Néha még egy embernek is keskeny a palló

Huszonkét évvel ezelőtt javában folyt a felszabadítási mozgalom a Fülöp-szigeteken az akkor hatalmon levő, költekezéséről elhíresült Marcos elnök ellen. A magát a nép választott vezetőjének valló, ám korántsem demokratikus eszközökkel kormányzó államfő módszerei ellenségeivel szemben nem voltak valami kíméletesek, de ugyanez volt jellemző a vele szemben álló morókkal. Az utóbbi névvel eredetileg a szigeteken élő mohamedánokat jelölték, az ő vérszomjas viselkedésüknek köszönhetően szállt a felszabadítási mozgalom harcosaira.

A nyolcvanas évek elején öngyilkossággal ért fel a Borneó-, Palawan- és Mindanao-szigetek övezte tengerrészen hajózni, az ottani kis szigetvilágban élő kalózok csak az alkalomra vártak, kíméletlenül lemészároltak minden helyi lakost, akár halászt, akár kereskedőt, a fogságba esett európaiakért pedig váltságdíjat kértek.

Egy érdekes szokást vezettek be: az általuk megállított hajó és a saját bárkájuk közé egy keskeny fapallót tettek, aki át tudott menni rajta, azt a kalózok életben hagyták – feltéve, ha jelentkezett valaki a váltságdíjjal. Aki nem tudott átmenni, aki a vízbe esett, az meghalt. A tenger azon a részen viszonylag sekély, hemzseg a különböző vízi élőlényektől. Amikor a cápák jóllaktak, az aprócska tengeri lények az utolsó nyomot is eltüntették.

Egy európai azonban – unalomból vagy kalandvágyból – mégsem a repülőutat választotta Kota Kinabalu és Zamboanga között. Gavin Youngot, a tekintélyes londoni Observer című lap tudósítóját hiába figyelmeztették barátai a kalózveszélyre. Nem riasztotta vissza egy akkoriban történt eset: egy norvég családot a kalózok éppen azon a tengerrészen elfogtak és kíméletlenül felkoncoltak, a vitorlásukat pedig – mivel nem tudtak vele mit csinálni – elsülylyesztették. A rendőrség csak néhány úszó fadarabot talált a helyszínen, az elfogott kalózok segítségével tudták rekonstruálni, mi történt valójában. Gavin Young 1980 tavaszán hajózott át a szóban forgó tengeren egy ócska motoros bárkával.

Már induláskor feltűnt neki, hogy a legénység furcsán viselkedik. Nem okozott viszont nagy meglepetést számára, amikor rájött, hogy mi történik körülötte: egy matróznak mindössze annyit sikerült motyognia: „kalózok, rossz emberek”, s a semmiből feltűnt egy kis motoros vitorlás, rajta az gépfegyverekkel és késekkel felfegyverzett kalózokkal. Ők ugyan váltig állították, hogy mindössze egyszerű „morók”, ám az újságíró nem tudott hinni nekik, miután a hajót meg akarták venni, ráadásul feltűnően alacsony áron. Két napig tartózkodtak a hajón a kalózok, Gavin Youngnak volt ideje megfigyelni a szokásaikat. Néhány Polaroid- felvétellel végképp eloszlatta gyanakvásukat. Amikor viszont a keresztény legénység egy tagja előhúzott egy erotikus újságot, a muzulmán morók feldühödtek, már-már fegyverükhöz nyúltak. Ismét a Polaroid fényképezőgép segített.

A kalózok így mindössze néhány felvétellel távoztak, Gavin Young és a legénység összes holmiját meghagyták. A kalandor tudósítót szerencsétlenségére a Fülöp-szigeteki Zamboangában kapcsolatba hozták a kíméletlen kalózokkal, és majdnem letartóztatták. Azt a mesét, hogy a kalózok életben hagyták, senki sem hitte el neki . (i-t, szge)