Mi is az a GPS?

Elsősorban gépjárművek tulajdonosai, de például turisták, terep- és vízi sportok gyakorlói hasznosíthatják a műholdas helymeghatározó rendszert, betűszóként képzett rövid nevén: a GPS-t. A már a köznyelvben is GPS-ként ismert rendszert az amerikai hadsereg és a NASA dolgozta ki, hogy NavstarGPS elnevezésű helymeghatározó rendszereként segítse katonáikat a tájékozódásban.

Három fő elemből áll. A földi felbocsátó, figyelő, követő, pálya- és berendezés-módosító bázisokból. Aztán a 19–22 ezer kilométer magasságban, az északi irányhoz viszonyítottan ferde körpályán nagyjából 12 óránként körbejáró 24–30 műholdból, harmadsorban pedig a földi vevőkből, például az autókba szereltekből. A 0,5–1 tonnás, két napelem szárnnyal felszerelt műholdak mikrohullámon, többnyire az 1,2–1,6 gigagaherzes frekvencián folyamatosan sugározzák a navigációs adatokat, a pontos időt rubídium- és cézium atomóráikkal mérve. A sok műholdnak köszönhetően a földi vevőhöz egy időben rendszerint négy, de legalább három műhold jele érkezik, és a vevőkészülék azokból már pontosan meg tudja határozni, a térképen pedig meg is jelölni – digitális műszere jóvoltából – a vevő földrajzi helyzetét. Az elsők még csak 100, a maiak 10, a legújabbak 1 méteres pontossággal. A GPS előnye, hogy működését nem befolyásolják az időjárási viszonyok, sem a napszak, de még a megjelölni kívánt földrajzi pont tengerszint feletti magassága, esetleges mozgásának sebessége sem.