Naptologatás jobbra-balra

Azt már az elemiben tanítják, hogy az esztendő 365 napból áll, de 4 évenként egy nappal megtoldják, hogy korrigálják a pontatlanságot. De ha megkérdeznénk egy hithű mohamedánt, akkor meglepődve hallanánk tőle, hogy az év 354 napból áll, hiszen Mohamed próféta így írta el ő. Egy hithű zsidó időszámítása szerint az év hol 353, 354 vagy 355, illetve 383, 384 vagy 385 napból áll, attól függően, be kell-e iktatni szökőhónapot vagy sem a naptárba.

Az időmérés és az időszámítás problémája egyidős az emberi civilizációval. A pásztorkodással foglalkozó népek számára a Hold járása még a Nap látszólagos mozgásánál is fontosabb volt. ĺgy született meg a Hold mozgásán alapuló, ún. lunáris naptár, amelyet számos ókori nép választott időszámítása alapjául. A Hold fényváltozásai az égitestnek a Föld körüli keringésével függnek össze. Két újhold között 29 nap 12 óra 44 perc és 3 másodperc telik el. Ez az időtartam az ún. szinodikus holdhónap átlagos hosszúsága. Mivel a Hold elliptikus pályán mozog a Föld körül és hat rá a Nap gravitációs ereje is, keringése időnként felgyorsul, máskor pedig lelassul, ami akár 13 órás eltérést is eredményezhet az egyes holdhónapok hossza között. Ha a Hold mozgása alapján kívánjuk mérni az időt, akkor 29 és 30 napos hónapokat kell bevezetnünk, mivel a töredék napokat így tudjuk legegyszerűbben elosztani. Az esztendő 12 hónapra osztása sumer hagyomány, ahogy az is, hogy a napot 24 órára, az órát 60 percre, a percet pedig 60 másodpercre osztjuk. A lunáris év hossza 354 nap, ami 11 nappal rövidebb az általunk használt esztendőnél (az ún. tropikus évnél). Az eltérés abból adódik, hogy a Gergely-naptár a Nap látszólagos mozgásán alapszik, pontosabban azt az időt méri, amely alatt a Föld éppen megkerüli a Napot. Ennek időtartama: 365 nap 5 óra 48 perc és 46 másodperc. A töredék idő négyévenként egy egész napot tesz ki, ezért kell szökőéveket is beiktatni a naptárba.

ĺgy működött a Julius Caesar által bevezetett Julianus-naptár is, amelyet Szoszigenész alexandriai csillagász az egyiptomi időszámítás alapján dolgozott ki. 128 évenként azonban még így is egy nap eltérés keletkezett, s emiatt a naptár „késett”. A XIII. Gergely pápa által elrendelt reform lényege ennek a hibának a minimalizálása volt. A szentatya 1578-ban Aloysius Liliust és Christophorus Calviust bízta meg a naptár korrigálásával. A két tudós szerzetes a szökőévek beiktatásában hajtott végre egy kis módosítást. Eszerint továbbra is négyévenként következnek a szökőévek, de mert 400 év alatt 3 nap többlet keletkezik, így 4 évszázad során 3 alkalommal ki kell hagyni a szökőévet. Ezt legegyszerűbben olyan évben lehet megtenni, amely két nullára végződik és nem osztható 400-zal. ĺgy sem 1700, sem 1800, sem pedig 1900 nem volt szökőév és nem lesz az 2100 sem, noha egyébként az lehetne. Az 1582-ben bevezetett Gergely-naptár „hibája” 3280 évenként tesz ki egy napot.

A Nap mozgását alapul vevő időszámítást szoláris naptárnak nevezik. Az ókori civilizációk közül egyedül Egyiptomban ismerték ezt a rendszert, a többi államban a Hold és a Nap járását egyaránt figyelembe vevő időszámítási rendszert használtak, amelyet luniszoláris naptárnak nevezünk. Hogy az így kialakított naptár követni tudja az évszakok váltakozását, bizonyos évenként ún. szökőhónapokat kell beiktatni, s ezért van az, hogy az esztendő egyszer mondjuk 354 napos, máskor pedig 384 napig tart.

Amikor Caesar elrendelte az új időszámítás bevezetését, akkora volt már az eltérés, hogy az évszakok menetének naptári egyeztetése 80 nap beiktatását tett szükségessé, így a Kr. e. 46. esztendő volt a naptártörténet legrosszabb éve (a zűrzavar esztendeje): 445 napig tartott. (lac)