Mindent „visszaállamosítana” a kommunista párt

Katona-, biztonság-, kül-, ifjúság- vagy kultúrpolitikai kérdésekkel nem lehet megmozgatni a választókatTASR-felvételIlyen például a privatizáció – az emberek többsége nem ez alapján dönti el, kire adja voksát. Az átlagpolgár számára sokkal fontosabb, mi lesz az egészségüggyel, az iskolákkal, az adókkal, a buszjáratokkal, az utakkal, a nyugdíjjal és az egyéb szociális juttatásokkal, mint az, eladják-e a még állami tulajdonban maradt vagyont. Noha nagy pénzekről van szó, sokan csak legyintenek: ebből úgyis kizárólag a politikusoknak származhat hasznuk, s ezt az érzetet erősítik a parlamenti korrupcióról és szavazatvásárlásról elterjedt gyanúk is. Ugyanakkor mégsem mindegy, folytatódik-e a privatizáció. A bevételből lehet csökkenteni az államadósságot, fedezhető például a nyugdíjreform, ezenkívül nagy a valószínűsége, hogy a magánkézben lévő cég jobban fog működni, mert aki egyszer pénzt fektet bele, hasznot akar termelni.

A választáson induló jobboldali pártok folytatnák a privatizációt, az MKP ezt programjába is foglalta, s úgy véli, a legfontosabb döntéseket mindjárt a megbízatási időszak elején kell meghozni, mert később hiányozhat a politikai akarat. Alapvetően a KDH sem ellenzi a magánosítást, ám csak azoknak a vállalatoknak az eladását helyesli, melyek vagy feleslegesek, vagy bebizonyosodik, előnyösebb megszabadulni tőlük. A Smer ellenez mindenféle privatizációt, sőt a már megkötött adásvételi szerződések felülbírását szorgalmazza. Milan Murgaš viszont, aki a Smer jelöltjeként vált besztercebányai megyefőnökké, a közelmúltban azt mondta, magánkézbe adná az egészségügyi intézményeket, úgyhogy nem kizárt, a választások után végül az országos pártközpont is változtat jelenlegi elutasító álláspontján – főleg ha a Smer kormánypozícióhoz jut, és Robert Fico vezényelhetné le a dolgot. A HZDS-ben is váratlan fordulat állt be: a mozgalom néhány hete a parlamentben még a vasúti teherfuvarozó vállalat privatizációja ellen szavazott, Viliam Veteška, a HZDS alelnöke azonban a napokban belátta, hiba volt. Elismerte, pártja politikai döntést hozott, amikor a ZSSK Cargo eladása ellen emelte fel a hangját. Ha kizárólag szakmai szemmel közelítenek a kérdéshez, akkor át kell értékelni a korábbi döntést, s a vállalatot magánkézbe kell adni. Vagyis ha a HZDS kormányszerephez jutna, megint privatizálna, akárcsak 1994–1998 között. Michal Kováč államfő szerint nem szabad engedni, hogy Vladimír Mečiar hatalomra jusson, ellenkezőleg: a kormányzása alatti ügyekben végre igazságot kell szolgáltatni, és a vad privatizációt is felül kell bírálni! Javasolja: az új kormány kobozza el a Mečiar-korszak nagy privatizőreitől az 1994–1998 között elkótyavetyélt vagyont, majd piaci feltételek mellett még egyszer bocsássa áruba. A pártok többsége meg sem hallotta az exelnök indítványát, egyedül a kommunisták ragaszkodnak következetesen ahhoz, hogy a már eladott cégeket vissza kell szerezni, és minden áron meg kell tartani az állami vagyont.

Az emberi jogokról szóló fejezet is azok közé tartozik, melyet kevesen olvasnak, hiányát sokan észre sem veszik – az emberi jogokra általában akkor figyelnek, ha valami nincs rendben. 1994–1998 között Szlovákiát a külföld élesen bírálta a jogtiprásokért, ezért az 1998-as választások előtt sokat nyomott a latban, ki hogyan viszonyul a problémához. Ugyanez érvényes a kül- és biztonságpolitikára. Nyolc évvel ezelőtt a NATO- és az uniós tagság volt a tét, azóta Szlovákia mindkét szervezetbe bekerült, most ez a téma a lakosoknak csak töredékét érdekli. Ezzel a pártok is tisztában vannak, alig foglalkoznak az emberi jogokkal, a hadsereget és a külpolitikát érintő kérdésekkel. A legtöbb politikus általános frázisokat fogalmazott meg, például átfogó kisebbségügyi koncepciója csak az MKP-nak és az SNS-nek van – az utóbbinak negatív értelemben. A társadalom informatizálása is elenyésző problémának tűnik például a munkanélküliség mellett, ám ha hatékony elektronikus ügyintézést vezetnének be, ha jól működne az e-government rendszer, nem kellene a hivatalok előtt sorakozni, a számítógép mellől is sok mindent el lehetne intézni. A pártok ennek is kevés figyelmet szenteltek, a kommunisták pedig egyáltalán nem is említik, ami azért furcsa, mert a KSS volt az egyedüli párt, amelyik a parlamentben előszeretettel használta a számítógépes technikát: Karol Ondriaš bármihez szólt hozzá, mindig grafikonokat vetített, ami a plénumban rendszeresen megmosolyogtatta a jelenlévőket.