Marson a Spirit

A három méter hosszú rámpáról való legördülés, majd az ezt követő tíz centis „zuhanás” csupán 78 másodpercig tartott, de az egyik legkockázatosabb vállalkozás volt a misszió során. Az amerikai űrközpontban, közép-európai idő szerint 11 órakor erősítették meg, hogy sikeresen legördült a Spirit a rámpáról. A Spiritet a Mars felszínére gördüléséhez 115 fokkal jobbra kellett fordítani. Erre azért volt szükség, mert a leszállás során használt légzsákot nem sikerült az első lehajtó rámpáról eltüntetni, és a kutatók tartottak attól, hogy a legördülésnél a hátsó napelem veszélybe kerülhet a légzsák miatt. Az alternatív megoldás az lett, hogy a rovert ellentétes irányba, hátrafelé gördítették le a rámpáról. Ennek feltétele azonban az volt, hogy a korábbi déli irányú pozícióból a Marsjáró 115 fokkal észak-nyugat felé forduljon. A Spirit által küldött képek megerősítették, hogy a robot immár maga mögött hagyta azt az állványt, amelyen leszállt a Marsra. A rover ezután hozzákezdhet első számú feladatához, a víz nyomai utáni kutatáshoz. A Spirit a marsi por összetételét, a kőzeteket fogja vizsgálni, hátha víz előfordulására talál bizonyítékot. A Spirit a felderítéséket a Guszev-kráterben végzi. Ez a kráter körülbelül akkora, mint Wales, és elképzelhető, hogy korábban tó volt a Mars felszínének ezen a részén, ezért a kutatók sokat várnak az önjáró laboratórium „expedíciójától”.

Máris itt az űrverseny

Az európai űrügynökség, az ESA nem hagyja magát: Bush elnök bejelentésére reagálva, miszerint Amerika legkésőbb 2020-ig embert küld a holdra, Franco Ongaro, az ESA tervezési hivatalának feje bejelentette: húsz éven belül Európa is embert küld a Holdra. Ezután a Mars kerül célkeresztbe. A grandiózus, „Aurora” nevet viselő terv az első lépcsőben (2005-2009) mintegy kilencszázmillió euró pluszforrást igényelne. A nagy valószínűséggel kútba esett Beagle-misszió ugyan kifogta a szelet az ESA vitorláiból, de talán az űrügynökség képes lesz felpiszkálni az Óvilág politikusainak becsvágyát annyira, hogy megszavazzák az anyagi forrásokat. Az Aurora egy mobil Marsjárót is magában foglal: 2010 körül az „ExoMars” nevű szonda már ide-oda kaparhatna a vörös bolygón. Hogy az Aurora projekt az elkövetkező húsz évben mennyibe fog kerülni Európának, arról elképzelések sincsenek, de az első lépésekre, egy szonda tesztje a Holdon, amit később a Marson is bevetnének, már tető alatt vannak a szerződések. Az Aurórát olyan országok támogatják, mint Olaszország, Nagy-Britannia, Franciaország, de a tervben részt venne az eddig tartózkodó Svájc, Kanada, a belgák lelkesednek érte, de a legnagyobb befizetőnek számító Németország visszafogottan reagált. (ngo, korr)