Néhány mondat az esküvőről

Ha sikerrel jártunk, és megtaláltuk életünk párját, a következő lépés az, hogy megkérjük a kezét, és eljegyezzük egymást. Sok országban ezt az ígéretet egy gyűrű megvásárlása hitelesíti, mely ország-világ előtt hirdeti: olyan szövetség köttetett, melyet mindkét fél nagyra becsül.

Az eljegyzés után természetesen mindenki a menyegzőre készül. A fehér menyasszonyi ruha csak az ezernyolcszázas évek első felében terjedt el, korábban a menyasszony általában ruhatára legszebb darabját viselte. Mára viszont az esküvő komoly üzletté vált. Egy átlagos európai menyegző költségei mintegy 20 000 dollárra rúgnak; a menyasszony, a vőlegény és a nyoszolyólányok ruhái akár 3000 dollárt is felemészthetnek.

A ceremónia

Aztán eljön a várva várt nap, a házasságkötés egy nyilvános ígérettétel. A legtöbb kultúrában két tanú jelenléte teszi legálissá a szerződést. Persze, lehet több tanút is hívni, de őket már vendégeknek nevezzük.

Vallástól és kultúrától függetlenül, minden esküvőben van valami közös. A menyasszony például sosem érkezik fedetlen fővel.

A pogány időkben a fátyol a rontástól védte a menyasszonyt. A szertartás végeztével már nem volt rá szükség, mert a nő férje oltalmában állt; ura és védelmezője fölemelte a fátyolt, megcsókolta hitvesét, és a rontás nem árthatott többé.

A zsidó hagyományoknak megfelelően a vőlegény a szertartás előtt emeli fel a fátylat, hogy megbizonyosodjék róla, a megfelelő nőt veszi-e el. A zsidó-keresztény szokások szerint a menyasszony csupán félig rejtőzik el, míg Tunéziában teljesen. Egyes iszlám országokban azonban egy lépéssel még ennél is továbbmennek.

A zsidó menyegző az egyik legösszetettebb szertartás, mely egy baldachin alatt zajlik le. A menyasszony a hagyománynak megfelelően körbejárja a vőlegényt, ami egyesülésüket jelképezi, s egyben az ártó szellemeket is elriasztja. Majd a pár bort iszik egy serlegből. Aztán a vőlegény széttapos egy üvegpoharat, majd az egybegyűltek így kiáltanak fel: „Mazletov!” „Sok szerencsét!”

A cigány lakodalom pedig igen mozgalmas. A jegyesek sebet ejtenek ujjaikon, és hagyják, hogy vérük egyesüljön; ezután kezüket egy selyemkendővel egymáshoz kötik. A vajda elmond egy cigány imát, ezután először a vőlegény ugorja át a tüzet, majd a tüzes menyecske következik, hogy megmutassa: bárhová kész követni urát. Végezetül kézen fogva még egyszer ugranak.

A hinduknál a szertartás több napig tart. Miután a szertartás vezetője a házasság fontosságáról beszél, vőlegény s menyasszony kezeit összekötik, és szenteltvízzel öntözik meg. Az örömapa átadja vejének a lánya kezét, és a fiatalok rizsáldozatot mutatnak be a termékenység oltárán. Végül édes falatokkal kínálgatják egymást.

Kínában a második világháború alatt nem volt ritka a csoportos esküvő, melynek hátterében általában gazdasági megfontolások álltak. Elég volt egyetlen nyoszolyólány és egyetlen virágoskosár a negyven egyszerű ruhát viselő menyasszonynak és a negyven fekete konfekcióöltönyös vőlegénynek.

Az ötlet Sun Myung Moon tiszteletesnek, az Egyesítő Egyház alapítójának is megtetszett. 1997-ben 2500 pár jelent meg egy washingtoni stadionban, hogy örök hűséget fogadjanak egymásnak – és az egyháznak is.

Gyűrűsujj és virágeső

Alig találunk olyan kultúrát, ahol a házasságkötésnek ne lenne fontos szereplője a gyűrű, két ember egyesülésének jelképe. Először vasból készítették, majd az aranygyűrű vált hagyományossá. A tizenötödik század óta kedvelt választás a gyémántgyűrű, az állhatatos szerelem jelképe. Valamikor úgy tartották, hogy az ember egyik vénája a szívtől egyenesen a gyűrűsujjig vezet, s aki nem hord gyűrűt, az hagyja, hogy a szerelem az ujján át elillanjon.

A ceremónia után termékenységi szertartás biztosítja a bőséges gyermekáldást. A vendégek rizszsel vagy virágszirmokkal borítják el az ifjú párt. Az ókori rómaiak egykor dióval dobálták a házasokat, másutt a cipőhajigálás volt népszerű szokás.

A modern életkörülmények azonban a világon mindenütt megváltoztatják a házasságot és a hozzá kapcsolódó szokásokat.

A világ például mára olyan kicsi lett, hogy általánossá vált a különböző nemzetiségű, kultúrájú és hátterű párok frigye.

Az élet felgyorsulásával pedig Amerikában már hétköznapos jelenséggé vált az autós házasság. Reggel kilenctől este tízig félóránként kerül sor egy esküvőre. A szolgáltatásba beletartozik a virágcsokor, a szabadon választható kísérőzene, még a ruhakölcsönzés is.

Sőt a szexuális tolerancia nevében ma már az egyneműek közti házasság is legális Los Angelesben, Hawaiin, Hollandiában, és a lista egyre gyarapszik. (-rigo)

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa az ujszo.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Korábbi cikkek a témában

Ezt olvasta már?