Most érdemes karikázni a szimpatikus politikusokat

A 3 százalék azonban igazi versenyszellemet vitt a megmérettetésbe, a jelöltek sorrendje kizárólag a polgárokon múlik, úgyhogy most érdemes karikázni!

2002-ben legfeljebb az öntudatosabbak jelölték be a megengedett négy nevet a kiválasztott pártlistán, de a sorrenden ez nem sokat változtatott. A legtöbb preferenciaszavazatot – 358 834-et – Vladimír Mečiar kapta. A második helyen ugyancsak HZDS-es végzett: a Sergej Kozlík neve előtti számot 244 957-en karikázták be, s így eggyel előbbre, a második helyre ugrott. Robert Ficóra, a Smer elnökére 218 530-an voksoltak, s Bugár Béla MKP-elnök lett a negyedik 205 092 szavazattal. Mikuláš Dzurindát, az SDKÚ elnökét 197 081-en támogatták. A miniszterelnök pártjában csak az első öt helyen lévő kapott 10 százalék preferenciaszavazatot, vagyis a sorrend nem módosult. Legkevesebb 3 százaléknyi karikát pedig még Ferdinand Devínsky gyűjtött be, a többiek alig haladták meg az 1 százalékot. A Smerben hasonló volt a helyzet: az első öt jelöltön kívül senki sem kapott 10 százalékot, a 3-at pedig csak Pavol Paška érte el. A HZDS-ben is főleg az első négy jelöltre voksoltak az emberek, ám itt lett volna némi mozgás, ha már 2002-ben hatályos lett volna az új törvény. A HZDS 32 mandátumot szerzett, és a 42. helyről Ján Cuper, a 60-ikról pedig Katarína Tóthová is rendesen a törvényhozásba jutott volna – igaz, végül így beültek a parlamentbe, pótképviselőkként. A KSS-ben szintén csak a frontemberek kaptak 10% karikát, rajtuk kívül a 3%-ot még négyen érték el. Szinte ugyanez elmondható a KDH-ról – esetében viszont a 3%-kal még egy hölggyel több jutott volna a parlamentbe: Mária Sabolová a 17. helyről felkarikázta volna magát. A preferenciaszavazatok az ANO-ban sem változtattak volna a parlamentbe jutott képviselők névsorán.

A legnagyobb mozgás az MKP-ban volt, és Duka Zólyomi Árpádnak a 10 százalék sem okozott gondot, a 23. helyről felkarikázta magát a negyedikre. 3 százalékos küszöb esetén még több változás lett volna, bár igaz, a mandátumot szerzett jelöltek névsora csak némileg módosult volna. A 2002-es adatok mégis érdekesek: sokat elárulnak az egyes politikusok támogatottságáról. A többi párthoz képest az MKP-ban lényegesen több jelölt szerzett – különösebb egyéni kampány nélkül is – legalább 3% karikát. Idén már tudatosan próbálnak hatni a szavazókra, erős egyéni népszerűsítés folyik. A jelöltek tudatosították: a pártközpontban kiharcolt, befutónak vélt hely nem biztos, hogy elég a parlamentbe jutáshoz! Minden a lakosokon múlik!

Ezután sokakban felmerül a kérdés: a sok jelöltből kit érdemes karikázni? Civil aktivisták szerint csak azokat, akik valamiféle garanciát jelenthetnek arra, hogy az új parlament visszaszerzi tekintélyét. A politikusok a mostani megbízatási időszak elején is színvonalasabb politikai kultúrát ígértek, ehelyett a törvényhozás az egyik legkevésbé megbízható intézménnyé vált. Az utóbbi hónapokban napirenden voltak a parlamenti korrupcióról, az előnyszerzésről, az átpártolásokról szóló hírek. Egyesek kötött mandátummal, mások a választási rendszer megváltoztatásával orvosolnák a problémát. Bugár Béla megbízott házelnök szerint viszont a hasonló állapotokat csak úgy lehet elkerülni, ha stabil politikai erők indulnak a választáson és kapnak bizalmat a polgároktól, a listákra pedig megbízható emberek kerülnek. Ezzel alapvetően egyet-értenek a politika tisztaságáért és a korrupció ellen harcoló civil szervezetek is, a baj csak az, hogy a legtöbb választási lista nem ezt tükrözi. A képviselőjelöltek jegyzékét látva úgy tűnik, ismét elsősorban a pártközpontok döntötték el, kik kerüljenek befutó helyekre, a regionális elv háttérbe szorult, és szűk csoportérdekek érvényesültek. A listák talán másképp alakultak volna, ha a kormány betartotta volna az ígéretét, és több választási kerületet hozott volna létre. Pozitívum azonban, hogy nőtt a preferenciaszavazatok súlya, és már 3 százalék elég az elmozduláshoz. Vagyis bár a pártok előre nem kérték ki a lakosok véleményét arról, kiket szeretnének a listákon látni, június 17-én a karikázással először lesz reális lehetőség befolyásolni a pártközpontokban összeállított sorrendet. Ez ad értelmet a választásnak: a lakosok kinyilváníthatják, kit tartanak megbízható, szavahihető, becsületes politikusnak. Aki kiábrándult a politikából, mert csalódott a jelenlegi garnitúrában, karikájával esélyt adhat új arcoknak! Miután kiválasztotta azt a pártot, amelyik programja, értékrendje, irányultsága szimpatikus, mindenki jelölje meg azokat is, akiket képesnek tart az ígéretek valóra váltására, és a polgárok tényleges érdekképviseletére!

Karikás népszavazás?

A karikázás legyen egyben referendum is! – szólította fel több civil szervezet nevében a polgárokat a Fair Play Szövetség. Azt ajánlják: az egyik preferenciaszavazatot adjuk a kiválasztott párt listáján szereplő utolsó személynek! Noha kicsi az esély, hogy bejusson a parlamentbe, az utolsó karika üzenet lesz a politikusoknak: a választóik tisztességes politikát akarnak! Ezenkívül három olyan jelöltet karikázzon be mindenki, akiben megbízik, aki az elmúlt időszakban nem okozott csalódást, ugyanakkor szakmai és erkölcsi szempontból is alkalmasnak tűnik. (sza)