Milyen szakkörre járjon a gyerek?

A legtöbb gyerek életében eljön az a pillanat, amikor úgy dönt, ki szeretne próbálni valamilyen szakkört. Főleg a nagyobb városokban élők számára a szakköröknek megelőző szerepük is van: ahelyett, hogy a gyerek céltalanul bóklászna, inkább megfelelő felügyelet mellett töltse hasznosan az időt! A megfontoltan kiválasztott szabadidős tevékenység nemcsak unaloműző, hanem rendkívül hasznos is lehet. Ugyanakkor, szakemberek szerint a szakköröket úgy tanácsos kiválasztani, hogy maradjon idő a tanulásra és a pihenésre is. Ezek után felmerül a kérdés: milyen szempontok alapján döntsük el, mire járjon a gyerek? Mit részesítsünk előnyben: a sportot, a művészeti alapiskolát vagy egy nyelvtanfolyamot? Iktassunk be a gyerek órarendjébe tananyagot kiegészítő különórákat is? Ideális esetben első ránézésre nyilvánvaló, csemeténknek mihez van tehetsége. Van, hogy a szülő azért íratja be valahová a gyermekét, mert rajta keresztül a saját álmait szeretné megvalósítani, de az is előfordul, hogy csemeténk a barátait „majmolja”, és csak azért akar festeni, énekelni, focizni vagy sakkozni, mert az osztálytársaival akar lenni. Akármilyen okból is kezdünk el valamivel foglalkozni, az biztos, hogy az iskolán kívüli tevékenységek építő jellegűek, kitartásra, önállóságra, egészségtudatos életmódra (sport) nevelnek, növelik az önbizalmat, segíthetnek a pályaorientációban – de csak akkor, ha a gyereket érdekli, amit csinál.

Szempontok

A szabadidős tevékenységeket 3 nagy csoportra oszthatjuk: sport, művészeti és tananyagot kiegészítő különórák. Mindig a gyermek képességeiből, alkatából, tulajdonságaiból kell kiindulni. „Először is az életkort és nemet, valamint a gyermek esetleges, bizonyos területen tapasztalt, természetes tehetségét kell figyelembe venni. Általában nyilvánvaló szokott lenni, kinek van tehetsége a sporthoz, a számítógépekhez, a zenéhez, a tánchoz, a rajzhoz, kinek vannak színészhajlamai stb. Ugyanakkor sokat nyom a latban az anyagi vonzat is, hiszen nem minden család engedheti meg, hogy például egyéni teniszedzőt fogadjon” – véli Dagmar Kopčanová pszichológus.

Emellett figyelembe kell venni azt is, hol tartják a szakkört, hogyan lehet odajutni. Ideális esetben az iskola épületében, illetve az iskola vagy a lakhely közelében van. A kisebbeket általában elkíséri valaki, a nagyobbak már egyedül mehetnek, de ha feszes az órarend, olykor még a tiniket is autóval kell szállítani. Ha pedig túl sokat kell odautazni, a szakkörök miatt a város egyik végéből a másikba kell rohanni, az előbb-utóbb nemcsak a gyermek, hanem a szülő számára is kimerítő lehet, és ezt az időt inkább pihenésre vagy a tanórákra való felkészülésre lehetne fordítani. „Ami a legfontosabb: mivel a szakkör egy újabb szervezett tevékenység a kötelező tanórák után, olyasmit kell választani, ahová a gyerek örömmel megy, ami érdekli, nem unalmas, és nem is nagyon terheli le, ahol nem kap túl sok újabb házi feladatot” – tette hozzá Kopčanová.

Kérjünk tanácsot

A körültekintően kiválasztott szakkör lehetőséget teremt az önmegvalósításra, kellemes érzéssel tölthet el. A sikerélmény és az öröm során endorfinok, ún. boldogsághormonok szabadulnak fel a szervezetben, amelyek kompenzálhatják az iskolai kudarcokat. A gyerek új erőre kaphat, a mozgásra összpontosító tevékenységek során, főleg sportoláskor a szó szoros értelmében kitombolhatja magát, így megszabadulhat a stressztől, és utána képes ellazulni.

Ha a szülők nem biztosak benne, gyermeküknek mire lenne szüksége, elbeszélgethetnek az osztályfőnökkel, a nevelőnővel, az iskola pszichológusával vagy nevelési szaktanácsadójával. Arról, hogy egy gyermek hány körre járjon egyszerre, megoszlanak a vélemények. Egyesek szerint mindenkinek elég heti egy különóra, mások minden napra megengednének valamilyen iskolán kívüli tevékenységet. Szakemberek szerint nincs egységes recept, minden gyermek egyedi. Van, akinek elég egyetlen szakkör, és már az is kimeríti. Mások háromra is járhatnak, és mellette van idejük felkészülni a tanórákra is. „Általában azt szoktuk tanácsolni, hogy egy gyermek legfeljebb három kört látogasson egyszerre, hogy végső soron ne merüljön ki túlságosan” – jegyezte meg Kopčanová. A szervezett szakkörök mellett minden gyermeknek szüksége van olyan szabadidőre is, amikor csak magával foglalkozik, pihenhet, regenerálódhat, sőt, egy picit még unatkozhat is.

Mennyibe kerül?

Ajánlott a szakkört vezető pedagógusról tájékozódni – hány éve vezeti a szakkört, mennyire népszerű az általa vezetett tevékenység, milyen eredményeket ért el, mire lehet számítani a tanév végén. Előre kérdezzük meg, mennyibe kerül, és milyen felszerelés kell a szakköri tevékenységhez! Osztályfőnökétől minden gyerek átvehette az idei évre szóló művelődési utalványt, amelyet olyan szakkörre válthat be, amilyenre akar. A saját iskolájában biztosan felhasználhatja az utalványt, de némelyik szabadidőközpont is elfogadja. A művészeti alapiskolákban és a magániskolákban el szokták utasítani, ott csekket adnak. Az előbbiekben általában 6–10 euró havonta a tandíj, a magánintézményekben lényegesen több – például a tenisz, a hoki és a lovaglás tipikusan drága időtöltés, ugyanis a magas tandíjon kívül a szükséges felszerelést is meg kell vásárolni. Az idegennyelv-oktatatás sem olcsó mulatság – attól függőn, hetente hányszor és milyen nagy csoportban zajlik, egy-egy angol vagy német nyelvi tanfolyamért 30–100 eurót számlázhatnak havonta, és sok helyen a tankönyvekért vagy egyéb segédeszközökért is pénzt kérnek.