Nagyon várom, hogy újra színpadon állhassak

Gyerekként népdalokkal lépett fel, hét-nyolc éves korától zeneiskolában tanult zongorázni, majd több formációt is kipróbált. Apukájával, aki dobos és gitáros, zenélt a családi zenekarban, az alapiskolában a fivérével és az unokatestvéreivel összehoztak egy kis együttest, s megzenésített versekkel minden évben részt vettek a Tompa Mihály Országos Versenyen. 18 évesen jelentkezett a magyarországi X-Faktorba, Lady Gagától a Million Reasons című dalt adta elő, zongorán is kísérte magát, a következő körben pedig Adele-től a When We Were Young cíművel lépett fel, de nem jutott messzire. Nagyon csalódott volt, még sírt is, mert a mentoroktól folyton pozitív kritikát kapott, nem tudta, hol rontotta el. Megfogadta, ha lesz lehetőség, másutt is próbálkozik, bizonyítani fog. Hazament Rozsnyóra, kivárta az alkalmat, és sikerült. 2018-ban harmadik lett a Cseh–szlovák Szupersztár kerestetik versenyben, legjobb szlovákiaiként. Rövid ideig az eperjesi Peha zenekarral koncertezett, majd az Acoustic Nights-szal, de úgy döntött, hogy inkább beindítja a szólókarrierjét. Mindjárt a verseny után kezdett együttműködni a Universal Music zenekiadóval, a tavalyi év elején jelentkezett Angyal című bemutatkozó dalával, amelyet az ismert és népszerű szlovák zenész-énekes, Adam Ďurica írt. Ezt júniusban a Remény című követte, amelyben a sikeres Celeste Buckinghammel dolgozott együtt. Kiadta első albumát Varázs címmel, ennek tíz dalából kilencet ugyancsak Adam Ďurica szerzett, és a szövegét is ő írta.

Azután, hogy tavaly harmadik lettél a Cseh–szlovák Szupersztár kerestetik versenyben, legjobb szlovákiaiként, beindult a karriered, de a koronavírus sok tervet keresztülhúzott, megváltoztatott. Elmaradtak a koncertek. Ez téged is érintett?
Igen, pontosan, beindult a karrierem, meg váratlanul le is állt. Az összes idáig lefoglalt koncertet egyelőre lefújták. Megértem a rendezőket, hogy nem akarják halasztani, áttenni az időpontot, mert nem tudják, mikor lesz a legközelebbi lehetséges alkalom a megrendezésére. Remélem, mihamarabb megváltozik a helyzet, végre újra zenélhetünk a saját örömünkre és a közönség örömére.

A járvány Németországban ért. Mi mindenről kellett még lemondanod? Meddig nem tudtál hazajönni?
Eredetileg úgy terveztem, hogy öt-hat napot töltök Németországban, ebből végül a járvány miatt jóformán egy egész hónap lett. Lemondanom csak a repülőjegyről kellett, mivel hiába utaztam volna repülővel Bécsig, abban az időben nem volt semmi lehetőségem, hogy magam átkerüljek a határon Szlovákiába. Nem panaszkodhatom, nagyon jólesett a pihenés, pár nap egy más világban, és a barátommal együtt töltött idő. Végül március végén sikerült épségben, egészségben hazautaznunk autóval.

Hazatérve Rozsnyón voltál karanténban? Hogy teltek a napok? Tudtál a stúdióval kommunikálni?
Amikor hazatértünk, természetesen máris a kötelező tizennégy napos otthoni karanténba vettük az irányt. Nagyon szokatlan volt nekem négy fal közt működni két egész hétig, mivel hozzá vagyok szokva az udvarhoz, a szabad természethez. Mindenesetre sikerült elfoglaltságot találni, sokkal többet főztem, mint azelőtt, a hozzávalókat a szüleim hordták kosárban az ajtó elé. Becsengettek, mi meg átvettük, és ennyi volt a „nagy” találkozásunk hosszú idő után. Azonkívül élő koncertfelvételeket néztünk esténként, a Pink Floydot, Totót, Peter Gabrielt, amivel szintén eltelt egy pár óra. Amikor már éreztük, hogy hiányzik a mindennapi mozgás, belekezdtünk az edzésbe is, improvizáltunk. Ami a zenélést illeti, a szüleimmel minden szükséges zenei eszközt felhordattam a hetedik emeletre, de sokszor nem tudtam vele mit kezdeni, mert nagyon hangos voltam, mihelyt zongorához ültem, és mikrofonba énekelni kezdtem.

Nemrég jelent meg az első albumod. Milyen a visszhang?
Fél éve jött ki az albumom, az embereknek tetszik, nagyon kellemes érzés, hogy támogatnak. Nagy kár, hogy még nem tudtam bemutatni a dalokat fellépéseken.

Arról is van tudomásod, hogy nemcsak a szlovákok, hanem az itt élő magyarok is felfigyeltek rád? A neved nekik sem volt ismeretlen, az X-faktorból nyilván emlékeznek rád...
Igen, még a Szupersztár előtt volt egy próbálkozásom a magyarországi X-Faktorban. Bár szlovák dalaim vannak, a magyaroknak is ismerős a nevem. Rajongóktól üzeneteket is kapok magyarul, aminek mindig nagyon örülök.

