Mi is az a muzsika, zene? Honnan ered, mióta létezik, és mióta gyönyörködünk benne? Milyen műfajai léteznek, és milyen hangszerek segítségével nyerhetünk csodás dallamokat?
Mi fán terem a muzsika?
Csak a tehetség számított!
Ők voltak az elsők, akik munkának, vagyis hivatásnak tekintették a zenét: életre szóló elfoglaltságnak számított egyetlen hangszer mesteri kezelése. Ám egyetlen korai civilizáció sem tartotta olyan nagy becsben a muzsika művelését, mint Görögország. Az ókori Hellászban a zene uralta a vallási, művészi, erkölcsi és tudományos életet. A művelt, előkelő embert muzikálisnak nevezték. A nagy drámaírók és a költők pedig mindannyian jártasak voltak a zene és a tánc művészetében. Saját hangszere is volt az országnak: a citera, ami nemzeti jelképnek számított. A legjobb citeraművészeket komoly társadalmi kiváltságok illették. A városállamok fénykorában, a virágzó athéni demokráciában pedig szinte mindenki számára nélkülözhetetlen volt a gondosan irányított zenei nevelés, mivel ők ismerték fel a zene szellemre, lélekre, jellemre gyakorolt hatását. Az első ismert zenei hangversenyre is Görögországban került sor: Kr. e. 586-ban Apolló templomában. És akárcsak a görögöknél, Indiában és Kínában is jelentős helyet foglalt el a társadalomban a zene. Minden kultúrában vonzónak találták, hogy a különféle hangszerekből együtteseket, kis zenekarokat alkossanak. A Bibliában találunk utalásokat Nabukodonozor király zenekarára (Dán. 3. 5.). A zsidó zene megismeréséhez az Ószövetség írásai adnak támpontokat. A kezdeti időkben nem voltak hivatásos zenészek. Váltakozó kórusok és előénekesek voltak, akik a templomban kapták kiképzésüket. A középkori források a Bibliából eredeztetik az első hangszerjátékost és a zene feltalálóját is. Sőt egyesek szerint onnan származik a hárfa, sőt a klarinét és az oboa őse is. Az ószövetségből ismert Dávid király alapította az első zenésztestületet. Az ókori Rómában a zene sokat veszített fontosságából, mivel harcos, hódító nemzet lévén főként a háborúk, a jog és a szónoklattan érdekelte őket. A rómaiak muzsikájában kulcsszerepet játszottak a görög világból származó zenész rabszolgák. Az amfiteátrumban a harci játékokon szórakoztató zenét játszottak. Még Néró császár is hangszerjátékos volt, bár egyesek szerint roppant tehetségtelen. Tehát a korai társadalmak mindegyikében benne élt a zene, ahogyan napjainkban is megtalálható, csak kicsit másképp. Más a zenei szemlélet, igény, stílus, hangzásvilág, mostanság szinte kibogozhatatlan a sokféleség, ám ettől izgalmas a muzsika földje.
Kalandozz velünk továbbra is ebben a csodálatos világban! A jövő héttől az egyes hangszertípusok bemutatását kezdjük, kiegészítve azzal, hogy melyik hangszert hogyan és kinek érdemes tanulni. Tarts velünk akkor is! (n, he)
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.