Mi mit jelent a konyhában?

Jó hetven évvel ezelőtt és még régebben a pozsonyi magyar meg általában a városi magyar lakosság elég sok ideig leginkább német szót használt, kivált a háztartási eszközök, ételek, ételkészítési módok, lakberendezési tárgyak, ruházati és divatcikkek megnevezésére.

Ez alkalommal említsünk meg néhány – részben még ma is használatos – szót, melyek többnyire a konyha berendezésére, az étkezésre, az ételekre vonatkoznak.

Azt az edényt, amelyet ma már inkább vödörnek vagy vedernek nevezünk, akkoriban kübli vagy kibli néven emlegették, a mosogatódézsát vájdlingnak nevezték, és a sparherden főztek; néhol persze volt gázrezsó, azaz gáztűzhely is. A támlátlan ülőalkalmatosság hokedli vagy stokedli volt (ma sem igen hívják másként), és persze akadt sámli, vagyis zsámoly is. A spájzban, azaz éléskamrában stelázsin helyezték el a befőtteket, ma már ezeket polcra teszszük. A padlót partvissal seperték fel, a piacra cekkerrel jártak az akkori háziasszonyok, nem bevásárlótáskával. A húst vagy más ételt nem párolták, hanem dinsztelték, bizonyos ételeket bestauboltak, értsd: nem rántották be, csak beszórták liszttel. A húst prézliben forgatták meg, nem zsemlemorzsában, miután kiklopfolták, vagyis kiverték. A húsverőt akkoriban húsklopfolónak nevezték, a szőnyegporoláshoz használt eszközt pedig prakkernek, nem kézi porolónak. A derelyemetsző sokáig volt rádli, az étkészlet bestek, az evőeszköz eszcájg.

Az ételek közül a főzeléket ma már nemigen nevezik csuszpájznak, de a köretet szokták még néha garnírungként emlegetni. A gombóc néha még ma is knédli, a dara gríz, a mártás szósz, a húslé szaft. A metéltet még most is nevezik egyesek nudlinak, s a kockatésztát cvekkerlinek vagy cvekedlinek. A császármorzsa régen smarni volt, a rétest pedig még ma is mondják néha strúdlinak. Olyan ételelnevezéstől mind a grenadírmars aligha fogunk megszabadulni, mert a javasolt gránátoskocka megnevezés nemigen tud gyökeret verni.