Mit eszik az építésügyi miniszter?

Még nem, ma csak gyümölcsöt ettem.

Munkanapokon előfordul, hogy annyira elfoglalt, az evésre nem is marad ideje?

Elég gyakran, ha sűrű a programom... Étkezésben nem vagyok követendő példa, nálam igazából csak a reggeli és a vacsora az, ami rendszeres, az ebéd már a napi munkaprogramom függvénye. Vacsoránál viszont bőven pótolom az ebéd hiányát is, pedig tudom, hogy ez nem egészséges.

Reggelijét otthon költi el?

Nem, leginkább már bent a munkahelyemen, és általában gyümölcsöt eszem.

Odafigyel arra, hogy mit eszik?

Elméletben igen, de a gyakorlatban ez nem mindig válik be. Húst, mondjuk, ritkán eszem, mert nem kedvelem, helyette inkább zöldséget, gyümölcsöt és rengeteg folyami halat fogyasztok. Vendéglőben is kizárólag ilyesmit szoktam rendelni. Nagyon szeretem az olasz tésztákat és a sajtokat is.

Kimondottan vegetáriánus?

Inkább úgy fogalmaznék, hogy kerülöm a húst, így ritkán eszem még csirkét is. Egyszerűen nem ízlik. Én a halat szeretem.

Horgászik?

Nem. Egyszer próbáltam ugyan, de nem jártam sikerrel, hiányzik belőlem a kellő türelem. Vendéglőben pisztrángot, harcsát, kecsegét rendelek. Pontyot sosem, mert azt halastavakban tenyésztik, nagyon kövér a húsuk. A rengő, zsíros halhúsokat én személy szerint nem szeretem. A pontyot nagyjából úgy etetik, mint a brojlercsirkét. Azért szeretem a folyami halakat, mert azok nem lusták... Otthon viszont leggyakrabban tengeri halat készítünk: tőkehalat, lazacot, rákokat, tengeri herkentyűket.

Tengeri herkentyűket? Szereti az ételkülönlegességeket?

Nem mindennap eszem ilyesmit, de ha már vásárolok, akkor ezt. Egyébként nem kívánom a rafinált ételeket, sőt kimondottan az egyszerűeket kedvelem: a tükörtojást, a régi paraszti konyha ételeit – a főtt krumplit, a bablevest, a krumplilevest, a borsólevest, a káposztalevest, a rakottkrumplit... Feleségem kérdezgeti néha, mit főzzön, de nekem nincsenek különösebb kívánságaim, nem vagyok igényes. ĺnyenc meg aztán egyáltalán nem. Egyszerűen étkezem, el is csodálkozom külföldi utaim során azon, hogy micsoda ételkölteményeket képesek nagyon sok helyen készíteni, amelyek nemcsak hogy szépek, még finomak is. Megmondom, mi a kedvencem: a paradicsom. Paradicsomfüggő vagyok...

Termeszti is?

Nagy kertbarát vagyok, persze, de csak olyan módon, hogy szeretek Vágsellyén a szüleim kertjébe kimenni és ott jókat enni.

És az imént említett egyszerű tükörtojást elkészíti?

Ha éhes vagyok, nem várom el, hogy kiszolgáljanak, szívesen fogadom ugyan, de nem igénylem. Elméletben sok ételt elkészítek, csak legyen szakácskönyv. De ez szigorúan és kizárólag elméleti hozzáállás, a gyakorlatban nem szoktam főzni... Az én főzési tudományom a kész étel melegítésével véget ér. Na, gombapörköltet már főztem. Egyszer... Feleségem főztjét szoktam ugyan kóstolgatni miközben készül, de nem azért, hogy beleszóljak, hogyan fűszerezzen, hanem azért, mert éhes vagyok. Nem kontárkodom bele a konyhaművészetébe.

Állítólag a férfiembert a gyomrán keresztül lehet megfogni. Az Ön számára fontos volt, hogyan főz a leendő párja?

Egyáltalán nem volt fontos, fogalmam sem volt ugyanis, hogyan főz. Egyébként nagyon jól, kimondottan nekem tetszően. Mi például nem nagyon fűszerezünk. Ifjú házas koromban feltöltöttük a spájzot, vettünk egy kiló cukrot, egy kiló sót és egy kiló lisztet. A só és a cukor egy év múlva is érintetlen volt. Rájöttem, hogy alig-alig használjuk.

Semmi só, semmi cukor? Édesség?

