Mikor a férfi van hátrányban

A házasság alatt folyamatosan tájékozódjunk vagyoni helyzetünkről: a kiadásokról, bevételekről, az ingó (televízió, rádió, autó, videó stb.) és ingatlan tulajdonok sorsáról, a hatósági (rendőrségi, földhivatali stb.) bejegyzésekről. Ez utóbbiról azért, hogy lássuk a szerint történtek-e, ahogy megállapodtunk.

Minden tulajdonunkról – a közösről is – legyen hiteles dokumentumunk, amelyhez senki más ne férhessen hozzá. (Érvényes ez a különböző hitelek, közüzemi díjak stb. törlesztésére is.) Jegyezzük fel a takarékbetétkönyvek, átutalási számlák, részvények, értékjegyek számát, és kísérjük figyelemmel felhasználásukat!

Törődjünk házastársunk, gyermekeink érzelmi életével, rendszeresen szervezzünk velük közös programokat, üdülést. Ne magunknak éljünk, időnként az apróbb figyelmességekről se feledkezzünk el! Ne vállaljunk folyamatosan éjszakai műszakot, mert ez egyenes út a váláshoz. A gyarapodó anyagi javak nem pótolják a hiányzó férjet, apát. Ha repedezik a házasság burka, ne azonnal a válás gondolata foglalkoztasson. Beszéljük meg problémáinkat előbb rokonokkal, ismerősökkel. A válások ritkán szoktak jól sikerülni. Általában mindkét fél megsínyli a család felbomlását, de különösen gyermekeink számára okozhat ez jóvátehetetlen károkat. Ha nincs más megoldás, először folyamodjunk a próbaváláshoz, azaz próbáljuk ki a hatósági (bírósági) döntés nélküli különélést legalább 3-4 hónap időtartamban, hátha rájövünk, nem is volt olyan rossz megunt, megutált stb. párunk mellett. Közben keressünk fel egy ügyvédet, pszichológust. Ha már másodfokon is elvesztettük a válópert, ritkán lehet tényleges segítséget nyújtani.

Elvált apák kiskátéja

Ha mégis a válás mellett dönt valamelyik fél, még mindig jobb egy korrekt egyezség, mint a legjobb bírói ítélet. Az viszont nem egyezség, hanem diktátum, ha csak az egyik akarata érvényesül, ennél még az ítélet is jobb. Tartsuk szem előtt, hogy mindig annak kell bizonyítania, aki állít valamit.

A per során mindkét félnek azonos jogai vannak, tehát az elváló apáknak is joguk van személyesen előadni, hogy mik voltak a házasság megromlásának okai. Joga van ahhoz, hogy a másik félhez, a tanúkhoz kérdést intézzen, a tárgyaláson elhangzottakra észrevételt tegyen. Ragaszkodjunk hozzá, hogy a fontos nyilatkozatok jegyzőkönyvbe kerüljenek! A legrosszabb taktika, ha valaki úgy kívánja egyben tartani a házasságát, hogy nem megy el egyik tárgyalásra sem. Ennek pervesztés, vagyonvesztés lehet a következménye.

A gyermekelhelyezésnél

Egyik szülőnek sincs előjoga. A gyermek nem az anya tulajdona! (Ma már bármelyik szülő otthon maradhat gyermeknevelési szabadságon, nem indokolt hát előnyben részesíteni az anyát a gyermek kora, neme alapján.) Fontos megjegyezni, hogy akinél a gyermeket elhelyezi a bíróság, az gyakorolhat szinte minden jogot vele kapcsolatban, a másik fél jogfosztottá válik, csupán a kapcsolattartásra szorítkozhat. Megilleti viszont a döntési jog gyermeke nevéről, tartózkodási helyéről, iskolájának, életpályájának megválasztásában. Ne hagyjuk el meggondolatlanul a közös lakást, mert így lehet, hogy nem térhetünk többé vissza, s a gyermekkel sem találkozunk, ráadásul a bíróság még egy formális lakáshasználati díjat sem fog megítélni.

A közös tulajdonú lakásban mindkét fél lakáshasználatát bizonyítja a bíróság, hacsak valamelyik nem tanúsít összeférhetetlen magatartást. Jogi képviselőnket ösztönözzük arra, hogy érvényesítse jogainkat.

Az ítélet gyermekkel kapcsolatos részének végrehajtása a gyámhatóságra tartozik. Itt is joga van az apának ahhoz, hogy minden kérését, nyilatkozatát jegyzőkönyvbe foglalják, s általában a hatóságnak 15-30 napon belül intézkednie kell. Ha az anya akadályozza a kapcsolattartást, pénzbírsággal sújtható. Ne várjuk meg, amíg hónapok eltelnek a kapcsolattartás akadályozásától, mert később egyre kevesebb remény van a gyermekkel a közös hang megtalálására. A kapcsolattartás a gyermeknek is kötelessége. Ennek elmaradásáért azonban ne őt okoljuk, mert véleménye könnyen befolyásolható, inkább keressünk meg minden lehetőséget a találkozásra (óvoda, iskola, ismerősök lakása, névnap, születésnap stb.) Soha ne hagyjuk a gyermeket egyedül, a kapcsolattartásban törekedjünk a rendszerességre, s mindig legyünk elérhetőek számára. (Adjunk neki telefonkártyát, megcímzett levelezőlapot.) Legjobb, ha a kapcsolattartásnál a gyermekátadás helyszínének valamilyen közintézményt választunk, ahol kisebb az esély arra, hogy a másik szülő provokál.

A közös vagyon megosztásánál – ami több éves pereskedést jelent – mindkét félnek azonos jogai vannak. Soha ne mondjunk le a gyermek javára a lakásról, bútorról stb., mert a másik szülő értékesítheti őket, ha nem nálunk van elhelyezve a gyermek. S mire bakfis vagy kamaszkorba kerül a közös utód, kiderül, hogy nincs semmije, az anyja pedig kijelentheti: most már boldogulj vele te, ha tudsz! A tartásdíjba való beszámításnak sincs értelme ilyen infláció mellett, mert a másik fél bármikor pert indíthat ellenünk, hogy megváltoztak az életviszonyaink. (bzs)

Hogy a házasságkötés ne az esetleges válás előszobája legyen:

Ne ugorjunk bele végleges szándékkal az első tartósnak látszó kapcsolatba azzal az érzéssel, hogy csak vele tudjuk leélni az életünket!

Próbáljuk alaposan megismerni partnerünket!

Tájékozódjunk rokoni, ismerősi körökben, ismerjük meg választottunkat és szüleit konkrét élethelyzetekben!

Ha lehet, próbáljunk meg három-négy hónapra összeköltözni, együtt gazdálkodni.