Az ősi kínai naptár

A kínaiak hite szerint a Kínai Birodalom több mint négy és fél ezer esztendős és legalább ilyen régi a kínai naptár is, amelyet tudós papok szerkesztettek meg. A kínaiak tisztában voltak mind a holdhónap, mind pedig a napév tényleges hosszával. Ennek megfelelően egy bonyolult luniszoláris naptárat alakítottak ki. Az egyik legősibb, a Kr. e. évszázadokban használt ún. Csuan-szü li naptár szerint az esztendő tizenkét 29, illetve 30 napból álló hónapokból állt, de hogy követni tudják a nap mozgását is, 19 évenként hétszer iktattak be szökőhónapot, amely mindig a téli napfordulót követően került a naptárba. Az új év kezdete mindig egybeesett azzal az újholddal, amely a Napnak a Vízöntő csillagképbe való belépését követi. Ez lényegében a téli napforduló utáni második újhold napja (idén történetesen január 22-re esett). Ennek megfelelően az egyszerű kínai esztendő 354 (vagy 355), míg a szökőév 384 (vagy 385) napból állt. A kínaiak már az ókortól kezdve használnak egy közönségesnek mondott naptárat is, amely éppen szokatlan ciklikussága miatt meglehetősen rendhagyó és nemcsak Kínában, hanem a környező országokban is ismerik. Ez a naptár a mitikus Huang-ti császár trónra lépésétől (Kr. e. 2637) méri az időt; 60 éves ciklusokba rendezi az esztendőket és a cikluson belül minden évnek saját jelölése van. De hogy még bonyolultabb legyen a dolog, a ciklust 12 időszakra osztják, amelyeknek saját jelük van, de emellett állatneveket is kaptak. A 60 éves ciklus első esztendeje a patkány éve.

A legenda szerint, amikor Buddha haldoklott, azt kérte, az állatok látogassák meg. De csak tizenketten mentek el. Jutalmul nekik Buddha egy-egy évet ajándékozott. A 12 állat: a Patkány, a Bivaly, a Tigris, a Nyúl, a Sárkány, a Kígyó, a Ló, a Kecske, a Majom, a Kakas, a Kutya, a Disznó. (lt, ú)