Mióta ünneplünk tűzijátékkal?

Augusztus 20. nem múlhat el tűzijáték nélkül. Évről évre tízezrek csodálják a petárdák pufogásától kísérve kirajzolódó tűzrózsákat, szikraesőt, csillagzáport és görögtüzet, a nyáresti égbolt múló, ám költséges csodáit. Milyen örökség folytatói a speciális tűzmesterek?

Két-három ezer évvel ezelőtt az ősi kínai kultúra a tüzet nem háborús célokra használta, inkább vallási szertartásokat tettek látványossá kisebb-nagyobb tűzijátékkal. Ókori feljegyzéseikben i. e. 2000-ben megemlítik a fekete lőport tartalmazó tűzijátékszereket és az ezzel töltött petárdákat, rakétákat, melyek fényhatásukkal különböző ünnepélyeket varázsoltak emlékezetessé a résztvevők számára. A Föld legnépesebb országában a tűzijátékok nemzeti szokásként élnek ma is, jóllehet a kommunista Kína sem az ősök halálának emléknapján történő papírruha-égetést, sem a tűzijátékot nem nézte jó szemmel.

Indiában is találhatunk leírásokat arról, hogy időszámításunk előtt a harmadik században csodálatos tűzijátékkal egybekötött egyházi ünnepek voltak. Japánban úgyszintén gazdag hagyományai vannak a tűzijáték rendezésének – az álcázó színesfüstelegyek, valamint a csillagszórók és a szobai tűzijátékok is a Felkelő Nap országából származnak. A görögtűz, az ókor félelmetes csodafegyvere ugyancsak ismeretes volt már időszámításunk előtt fél évezreddel.

Főurak mulatsága

Európában a tűzijátékok a 14. század végén terjedtek el, fénykorukat a 18. században érték el. Az első tűzijátékot 1373-ban csodálhatták meg a békekötés napján az észak-olaszországi Vicensában.

Az itáliai tűzijátékozás hagyományai Franciaországban találtak igazi otthonra. Nagy mecénása volt e pirotechnikai látványosságoknak XV. Lajos. Mária Antoinette és XVI. Lajos király házasságkötése alkalmával egész Párizst megvilágította a különféle rakéták tűzparádéja.

Magyarországon az első nagyobb tűzijáték a visegrádi palotában Mátyás király és Beatrix esküvőjét ragyogta be; a királyi látványosság tűzmestere Regiomontanus, a híres német matematikus-csillagász volt. Különböző krónikák híven tudósítanak a feledésbe merült pirotechnikai látványosságok egész soráról – Pozsonyból éppúgy, mint a stockholmi udvarból és Drezdából. Fényes tűzijáték volt I. Lipót német-római császár, magyar király 1666. december 5-én Eleonóra Magdaléna Teréziával kötött házassága alkalmával Bécsben. Buda 1686. szeptember 2-i visszafoglalását egész Európa kitörő lelkesedéssel fogadta. A barokk korban a főúri kastélykertek tűzijátékainak és díszkivilágításainak megrendezésében olykor az udvari arisztokrácia tagjai is részt vettek. A vendégeit látványos ünnepségeivel, tűzijátékokkal is elkápráztató Esterházy Miklós e buzgólkodása révén a Fényes nevet is kiérdemelte. A tűzmesterek egyik úttörője a Magyar Királyság tűzszerésze, Conrad Haas, aki 1521-ben tűzijátékhoz készített fára szerelhető tűzkereket. A magyarországi tűzijátékok későbbi kiváló úttörője az osztrák Anton Stuwer. Ezektől kapott kedvet a sziporkázó látványosságok továbbfejlesztésére Emmerling Adolf és Janitsári Iván, a magyar pirotechnika alapítói.

A tűzijátékok és görögtüzek a 19. század elejétől már nemcsak a színház és a cirkusz világában, hanem a társadalmi élet különböző színterein is fontos szerepet kaptak. Akkoriban viszont még a jókedvű, vidám ünnepségeken a tűzijátékok nem kis zavart okoztak. Az 1843. évi Szent János-ünnepségen például a Duna-hídon átmenő lovak a tarackok durrogásától megbokrosodtak, s egy kocsit utasaival együtt kis híján a Dunába borítottak.