Mortadella, Kis Béka, Hattyú és a csúszópénz

Prodi, azaz MortadellaReuters-felvéteNos, a minap éppen az álmos és semleges Svájc hatóságai keltettek ilyen szenzációt, amikor a helvét kantonszövetség legnagyobb olaszok lakta városában, Luganóban „lefülelték” a Forza Italia két képviselőjét, amint azok éppen olyan dokumentumokat akartak megszerezni, amelyek állítólag azt bizonyítják, hogy az Európai Unió jelenlegi „kormányfője” korrupt. A talján honatyák gyanúja szerint ugyanis Romano Prodi – még olasz miniszterelnökként – dollármilliókat vágott zsebre egy kétes szerbiai privatizációs ügylet során, amikor 1997-ben a még állami kézben lévő Telecom Italia 29 százalék erejéig bevásárolta magát a Telecom Serbiába. Ezzel az olasz vállalat – a kutakodók szerint nem pusztán tisztes üzleti érdekből – a túléléshez szükséges pénzinjekciót fecskendezett a Milosevics-rendszerbe.

A két olasz képviselő két rendőr és egy köztudottan rossz hírű olasz „üzletember”, Igor Marini kíséretében lépte át a svájci határt. Marini, aki ellen pénzmosási eljárás folyik Itáliában, azt állította az olasz parlament illetékes bizottsága előtt, hogy az olasz baloldal vezető politikusai részesedést kaptak, amiért hozzájárultak a Telecom Serbia részvényeinek megvásárlásához. A tanú, aki bevallotta, hogy az ügylet oldalvizein személyesen 55 millió dollárt mosott tisztára, s ezt az összeget három egykori kormánypolitikus számlájára utalta át. A svindler nem mondott neveket, csak bizonyos Mortadella, Kis Béka és Hattyú fedőnevű személyekről beszélt. Az olasz politika világában azonban mindenki tudja, hogy ezzel Romano Prodi exkormányfőre és európai bizottsági elnökre, Lamberto Dini volt külügy- és Piero Fassino volt igazságügyi miniszterre utalt.

A svájci rendőrök végül ejtették ugyan a kémkedés vádját a képviselők ellen, ám mivel a senkivel sem egyeztetett nyomozásukkal megsértették Helvécia szuverenitását, az olasz konzulátus kegyeire bízták őket.

A kínos incidens arra utal, hogy a Silvio Berlusconi ellen folyó korrupciós eljárás finisében a védelem mindent megmozgatva megpróbálja bebizonyítani, hogy a másik pólus, de mindenekelőtt Romano Prodi, aki az ellentábor egykori és potenciális jövőbeni vezére, legalább annyira sáros, mint a szorongatott miniszterelnök. Mint arról korábban beszámoltunk, Berlusconit azzal vádolják, hogy 1985-ben bírók megvesztegetésével érte el, hogy egy üzleti vetélytársa, Carlo De Benedetti ne tehesse rá a kezét a privatizálandó SME élelmiszer-ipari vállalatra. A kormányfő a maga részéről azzal védekezett, hogy fellépésével mindössze azt szerette volna megakadályozni, hogy az akkor az állami IRI-holding élén álló Prodi ne tudja áron alul átjátszani a céget a baloldalhoz közel állónak mondott vállalkozónak.

Silvio Berlusconi most nyíltan azzal fenyegetőzik, hogy az ellene folyó per következő tárgyalásán – amelyet várhatóan ma tartanak majd – olyan leleplezésekre készül, „amelyektől sokan rettegnek”. A miniszterelnök – hivatalos teendőire hivatkozva – arra kérte a törvényszéket, hogy a bombának szánt védőbeszédét megelőzően engedélyezze számára a távolmaradást.

Eközben a parlamentben gőzerővel folyik a legfőbb közjogi méltóságok immunitását visszaállító törvénymódosítás előkészítése. Piero Fassino, a legnagyobb ellenzéki párt, a Balodali Demokraták vezetője szerint Berlusconi igazi célját egy egybetűs „csúsztatással” próbálja elleplezni, vagyis amikor mentességről beszél (olaszul: immunitá), valójában a büntetlenségre (impunitá) gondol. A találó megjegyzés azonban aligha tudja megakadályozni, hogy – mint azt az események logikája sugallja – a miniszterelnök szakértői megindítsák az ellenvádak offenzíváját.

Dini, alias Kis BékaNépszabadság-felvétel Márpedig Romano Prodi múltjában – legalábbis sajtóértesülések szerint – az SME- és a Telecom Serbia-ügyön kívül is vannak olyan homályos pontok, amelyekbe bele lehet kapaszkodni. Giuseppe Gringolo tengernagy, az olasz katonai hírszerzés volt főnöke például azt állította, hogy Prodi gazdasági kutatóintézete, a Nomisma, amely egy darabig élvezte a „szervezet” anyagi támogatását is, moszkvai irodáján keresztül kapcsolatban állhatott a KGB-vel.

És még egy súlyos vád: 1996-ban (a baloldali Olajfa koalíció választási győzelmének évében) egy római vizsgálóbírónő vizsgálatot indított Prodi ellen annak tisztázására, hogy nem állt-e fent esetében összeférhetetlenség az SME privatizációja során. Az irodába, amelyben a nyomozás anyagait tárolták, betörtek, s az ügyet kirobbantó bírónőt és édesanyját állítólag halálosan megfenyegették. Emiatt végül mindketten áttelepültek Szardíniába.

„És most mi következik? Azt is fogják rólam mondani, hogy én vagyok a genovai prostituáltak sorozatgyilkosa?” – háborgott az EU bizottságának elnöke. A Berlusconi-per következő fordulóján talán erre is megkapja a választ.

Róma, 2003. június