Mohammed Atta megfelelt, Jarno nem

Washington. „Baranakban vagyok egy cellában, két másik fogollyal. A földön alszom matracon. Itt nem beszélnek franciául. Nem értem az őröket.” Ezek Malik Jarno szavai. A 17 éves, szellemileg visszamaradt guineai árvával, akit az amerikai bevándorlási hatóságok tartanak fogva, a Reuters tudott nagy nehezen telefoninterjút készíteni.

Baranak nem létezik: Jarno a Virginia állambeli Rappahannock járási börtönében van, de azt a szót, hogy Rappahannock, nem tudja kiejteni. Intelligenciahányadosa mindössze 47, a nyugat-afrikai puhlar nyelvet beszéli, de egyszerűbb gondolatokat ki tud fejezni franciául is. ĺrni puhlarul tud valamicskét. Ehhez képest abban az időszakban, amikor magánzárkában volt, angolul előterjesztett írásbeli kérvényt vártak el tőle, ha zuhanyozni akart.

Az amerikai bevándorlási hivatal, az INS évente ötezer olyan, felnőtt kísérő nélküli gyermeket vesz őrizetbe, aki megfelelő okmányok nélkül akar bejutni az Egyesült Államokba. Emberi jogi aktivisták szerint sokukat hónapokig tartják fogva, és addig borzalmasan szenvednek. Az INS ellen a legutóbbi időszakban megszaporodtak a sajtóbírálatok és leleplező cikkek, miután kiderült, hogy az a floridai pilótaiskola, amelyben tavaly nyáron Mohammed Atta és egyik társa végzett tanfolyamot – vagyis az a két férfi, aki szeptember 11-én a Világkereskedelmi Központ ikertornyába vezetett két elrabolt repülőgépet –, a minap hivatalos értesítést kapott az INS-től. Örömmel tájékoztatta a pilótaiskolát, hogy a két külföldi hallgató megkapta az amerikai diákvízumot, így semmi akadálya nincs a pilótakiképzés folytatásának. Az eset finoman szólva kételyeket ébresztett az INS-bürokrácia szakmai hatékonyságát illetően.

Malik Jarnóra azonban, aki 2001 januárjában akadt horogra, az INS a törvény teljes szigorával lecsapott, és könyörtelenül ki akarja toloncolni az országból. A pszichológus megítélése szerint a fiú szellemi képességei olyan hiányosak, hogy képtelen lenne hazug történetet fabrikálni. Számtalanszor elmondatták vele addigi életét, mindig ugyanazt. 1985. január 7-én született Guineában – erről egyébként papírja van. Az INS azonban állítólag nem rendelkezik hiteles guineai születési bizonyítvánnyal, így nincs mivel összehasonlítania Malik okmányát, tehát nem tud meggyőződni annak hitelességéről. Ezért a hagyományos módszerhez, a fogsorról készült röntgenfelvétel elemzéséhez folyamodtak a fiú életkorának megállapítása végett. Ez a módszer köztudottan m egbbízhatatlan, és épp a kongresszus előtt van egy olyan törvényjavaslat, amely megtiltaná, hogy az INS kizárólag a fogröntgen-eredmény alapján döntse el valakinek az életkorát. Malik Jarnóét azonban eldöntötték, és betették a fiút a felnőttek zárkájába. Ott más fogva tartottak gyötörték, zaklatták a szerencsétlent, aki a mentális hátrány mellett még kis növésű, vézna is, képtelen megvédeni önmagát. Egyes cellatársak elérték, hogy egy emberi jogi csoport felfigyeljen rá, és most már ügyvédje van, aki ingyen próbál segíteni rajta. Az első segítségkísérletben nem volt köszönet: amikor sikerült elérni, hogy Malikot kivegyék a felnőttek körletéből, magánzárkába csukták, és a rabtársak helyett az egyenruhások tették pokollá napjait. Most elfogadható cellatársai vannak. Sorsa teljesen bizonytalan.

Malik Jarno 12 éves korában vesztette el édesanyját. Apja imám és helyi közösségi vezető volt Guineában, de 1998-ban bebörtönözték, és a börtönben meghalt. Malik testvére eltűnt, és holtnak nyilvánították. Malikot nagynénje Franciaországba vitte, de ott cserben hagyta. A fiúra egy ideig egy marokkói barát vigyázott, aki később úgy döntött, hogy hazatér Marokkóba. Előbb azonban hamis útlevelet szerzett Maliknak, és az Egyesült Államokba szóló repülőjegyet vásárolt neki. „Ég veled, barátom. Ott majd vigyáznak rád. Amerika a szabadság földje“ — mondta neki, amikor feltette a repülőgépre.