Nadrág helyett szoknya

A szexuális élet eseményei és furcsaságai, jórészt a média „jóvoltából” köznapi témává váltak. Megítélésük akkor sem lenne egységes, ha mindenki pontosan tudná: egy-egy kifejezésen pontosan mit is kell érteni.

Habár korunkban a szexuális témák egyre kevésbé tartoznak a tabuk világába, mégis sok a félreértés, a téves felfogás e kérdésekben. Számos oka lehet ennek. Alapjában még ma is az, hogy a közvélemény erősen kötődik a társadalmi előítéletekhez, ami jórészt a társadalmi normákhoz, szabályokhoz kapcsolódik. Ezek persze nem állandóak, hiszen koronként, társadalmanként, sőt országonként is változnak. Amíg egyes keleti népeknél a többnejűség még ma is természetes, addig nálunk bigámiának minősül és büntetendő. Az ember szerelmi élete nagyon összetett testi folyamatok, lelki tényezők, élettani különbözőségek összessége, kölcsönhatása. Nagyok az egyéni eltérések: amit az egyik ember normálisnak tart, lehet, hogy azt a másik elutasítja és fordítva. A szexológiai kutatások az átlagostól eltérő kilencfajta szexuális zavart, elhajlást fedtek fel, továbbá tizenegyféle, úgynevezett diszfunkciót különböztetnek meg.

Napjainkban egy csecsemő örökbefogásai ügye kapcsán került reflektorfénybe a transzszexualitás és a transzvesztitizmus fogalma. Sokan „sikerrel” összekeverik, sőt a homoszexualitást is e fogalomkörbe sorolják. A transzszexualitás azt jelenti, hogy az illető lelkileg, érzelmileg nem tud azonosulni a saját nemi szerepével, nem érzi magát férfinek, illetve nőnek, noha nemi szervei ennek megfelelőek. Ezért közülük akadnak, akik átoperáltatják magukat. A jelenség hátterében veleszületett kromoszóma anomáliák és más örökletes tényezők állnak. Ez semmiképpen nem azonos a homoszexualitással! A transzszexuális nem a saját neméhez vonzódik, hanem ellenkezőleg, önmagát nem tartja saját neméhez tartozónak.

A transzvesztitizmus esetében másról van szó. Ez egyfajta magatartásmód, amely a másik nemhez tartozók öltözetének viselésében jut kifejezésre. Adott esetben feltűnési vágy, excentrikusság is szerepet játszhat az „álruha” öltésében. Az önmagunkból való „kivetkőzés” – a szó valódi értelmében – egyes alkalmakkor egészséges szexualitású emberek között is tömegméretű lehet, hiszen az álarcos bálok, jelmezes felvonulások, karneválok már az ókorban ismeretesek és mindmáig elterjedtek. A transzvesztitizmus nem zárja ki a homoszexualitást, de nem szükségszerű velejárója. (m-press)