Nehezen érvényesülő hazai fajták

Az ágazatra a fajtakínálatban végbement változások, a hazai nemesítés anyagi helyzete és a feldolgozóipar által megszabott követelmények nyomják rá a bélyegüket.

Szlovákia Európai Unióba való belépésével a hazai termelők számára új lehetőségek nyíltak. A liberalizált piac elsősorban a fajtakínálat területén nyilvánult meg. A Nemzeti fajtajegyzék mellett érvénybe lépett a tagországok Közös Katalógusa, amely lehetővé tette, hogy a benne jegyzett fajtákat kereskedelmi célokra Szlovákiában is felhasználhassák. Ez a jegyzék széles skáláját kínálja a fajtáknak, s a gazdáknak lehetőséget ad a kibővült választékból a megfelelő fajta kiválasztására és termesztésére az adott régióban.

Szemléltetően jellemzi ezt a helyzetet a tavaszi árpa fajtajegyzékében nyilvántartott fajták hovatartozása. 2004-ben a jegyzékben 29 tavaszi árpafajtát tartottak nyilván, ezek közül 15 fajtát Szlovákiában nemesítettek ki, a 14 külföldi fajta közül 4 cseh eredetű. A szaporító területekről szóló hozzáférhető statisztikai adatok alapján egyértelműen nyilvánvaló a hazai fajták részarányának csökkenése és a külföldi fajták szaporítási területeinek növekedése. Míg 2002-ben a hazai fajták szaporítására kihasznált terület részaránya 89 százalékot tett ki, 2004-ben ez a terület már csak 65 százalék volt. Az utóbbi időben jelentős mértékű változás történt az állami fajtaminősítő kísérletekbe történő bejelentések összetételében is. A hazai fajták két nemesítő állomásról kerülnek bejelentésre, ugyanakkor jelentősen megnövekedett a gazdaságilag erős háttérrel rendelkező külföldi cégek szerepvállalása.

Ha a tavaszi árpa szlovákiai fajtái versenyképesek akarnak maradni, olyan tulajdonságokkal kell rendelkezniük, amelyek piaci előnyt biztosítanak számukra. Ezek közül a legjelentősebb előny, a jobb alkalmazkodási képességük az itteni agroökológiai feltételekhez, mivel a mi feltételeink között nemesítették ki őket, s ezáltal a szlovákiai termesztői térségek követelményeinek mind hozamképesség mind pedig minőség tekintetében megfelelnek.

Az árpanemesítés jelenlegi helyzetét Szlovákiában azonban egyértelműen kritikusnak minősíthetjük. Nehéz megérteni, hogy a szlovákiai nemesítés számára, amely egyébként kiváló eredményeket tudhat maga mögött, még annyi sem jutott a szaktárca által folyósított támogatásból, hogy a jelenlegi szintje fenntartható legyen. Az érintettek viszont tudják, hogy az erre a területre irányuló támogatás az állam számára is jól megtérülő befektetésnek számít, hiszen a nemesítés hosszú távú tevékenység, amelynek eredménye - egy új fajta - csak egy évtized vagy még hoszszabb idő után jelentkezik.

Az új fajták kinemesítésének időtartamára jelentős hatással vannak azok a módszerek, amelyekkel az egyes nemesítő cégek dolgoznak. A molekuláris genetika és a génsebészet modern módszerei felgyorsítják a nemesítési folyamatot, ugyanakkor nálunk kérdésessé válik, hogy a hazai nemesítő cégek a jelenlegi helyzetben képesek lesznek-e tartani a lépést a legújabb tudományos ismeretekkel. Fennmaradásuk érdekében ugyanis nemcsak versenyképes kiváló minőségű és hozamú fajtákat kell kialakítaniuk, hanem ezeket a fajtákat a hazai piacon is sikerre kell vinniük, ami a jelenlegi feltételek között ugyanolyan nehéz, mint a külföldi piacokon való érvényesülés.

Az árpatermesztőknek soha nem látott figyelemmel kell kísérniük a piaci helyzetet, s a feldolgozók követelményei alapján kell dönteniük a termesztett fajtákról. A sörárpa fajták felvásárlásában a külföldi fajták térhódításáról előre jelzett változások az unióba való belépésünket követően teljes mértékben beigazolódtak. A gazdaságilag erős feldolgozó cégek az ún. európai fajtákat részesítik előnyben. Azokról az uniós tagországokban jegyzett fajtákról van szó, amelyek beváltak, s nagy területeken termesztik őket.

A szlovák fajta, noha kiváló sörárpa minősítéssel rendelkezik, (amely néha jobb, mint az ún. európai fajtáké) azonban mégis jóval nehezebben érvényesül nemcsak a külföldi, hanem immár a hazai piacon is. A malátagyárak fajtapolitikájában a menő, hordozó fajták és a feltörő új fajták térhódítása könyörtelen tény, mellettük az ún. kifutó, tehát leszálló ágban levő fajták egyre kevésbé keresettek, Sajnos, a szlovákiai sörárpa fajták legtöbbje éppen ebbe a csoportba nyert besorolást.

A szerző növénynemesítő szakmérnök