Magyarországról nem jött visszhang, esetleg ajánlat?
Jött Magyarországról egypár érdekes ajánlat, köztük tévés szereplésre is, de nem fogadhattam el, mivel másra kellett akkor összpontosítanom. Meglehet, hogy ha többfelé „szakadtam” volna, az egész pályám picit lelassul, és talán még az albumom sem lenne a világon.

Annak idején azt mondtad, a jövőben el szeretnél jutni oda, még ha segítséggel is, hogy magad írj dalokat. Még nem próbálkoztál?
Azt nem mondhatom, hogy nem próbálkozom, de szerintem még azt sem, hogy dalt írok. Itt-ott, ha jön valami kis ötlet a zongoránál, akkor felveszem telefonra, ami esetleg valami alapnak majd megfelelne. 

A rockzenét szereted, a rock klasszikusain nőttél fel. Nem változott az ízlésed?
Így volt ez bizony, és így van ez még most is. Nem érzem úgy, hogy a zenei ízlésem változott volna. Igyekszek nyitottabb lenni, ami a zenei műfajt illeti, hiszen az albumomra sem csak rockdalok kerültek fel. De ez mind rendben van, még keresem az utamat.

Példaképed több is van, de nagyon tetszik Birdy – mondtad –, egy lány, aki azt csinálja, amit szeret: s az az ének. Te is azt csinálod. Vagy nem egészen?
Egyértelműen ez az, amit szeretek. Méghozzá nagyon! Ha kitartok és bízni fogok a zenében és magamban, akkor tudom, hogy ennél maradhatok.

Mi vitt erre az útra? A család? Az, hogy apukád is zenélt, s te kicsi korod óta ebben nőttél fel?
Zenével nőttem fel a családnak köszönhetően. Megismertették velem, milyen a zenei világ. Amikor zenélni kezdtem, több zenekarral játszottam. Hála apukámnak, aki „rábeszélt”, hogy próbálkozzam zongorán kísérni magam az olyan dalokhoz, amelyeket szeretek. Úgy tizenöt éves koromban különféle rendezvényeken léptem fel zenekarokkal. Évről évre egyre nagyobbak voltak a rendezvények, és egyre több ajánlatot és lehetőséget kaptam. A sok lehetőség pedig sok tapasztalatot adott nekem a továbbiakhoz.

Bár Pozsonyban a stúdió, nem költöztél a fővárosba. Mi köt a családon kívül Rozsnyóhoz, a környékhez?
Minden. A barátok, az ismerősök, a természet, az otthonom, hisz itt nőttem fel. Semmilyen más helyhez nem köt annyi emlék, mint ide. Nem cserélném el semmire.

Egyre égetőbb téma mostanában, s a koronajárvány kapcsán még inkább, hogy vigyázzunk a világunkra, a bolygónkra. Az erdő közelségének köszönhetően a te életedbe kicsi korod óra beletartoznak az állatok, a természet, imádod egyiket is, másikat is. Nem próbálkoztál azzal, hogy énekesként hass a környezetedre?
Ha van mondanivalóm, az oldalaimon szívesen írok erről a témáról. Aki követ engem, nem hiszem, hogy nem vette észre: nagyon értékelem azt, amit a körülöttünk levő természet ad nekünk. Akinek más a véleménye erről, az nem hiszem, hogy képes engem továbbra is követni, és elnézni a képeket a megmentett sündisznóval vagy a nyuszikkal, akiket házi kedvencként tartunk a házban.

Az ének, a zene mellett egy másik szenvedélyed a fotózás. Ebben nem gondolkozol? Kiállítás vagy könyv formájában...
Kiskoromtól nagyon érdekel a fotózás, de most már keveset foglalkozok vele. Ez persze még nem azt jelenti, hogy nem húzom elő a fényképezőgépet, ha kedvet kapok és találok rá időt. Egy kiállítást már szerveztem tizenöt évesen az EU-alapból, ahol nemcsak az én képeimet láthatták a látogatók, hanem több fiatal amatőr fotós munkáit szedtem össze. A kiállítás megnyitása nagyszabású volt, élő zene kíséretében nézte végig a sok érdeklődő a fotókat, és nagyon jó volt a visszhang, aminek nagyon örültem, mivel sok munkával járt, míg az egész létrejött.

Az elzártság idején sok színész, zenész igyekezett kitalálni valamit, amivel felráznák egy kicsit a letargiából az embereket. Neked nem volt ilyen ötleted?
Azt csinálom, amit lehet, ha már az élő zenei aktivitásunk leállt, legalább örömet akartam szerezni az embereknek az új nyári dalommal az albumról, ami nem egész egy hónapja jelent meg egy szép videóklippel. Ezekben a napokban sok a kellemetlen hír, még nagyobb szükség van az optimizmusra és a pozitív gondolkodásra, épp ezért választottam ezt a dalt. Sugárzik belőle a boldogság, mind a klipből, mind a dalból, de ez másképp nem is lehet, mivel a barátommal vagyok a kamerák előtt a klipben, ezért csak önmagamat kellett adnom, nincs benne semmi teátrális. Méghozzá nagyon szép helyeken, a természetben forgattuk az egészet. Azonkívül május 22-én volt az első online koncertem a zenekarommal, amit már nagyon vártam. Más volt, mint amihez hozzá vagyunk szokva, de ez is egy megoldás, hogyan léphetünk kapcsolatba a rajongókkal és zenélhetünk nekik.

Mik a legközelebbi terveid?
Remélem, hogy hamarosan élő koncerteket is adhatunk. Már nagyon várom, hogy újra színpadon állhassak.