Mikor jön el az összeköltözés ideje?

Honnan tudhatjuk, hogy megérett-e a kapcsolatunk az összeköltözésre? Mikor jön el az idő, amikor a párunk is ugyanolyan örömteli lépésnek gondolja az összebútorozást, mint mi?

A „még nem” fázisa

A kapcsolat első pár hónapjában az összeköltözés még eszünkbe sem jut. Vagy ha igen, csak rózsaszín képekbe kivetítve jelennek meg előttünk a leendő közös élet gyönyörű percei. Csak a legbátrabbak merik vállalni, hogy ismeretségük harmadik hetében már össze is bútoroznak. Persze nem ez a jellemző, és a hirtelen döntés nem is mindig hozza meg a várt, hosszú távú eredményt.

A kapcsolat elején minden férfi romantikus trubadúr, és minden nő szexis tündér, és persze ki ne szeretne együtt élni ilyen csodálatos lényekkel. Aztán eltelik néhány hónap, a kezdeti lángoló érzelmek lecsendesednek, a romantikus gyertyafény helyett egyre többször ég erős fényű lámpa, aminek fényénél élesebben látjuk, hogy ki bújik meg valójában a trubadúrköpönyeg alatt (és ki lakozik a szexis smink mögött).

Lehet, a kezdeti, ideális kép egy szemernyit sem fakul, de gyakoribb az, hogy az elején oly tökéletesnek gondolt párunkról kiderül, valójában nagyon is sok hibája van. Ezért a kapcsolatunk első félévében – legyen bármennyire csodálatos is a szerelem – még nem ajánlatos az összeköltözés gondolatával komolyan foglalkozni. Megspórolhatunk néhány csalódást és a költöztetőknek fizetendő fuvardíjat, ha a pakolással megvárjuk a szerelmi „próbaidő” végét.

A „már gondoltam rá” fázisa

Ha kedvesünk a trubadúrlíra időszak letelte után sem okoz csalódást, a hibáit is el tudjuk fogadni, és ugyanolyan remekül el tudjuk képzelni vele az életünket, akkor már nem kell elhessegetnünk a gondolatot, miszerint jó lenne vele komolyabbra venni a figurát.

Ha a férfiak jól érzik magukat egy kapcsolatban, elkezdenek gondolkodni azon, milyen lenne összeköltözni, de tény, nekik több idő kell, hogy eljussanak idáig. A legjobb, ha hallgatunk, és megvárjuk, amíg valamilyen ártatlannak tűnő félmondatban ő hozza fel először a témát. Persze ilyenkor se csapjuk le durván a feldobott labdát, ne húzzuk elő a fiókból a már rég elkészített tervrajzot arról, hogy fogjuk berendezni a közös hálószobát! Párunk ilyenkor csak óvatosan tapogatózik, hogy mit reagálunk egy ilyen „ártatlan” elszólásra. Bánjunk mi is ugyanolyan óvatosan a témával!

Cselezős mellékvágányok

De mi van, ha másfél év együtt-járás után a férfi fejében látszólag még mindig nem motoszkál az összecuccolás halvány gondolata sem? Sok nő hajlamos apró cseleket bevetni a szent cél érdekében. Ezek a próbálkozások azonban sokszor elég kétséges kimenetelűek. Az egyik leggyakrabban bevetett csel a „nincs hol laknom“ játszma. Bérelt lakásunk tulajdonosa felmondta a szerződést, saját lakásunkban gázvezetékcsere miatt nincs meleg víz, a szülők elzavartak a családi házból. A férfi lakásába való ideiglenes odaköltözés rövid távon nagyon is hatékonynak bizonyul, hosszú távon azonban a legtöbb esetben mégsem hozza a várt eredményt, mert az efféle kényszer-összeköltözések a férfiaknak előbb-utóbb kényelmetlenek, kellemetlenek és nyomasztóak lesznek.

