Nagy durranások, avagy kecskelánc a konyhában

Szilveszterkor, ugyebár, hagyományosan kirúgunk a hámfából. Ezzel az évente egyszer visszatérő alkalommal élve, jómagam a műfaji kalodát rúgom szét, mert felvillantanék valamicskét mindabból, amit kotyvasztottunk és összekutyultunk a lassan tovatűnő esztendőben.

Támolygok, ha csak felidézem az évközi iszonyatos durranásokat, holott egy csepp pezsgőt sem ittam még. Csak vörösbort, de azért szilárdan állok trombózisos lábamon. Mert a villányi Cabernet kis adagban orvosság, nagy adagban gyógyszer. A minap húztam le néhányszor sok decit, amikor hazatértem Ausztriából, ahova már büszke uniós polgárként akkor megyek, amikor... van euróm. Nem dévédéért meg más szerkentyűért gurultam sógorékhoz, hanem paprikáért. Mert a hungaricumot, ugyebár, majdnem úgy megmérgezték, mint szegény Juscsenkót. Ő beleőszült meg beragyásodott, mi pedig falfehérek és fakózöldek lettünk az elfuserált vöröspaprika hírétől is. „Szemét a világ! – forgatta szemét a pandorfi eladó. – Már a barokk idején és a legvidámabb barakk korában is mi jártunk odaátra echte ungarische paprikát vásárolni, most meg a magyarok özönlenek ide bespájzolni, pedig ott most nagyon utálják a vöröst...” Ékes csallóközi németséggel elrebegtem én is, hogy ugyancsak bámulok, mint Rozi a multiplexben, mert nálunk a lidliben – így magyarosították a cseppet sem drága üzletlánc nevét – meg német karfiolt, lengyel fejes káposztát, madagaszkári mangót, spanyol gránátalmát tukmálnak ránk apró, de szorgalmas pénzért, beledöngölve a hazai termelőket a csődbe, akik emiatt haragos zöldek (nem környezetkímélők, hanem üzletláncutálók) lettek, mint nagyfejű káposztáik. Előjátékként már beszántották nagyratörő reményeiket meg az idei termést. Semmi pánik, biztatom őket: segíts magadon, aztán a Simon, nem a Péter apostol, hanem a Zsolt miniszter is megsegít. Nem saját zsebből, hanem uniós pénzekből. Mert az MKP a helyén van. Akárcsak az 1977-es nagy hóviharban, az átkosban, az a fujpárt. Anno az utakat befútta a hó, leállt a közlekedés, totál káosz uralkodott az országban, mire az egyik főideológus bejelentette: Aggodalomra semmi ok, mert a párt a helyinn van! Ennél sokkal de sokkal jobban helytáll az emkápé. Nincs ugyan aftonómiánk – ezt még a megapásztor sem tudta elintézni a románok istenével –, van már viszont nekünk államilag alulfinanszírozott egyetemünk. Igaz, oktatót zagyva újsághirdetéssel sem nagyon találtak. A maroknyi, négy-öt magyar professzor meg nem összehajol, hanem összeordít, hogy melyik az igazi, mármint a pozsonyi, a nyitrai meg a legújabb kiskedvenc, a komáromi fősuli közül. Mi meg a komor bika depressziójával szemléljük ezt a csatát, legújabban pedig a mostohaanya-ország bősz belső háborúzását, amelyben birkának néznek bennünket, terelgetnének valamelyik pártkarámba. Csak nehogy a határon túlra szakadás után, összmagyarilag is ágrólszakadtak legyünk a nagy hangzavarban. Félnünk leginkább önmagunktól meg a turáni átoktól kell. Keletre már nem kell vetnünk lőréktől kigúvadt szemünket. Nekik is elég a bajuk, hiszen ott most a legújabb szendvics – két orosz egy csecsen, ami nem szex, hanem véres feneség – okoz súlyos fejfájást. De azért kipufálódik Oroszország is. Erről tanúskodik a legújabb moszkvai vicc is, hogy aszongya: Natasa felébred a moszkvai hiper-szupermodern bérház 125. emeletén, és felébreszti Szergejt: „Menj ki a konyhába, és kapcsold össze a protont a neutronnal!” Szergej álmosan kimegy, majd hamarosan csörömpölés és káromkodás hallatszik a konyha felől. „A fene egye meg, már megint elestem a kecske láncában!” Hozzájuk képest mi itt istenesen érezhetjük magunkat. Egyesek már elérték a nyugati szintet, a kettesek meg a százezresek a létminimumot. De azért élünk és megvagyunk, majdnem boldogan durrogathatunk. Mi, húsz- és nem húszévesek pezsgővel, ti meg, húszon még inneniek, ma éjjel akár petárdával. Jut eszembe, hogy a minap egy szexis csaj pihegett imigyen: „Bújjál mellém, Szilveszter.” Mire a férfi: „Mi vagy te, Újév?” Én kifacsarva ezt a poént, utána meg a citromot a koktélba, hadd sóvárogjak ekképpen: Gyere, új év, cirógass jobban, mint tovatűnő elődöd! Kényeztess színtiszta forrásból származó jófajta ételekkel, italokkal, és kímélj meg a mérgezett, klónozott hamisítványoktól.