ĺZLIK – NEM ĺZLIK

Vannak emlékezetes evészetek, ételek. Nagyon-nagyon jók, és borzalmasan rosszak. Rovatunkban ismert személyiségeket kérdezünk arról, mely ízekre emlékeznek a legszívesebben, s mi az, amit nagyon gyorsan elfelejtenének..., ha tudnák.

Csáky Pálné Erzsébet hitoktató:

Nemrég Dunakiliti felé csónakáztunk, s a Duna partján találtunk egy zsúptetős, fából készült csodálatos kis építményt. Engedtünk a csábításnak, betértünk, és nem bántuk meg, mert nagyon finom csirkemellet ettünk. Általában fehér húsokat fogyasztunk, ezért rendeltünk ott is azt, viszont ennek az ételnek az íze felülmúlta elvárásainkat, felejthetetlen volt.

Egyszer pedig Léván voltunk, hazafelé jövet megálltunk egy faluban, és valamilyen rántott húsfélét rendeltünk, kinézésre semmi baja nem volt, ám amikor megkóstoltuk, igencsak megdöbbentünk, mert annyira sótlan volt, hogy talán még a tojás, amelybe bundázták, sem volt megsózva. Ennyire sótlan ízt még sosem éreztem, mi már hiába sóztuk, szinte ehetetlen lett emiatt. Nem szeretném megmondani, hogy hol történt az eset, hiszen ha továbbra is így főznek, azzal maguk tönkreteszik a vendéglőt. (malév)