A másik gyakori trükk, hogy apró tárgyakat hagyunk ott a férfi lakásában. Először csak egy fogkefét. Aztán egy alvós pólót, majd egy hajsütővasat, később egy bugyit, egy parfümöt és így tovább. Ezzel próbáljuk észrevétlenül öszszeköltöztetni magunkat az áhított férfival. Ha ezzel próbálkozunk, könnyen úgy járhatunk, mint a Szex és New York Carrie Bradshow-ja, aki ezzel a trükkel próbálta becserkészni magát Mr. Big életébe, mígnem egy szép napon a talpig gentleman Mr. Big becsöngetett Carrie-hez, kezében egy szatyorral, amelyben barátnője „véletlenül” nála hagyott személyes tárgyai lapultak. Visszahozta, nehogy hiányozzanak. De ezzel valójában azt közölte: átlátok a próbálkozásodon, és így nincs ínyemre a dolog.

„Akkor tényleg együtt fogunk lakni?”

Maradjunk inkább az egyenes próbálkozásoknál! Ezek mindenképp célravezetőbbek. Ha már mindketten kipuhatoltuk, a másik tulajdonképpen nem zárkózik el az elől, hogy beszéljünk az összeköltözésről, jöhet a közös tervezgetés. Mikor, hova, hogyan költözzünk, és hogyan alakítsuk ki közös otthonunkat. Legyünk megértők és türelmesek a másikkal! Ne hagyjuk abba a tervezgetést, míg mindkettőnk számára elfogadható konszenzusra nem jutunk. Fontos, hogy a döntést közösen hozzuk meg, és mindketten örömteli lépésként éljük azt.

A csomagolás nehéz fázisa

A férfiak rettenetesen utálnak csomagolni, pakolni, dobozolni, rendszerezni (tisztelet a kivételnek), ez a költözködés egyik legkritikusabb pontja. A mondás, miszerint „lakva ismerszik meg igazán a másik”, nyugodtan kiterjeszthető a csomagolásra is. Ha a férfi sose győzi le csomagolási undorát, és valamilyen indokkal mindig kibújik a pakolás alól, valószínűleg később a házimunkákkal is ezt fogja tenni. Ha pedig a nő mindig csak veszekszik emiatt párjával, ahelyett, hogy keresne neki valami testhezállóbb feladatot – bútorok összeszerelése, barkácsmunkák, képek elhelyezése a megbeszélt helyre –, nos, az sem jelez túl vidám jövőt az együttélésnek. Nem árt már a csomagolásnál gyakorolni az egymás iránti alkalmazkodást.

Az együttlakás fázisa

Ha mi költöztünk a férfihez: figyeljünk, hogy ne csak megtűrt vendégek legyünk a lakásban! Onnantól fogva, hogy odaköltöztünk és viseljük a költségek felét, a lakható tér fele is a miénk. Ha párunk nem hagy nekünk elég teret, az mindenképp gyanús. Arra is figyelnünk kell, nehogy csak azért akarjon bennünket a saját háztartásában tudni, hogy bejárónőként funkcionáljunk, aki mos és vasal rá, takarítja a lakást, elintézze a háztartás körüli teendőket, de nőként nem becsül sokra bennünket.

Ha a férfi költözik hozzánk: itt is érvényes az, hogy ne csak megtűrt, befogadott személyként legyen jelen. A lakásunkat rendezzük át úgy, hogy ő is otthon érezhesse magát benne, ő is a sajátjának érezze azt. A rezsit természetesen felezzük meg, ügyeljünk rá, hogy igazságosan osszuk el a háztartás költségeit! Ha ő alkalmazkodik a mi rendszerető életstílusunkhoz, neki ez nagy áldozatvállalás, ezért cserébe engedjük meg, hogy a lakás egyik sarka legyen a „legitim rumli” területe. Ahol nem kell rendet tennie, ahol ő uralkodhat a káosz fölött, ahol nekünk sincs jogunk rendet tenni (csak ha megkér rá).

Egérút

És végül talán nem árt gondolni arra, mi lesz, ha netán rosszra fordulnak a dolgok. Bár ezt nyilván egyikünk sem szeretné, mégis néha jól jön, ha van egy vészkijárat a kapcsolatból, a közös lakásból. Ha van egy hely, ahová végveszély esetén visszatérhetünk. Ezért ügyeljünk arra, hogy ne égessünk fel mindent magunk mögött, mindig legyen egy zug, ahová visszatérhetünk, ha a szükség úgy hozza. (dcs, o-o)