ĺZLIK – NEM ĺZLIK

Vannak emlékezetes evészetek, ételek. Nagyon-nagyon jók, és borzalmasan rosszak. Rovatunkban ismert személyiségeket kérdezünk arról, mely ízekre emlékeznek a legszívesebben, s mi az, amit nagyon gyorsan elfelejtenének..., ha tudnák.Bugár Béla, az MKP elnöke, a parlament alelnöke:

Őszintén mondom, mindig csodálkoztam azokon az embereken, akik az ĺzvilág eme rovatában kapásból meg tudták mondani, hogy melyik étel volt életükben a legfinomabb, hisz az ember annyiféle mindent megkóstol az évek folyamán. Nem vagyok válogatós, megeszem mindent, de azért, ha választhatok, akkor inkább olyat, ami édes alapon van. A legfinomabb ételem is valószínűleg az otthoni almás rétes dióval. Eszembe jut, ahogyan figyeltük, amikor a nagymama nyújtotta a rétest, hogy csüngött a tészta, s mi vártuk – már szinte a földet súrolta –, hogy mikor szakad el a közepe. És nem szakadt el! Vagy ott volt a barátfüle, nem ez a készen kapható, ennek semmi íze, hanem a hazai, szilvalekvárral, melyet mi gyerekek úgy hívtunk, hogy kocsikenőcs.Az édesanyám gyakran mesélte, milyen jó volt régen a puliszka, mekkora étvággyal falták a régi időkben, elmondta, hogyan készítették a kukoricakását tejföllel. Egyszer, mikor már nagyon kíváncsivá tett, kértük, csinálna már nekünk is. Hát csinált, de ez volt talán az egyetlen étel életemben, melyet nem ettem meg. A tejfelt lenyaltuk róla, de a mai ember már nincs hozzászokva a nagy szemcsés, durva kukoricadarához. Más dolog, hogy a különféle müzlikészítményekben is van, s érezni is bennük, de az már modernebb íz. Mondtuk anyámnak, elhisszük, hogy a háború alatt ti ezt ettétek, de ha nem muszáj, azért többet inkább ne csinálj. (malév)