Mit ér a törvény, ha nem lehet alkalmazni

A horvátországi magyar nemzeti kisebbség nyelvhasználati jogát a Horvát Köztársaság parlamentje még a kilencvenes évek derekán a nemzetközi előírásokkal összhangban alkotmányerejű törvénnyel szavatolta, de vajon mit ér a törvény, ha a hétköznapi életben csak részben vagy egyáltalán nem lehet alkalmazni.

Újra meg újra

A horvátországi kisebbségek számára alkotmányerejű törvény biztosítja a kétnyelvűséget. A jogszabályban foglaltak értelmezése és gyakorlati alkalmazása, illetve végrehajtása a járások és városok elöljáróságának hatáskörébe tartozik. A többnemzetiségű helyi önkormányzatok alapszabályában azonban csak elvétve akad példa a nemzeti kisebbségek nyelvhasználati jogainak tiszteletben tartására.

– Az úgynevezett alkotmányerejű törvény messzemenőleg biztosítja azokat a jogokat számunkra, amelyeket az EU is elvár az országtól. A baj ott kezdődik, hogy a papírra vetett jogokat nem tudjuk minden esetben és minden helyzetben alkalmazni a mindennapi életben. Ilyen a magyar nyelvhasználat kérdése is. Ugyanis azokban a járásokban, ahol a kisebbségek relatív többségben vannak, nem minden esetben valósul meg a kétnyelvűség úgy, mint ahogy azt a törvény előírja. Mi szeretnénk ezeken a dolgokon változtatni. Minden lehetséges jogi formával élni fogunk, hogy megvalósítsuk azokat a jogokat, amelyeket ez az európai léptékű törvény számunkra biztosít – mondja Jakab Sándor, a HMDK ügyvezető elnöke.

Történelmileg igazolt

A szóban forgó törvény előírja, hogy mindenhol kötelező a kétnyelvűség, ahol a nemzeti kisebbségek százalékaránya eléri a 33-at, ám nem kell feltétlenül ragaszkodni az egyharmados „küszöbhöz”, ha az érintett régióban történelmi hagyományai vannak a két nyelv egyenrangú, hivatalos használatának. A magyar nyelv egyelőre két járásban – a Bellyeiben és a Hercegszőlősiben – számít hivatalos nyelvnek.

– A járási tanács három évvel ezelőtt fogadta el és ültette át a gyakorlatba is a kétnyelvűségre vonatkozó törvényt. A járás területén csak a magyar falvakra vonatkozik a kétnyelvűség, így ott a boltban, a postán is nyugodtan lehet magyarul beszélni. Bellye településre ez nem vonatkozik, a tanács tagjai ezt nem voltak hajlandók megszavazni. Igaz, a járási hivatalban van olyan alkalmazott, aki beszéli a magyart, a kommunális vállalat alkalmazottainak a fele is magyar nemzetiségű. A települések neve természetesen az egész járás területén két nyelven van kiírva – nyilatkozta lapunknak Cickai Csaba, a Bellyei járás tanácsának elnöke, hozzátéve, hogy a járási hivatal falán csak egynyelvű, vagyis horvát a tábla szövege.

Újabb szépséghiba

A horvátországi magyarok egyetlen – hivatalos – kétnyelvű okmánya a személyi igazolvány. Ezt viszont csak akkor igényelhetik, ha olyan járás területén élnek, ahol a magyar nyelv hivatalos használatban van. Horvátországban ezzel a „privilégiummal“ csupán a Bellyei és a Hercegszőlősi járás büszkélkedhet... A két említett járáson kívülre szorult magyarok nem igényelhetnek kétnyelvű személyi igazolványt pusztán azért, mert olyan járás területén élnek, ahol a magyar nyelv nem számít hivatalos nyelvnek.

A „kiharcolt” kétnyelvű okmány szépséghibája csupán annyi, hogy a család- és utónevet nem magyarul tüntetik fel a dokumentumon. A horvát belügyminisztérium hivatalos indoklása szerint a szaktárca számítógépes rendszergazdái nem tudtak megfelelő programokat beszerezni a magyar ékezetek beiktatására...

További kétnyelvű dokumentumokra csak akkor volna lehetőség (anyakönyvi kivonat, házasságlevél stb.), ha például Pélmonostoron is „tombolna” a kétnyelvűség, vagyis hivatalos, egyenrangú nyelv volna a magyar a horváttal. Erről viszont a városi vezetés hallani sem akar. A kisebbségi önkormányzat többszöri megkeresését ebben az ügyben még válaszra sem méltatta. Csupán hozzáállás, tolerancia kérdése az egész, egyszerűen felfoghatatlan, miért ez az ellenállás.

Lehet ezt másképp is csinálni

Jóllehet az olasz nemzeti kisebbség százalékaránya Isztria megyében jóval kisebb, mint a magyarságé Eszék-Baranya megyében, a tengerparti régióban 1995 óta alkalmazzák a kétnyelvűségről szóló törvényt – miután a megyei közgyűlés is jóváhagyta azt!

Amíg nekünk el kell magyaráznunk a tisztviselő hölgynek, miért is akarunk kétnyelvű személyi igazolványt, és közben kénytelenek vagyunk eltűrni a hivatalnok gyanakvóan szúrós pillantásait, addig az olasz kisebbséghez tartozó állampolgárok Isztriában külön, csak az ő részükre kialakított ablaknál (salter) az olaszul beszélő hivatalnokkal anyanyelvükön tárgyalják meg a teendőket...