Mélyen az emberi családfában gyökerezik az erőszak

A fajon belüli halálos összetűzések nemcsak az embereknél, hanem néhány más emlősnél is előfordulnak. Az emberszabásúaknál a csoporton belüli agresszió sem ritka, néhány fajnál a gyerekek megölése is előfordul. A ragadozók esetenként megölik az idegen csapatokhoz tartozókat és még az olyan ártalmatlannak tűnő fajok is, mint a hörcsögök és a lovak, esetenként végeznek fajtársaikkal - írta José María Gómez, az Almeríában található CSIC-EEZA kutatóintézet munkatársa és kutatócsoportja a Nature című tudományos folyóiratban megjelent tanulmányban.

A tudósok azt vizsgálták, hogy mennyire elterjedtek az ilyen halálos kimenetelű konfliktusok az egyes emlősfajoknál. Az emlősök 80 százalékát kitevő 137 emlőscsalád 1024 fajánál négymillió halálesetről találtak információkat a tudományos irodalomban. Az erőszakos esetekhez sorolták például a gyerekek megölését, a kannibál viselkedést, a területvédő harcokat és más harcos konfliktusokat.

Néhány faj erőszakosabbnak mutatkozott, míg mások egészen békésnek. A csapatban vagy meghatározott területen élő állatoknál elterjedtebb a fajtársakkal szembeni erőszak, mint a magányosan vándorló fajoknál.

A halálos erőszak az emberszabásúak ágában gyökerezik

Az emlősök evolúciójának kezdetén az erőszakos halálesetek aránya 0,3 százalékos, tehát háromszázból egy állattal végeztek fajtársai. A törzsfejlődés során az emberszabásúak kialakulásánál a halálos erőszak megnövekedett. Körülbelül abban az időszakban, amikor az emberszabásúak a családfa önálló ágaként elkülönültek, az arány két százalékra emelkedett. A kutatók szerint ez arra utal, hogy a halálos erőszak az emberszabásúak ágában gyökerezik. 

A tudósok hatszáz tanulmányt elemeztek annak megállapítására, hogy mennyire volt elterjedt az erőszak az emberi populációban az elmúlt ötvenezer évben. A számokat bizonyos bizalmatlansággal kell kezelni, az erőszak mértéke ugyanis az egyes időszakokban változó volt - emelték ki a szakértők. A filogenetikai - fejlődéstörténeti rendszertani - vizsgálatok szerint két százalék körül volt az arányuk, ez azonban időnként, mint például a középkorban növekedett, és elérte az 12 százalékot.

A modern korban, mintegy száz évvel ezelőtt csökkent a társadalmon belül az erőszakra való hajlam, vélhetően a kultúra és az ökológiai körülmények hatására. Ma az erőszakos halálesetek aránya 1,3 százalék.

Az ember természetétől fogva erőszakosabb, mint a legtöbb más emlős

"Az idők kezdetén az emberiség olyannyira hajlandó volt az erőszakra, ahogyan ez az emlősök közös fejlődéstörténetéből sejthető. Ez a történelem előtti erőszakosság a történelem előrehaladtával változik, többnyire az emberi társadalom szociopolitikai szerveződésével összefüggésben. Eszerint a kultúra képes megregulázni a halálos erőszak filogenetikus örökségét" - írták a szakértők.

A tanulmány evolúcióbiológiai módszerekkel közelít egy filozófiai kérdéshez - kommentálta a tanulmányt Mark Pagel, a Readingi Egyetem kutatója. Thomas Hobbes filozófus a 17. században tette fel a kérdést, hogy az ember vajon természetétől fogva erőszakos-e, egy évszázaddal később Jean-Jacques Rousseau azt feltételezte, hogy a környezet és a társadalmi körülmények befolyásolják az erőszakosságra való hajlamát.

A tanulmány jó okot szolgáltat annak feltételezésére, hogy az ember természetétől fogva erőszakosabb, mint a legtöbb más emlős. Ezt antropológiai kutatások is alátámasztják, amelyek a vadászó és gyűjtögető társadalmakat az "állandó harc" állapotában lévőnek írják le.