Az sem. Ha nincs, nem hiányolom a desszertet. Emlékszem, az iskolában nagyon szerettem az aranygaluskát, de azóta sem ettem. Megkóstolom a születésnapi tortát, de inkább könnyű süteményeket szoktam enni, amelyek friss gyümölccsel készülnek és kevésbé édesek. Kétéves lányom sem kap édességet, cukorkát vagy csokit.

Neki készített már valamilyen ételt?

Én reggel fél hatkor kelek, ő hatkor. Minden reggel én hámozok neki almát, azt szokott reggelizni.

Munkájából adódik, hogy gyakran jár fogadásokra. Szeret ilyen helyeken enni?

Hogyne, hiszen nagy a választék a svédasztalokon. A szemnek szép, tetszetős ételeket szoktam megkóstolni, persze, húst itt is ritkán. Ilyenkor is inkább halat, sajtot, zöldséget eszem.

Külföldön?

Halak, halak, halak... A horvátországi és velencei tengerparti halpiacok hangulata nagyon megfogott. Talán azért is, mert számunkra annyira szokatlan.

Gyakran étkezik a családjával étteremben?

Gyakrabban, mint az átlag. Ez korábban abból is fakadt, hogy feleségemmel mindketten sokat utaztunk külföldre a munkánkból adódóan, és gyakran mentünk belföldi szolgálati utakra is. Most, hogy van egy kicsi lányunk, kevésbé jellemző, hogy étterembe mennénk. Ha viszont barátainktól hallom, hogy valahol jól főznek, ki szoktam próbálni az ajánlott éttermet. Az üzemi konyhát viszont gyerekkorom óta kerülöm...

Annyira kellemetlen tapasztalatokat szerzett az iskolai étkezdékben?

Változott azóta jócskán az ízlésem. Gyerekkoromban például szerettem a húst, a kacsasültet, a kéttenyérnyi nagyságú libamájat. Érsekkétyi nagymamámnál nagyon élveztem, hogyan tömi a kacsát, a libát, így utólag visszatekintve viszont mindez inkább drasztikusnak tűnik. Ugyanitt kecsketejet ittam, és nagymamám otthon sütött finom házi kenyeret, mivel saját kemencéje volt. Másik nagymamámnál még hagyományos disznótorok voltak, az én feladatom volt ilyenkor a zsírt keverni, kisütni. A disznóból a főtt belsőségeket szerettem. Mindenképpen egészségesebben étkezem most, mint gyerekként. Az én étkezési szokásaim az egyszerűség irányában változnak.

Diákkorában hol evett és mit?

Az érsekújvári ipariba jártam, albérletben laktam. Az iskolai étkezdében csak a legelső évben étkeztem, mert nagyon rosszul főztek. Úgy emlékszem, minden ételben főtt zöldség volt, és én azt nem tudom megenni, a zöldséget csak nyersen szeretem. Leginkább a főtt karfiol rettentő rossz ízére emlékszem, a karfiol ugyanis az egyetlen zöldség, melyet még nyersen sem szeretek. A következő három évben már a város kifőzdéiben ettünk, két kifli mellé pacallevest, gulyáslevest, káposztalevest. A pozsonyi egyetemi évek alatt ebéd gyanánt nagyon jellegtelen ételeket ehettem, mert azokra nem is emlékszem, annál inkább a kollégiumi vacsorákra: kitettünk az asztalra mindent, amit otthonról hoztunk. Amikor már elfogyott a hazai, savanyú uborkát ettünk a puszta kenyér mellé...

Egyéb emlékezetesség, ami az ízekhez kötődik?

A nyolcvanas évek elején Erdélyben kóstoltam békacombot.

Milyen volt?

Mint a csibehús.

Azt nem szereti.

Hát, ez az! Egyébként ettem már csigát is. És nem beszéltem még a gombákról...

Gombászik?

Régebben sokat jártunk a Nyitra környéki hegyekbe. Arrafelé jó gombászó helyek vannak. Én az őzlábgombát szeretem. Olyan hét-nyolc fajta gombát ismerek jól, azokat szedem. Nagyon szeretem a csipkebogyót is, de csak ha már megcsípte a fagy, mert attól megpuhul. Akkor nagyon finom. Nagyanyám régen lekvárt is főzött belőle. A környéken sok vadrózsa nő, ha járom a természetet, most is megkóstolom.

Ön reflektorfényben van. Különösebben ügyel a súlyára?

Az elmúlt időszakban nagyon sok volt a minisztériumban a munka, elhanyagoltam a sportolást. Azelőtt aktívan úsztam, kézilabdáztam és sportlövészettel is foglalkoztam. Talán ezentúl több időm lesz sportolni, hiszen a munka jó irányban halad, így valamivel kevesebb a miniszteri teendőm.