Mit gondol a „vadházasságról”?

„Már hat éve ismerem a páromat, s másfél év együttjárás után költöztünk össze. Vettünk egy saját lakást, most ott élünk. Előtte csak randiztunk, ám most sokkal jobb, mert rengeteget vagyunk együtt. Szívem szerint már most férjhez mennék, de belátom, felesleges addig megtenni ezt a komoly lépést, míg nincs meg a lehetőségünk a gyerekvállalásra. Ha összeházasodunk, akkor tisztességes lakodalmat szeretnénk, amire eljönnek azok, akik fontosak nekünk, de mivel az ország egész területén élnek rokonaink, nem kis befektetés egy ilyen lakodalom. Bárhogy is számolom, minimum 100 ezer koronát össze kell szedni előtte, hogy körülbelül negyven-ötven embert megvendégeljünk és elszállásoljunk. Természetesen nagyon fontos az esküvő az ember életében. Nem szabad elhamarkodni. Amúgy az együttélés nagyon jó, nem zavar, hogy vadházasságban élek, a szüleim sem sürgetnek. Azzal vagyok, akit szeretek, nem feltétlenül kell ehhez házasságlevél. ”

Fehér Kriszta, Vágsellye

„Én mindenkinek ajánlom a házasságkötés előtti együttélést, mert ahogy mondják, lakva ismerjük meg a másikat. Egy-egy randin nem úgy viselkedik az ember, mint amikor már együtt él a párjával. Akkor tudjuk meg igazán, életképes-e a kapcsolat, amikor a mindennapi gondokat kell megoldani. Ilyenkor sok minden kiderül a másikról, s ezekből a jelekből megtudhatjuk, működik-e hosszú távon majd a partnerkapcsolat. Természetesen, ha a fiatal pár előtte kipróbálja, milyen együtt élni, az még nem zárja ki a későbbi házasságkötés lehetőségét. Mivel a mai fiatalokra szerencsére már nem nehezül legtöbbször a családi nyomás, kipróbálják az úgynevezett vadházasságot. Szerintem sokkal jobb ez a megoldás annál, mint amikor valaki pár hónap ismeretség után összeházasodik, pár év múlva pedig rájön, nem boldog, és elválik. Úgy gondolom, az, hogy valaki megtalálja a párját és boldog legyen, nem a házasságlevélen múlik.” (he)