásokba bonyolódik. Csak amikor a felesége akar vele beszélni, az nem jön öszsze soha. Akkor éppen a sarki újságoshoz kell mennie, hátha megjött a legújabb rejtvényújság... És mindezt rosszindulatból? Szó sincs róla. Fél attól, hogy alul marad. A nőknél egy ilyen beszélgetés véleménycsere, a dolgok tisztázása, az egymáshoz közeledés a kapcsolat javítását jelenti. A férfi viszont azt gondolja – és ez a biológiájához tartozik –, hogy ezekben a beszélgetésekben csak győzni vagy veszíteni lehet. Minden beszélgetésben benne rejlik számára a vesztés veszélye. Az egyetlen rákényszerítési lehetőség a „hogyan” kérdésben rejlik. Nem szabad azt mondani: „Ezt és ezt meg kell tennünk...”. Ehelyett: „Hogyan tudnánk a pénzügyeinket jobban elrendezni?” Akkor a férj azt érzi, tanácsát kérik, és nem azt, hogy megint valamiért őt hibáztatják. Apró, de számára döntő különbség.
ĺnyencségek – de a férj csak sültet eszik
Legszívesebben úgy viselkedik, mint egy bennszülött. Az általa ismert másfél szótöredékkel összehaverkodik a helybeliekkel. Kínosnak találja, ahogyan a turisták öszsze-vissza bóklásznak, ő bezzeg nem. Amikor azonban egy vendéglő turistamenüt kínál, szemmel láthatóan megkönnyebbül. És teljesen felszabadul, ha az étlapon sült vagy rántott szelet szerepel. Természetesen nevetve rázza a fejét. De miután végigböngészte a helyi specialitásokat az étlapon, menedéket keres a megszokottban. A férfiak rugalmatlanabbak. Az antropológusok szerint a nők ugyanis mint potenciális anyák programozódnak a gyerekek kiszámíthatatlanságára, vagyis a fejlődés őket nyitottsággal, spontaneitással áldotta meg. Ezzel szemben a férfiak sokkal inkább a megszokások rabjai.
Idegenvezetés – a férj mindent jobban tud
Római mozaikok, gótikus freskók, reneszánsz homlokzatok, katedrálisok – egyszer meg lehet nézni! A kultúra azért csak hozzátartozik a nyaraláshoz. De a téren, ahol lefejeztek valakit, felébred igazi érdeklődése. Sőt: szakértővé válik. Az idegenvezető megemlíti az öszszeget, amibe a templomtorony restaurálása kerülne: tízmillió. A férj kritikus arcot vág, megrázza a fejét: „Ezzel ugyan nem jutnak messzire, semmire sem elég.” És mindenféle ködös érveket hoz fel. Egy sarokkal arrébb az idegenvezető nő elmagyarázza a bonyolult szökőkútrendszert, amit a szaracénok vagy a maják hoztak létre. Persze ebben is tökéletes szakértő: „Sokkal egyszerűbben is megcsinálhatták volna” – és egy pár dilettáns javaslattal közhírré teszi mérnök mivoltát. Kínos? Minden bizonnyal. Miért terjeszti ki hatalmasra a farktollait a pávakakas? Persze hogy azért, hogy jó benyomást gyakoroljon nőstény párjára. Ha a városnéző sétát férfi vezeti, akkor mindehhez járul még a vezetés kérdése is. A férjnek két lehetősége van: Kritizálja a vezetést, vagy leereszkedő módon dicséri. A fontos csak az, hogy ítélkezhessen. Mert aki az ítéletet kimondja, az uralkodónak érezheti magát.
Vásárlás – a férj összeesik
A „shoppingolás” ugyanúgy hozzátartozik a nyaraláshoz, mint a napfény, a strand és a tenger. A férj ezt persze nem érti. Hiába magyarázza a feleség, hogy itt a bőráru nagyon olcsó, a cipő, táska féláron megkapható. „Tavaly már vettél egy bőrtáskát” – jut a férj eszébe. Végül morgolódva hajlandó a feleséggel elindulni a városba, és igyekszik jó képet vágni... Engedelmesen ácsorog a kirakat előtt, amíg az asszony magyarázza, hogy mi miért tetszik neki, hogy tulajdonképpen ő is megajándékozhatná valami aprósággal, de ezt a „célzást” a férj semmiképp sem akarja megérteni. A butikban túl meleg van és tömeg, vagy csak egyszerűen unja. Le kell ülnie, amíg neje egy-két cuccot felpróbál. Amikor az asszony megkérdezi, hogy tetszik a ruha, megjegyzi: „Hát nem áll túl rosszul, vedd meg.” Persze, az látja, hogy a férje oda se figyel, és bármit hajlandó mondani, csakhogy a divatbemutató sorozatnak mielőbb vége legyen.
Mi jelenthetné a megoldást? Ha a feleség éreztetné a férfivel, hogy az ő véleménye a butikban is döntő. „Neked olyan biztos ízlésed van.” (Ideál)
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.