ĺZLIK – NEM ĺZLIK

Vannak emlékezetes evészetek, ételek. Nagyon-nagyon jók, és borzalmasan rosszak. Rovatunkban ismert személyiségeket kérdezünk arról, mely ízekre emlékeznek a legszívesebben, s mi az, amit nagyon gyorsan elfelejtenének..., ha tudnák.

Klein Melinda, a Vasárnap főszerkesztője:

Sehol, még a legpuccosabb étteremben sem esik olyan jól az étel, mint otthon a töltött káposzta. Egyetlen olyan gasztronómiai élményre sem emlékszem, legyen az akár kínai lakkozott kacsa, Gundel-palacsinta vagy a tenger gyümölcsei (utóbbit egyébként nem is szeretem), amely nagyobb élvezetet okozott volna. Mifelénk, a Bodrogközben általában fele rész disznó-, fele rész marhahúsból készítik. Van, ahol apró, kúp alakú csomagocskákat csinálnak, amelyből nyolcat-tízet is megehet az ember egy szuszra, máshol öklömnyi töltelék a divat. Szőlőlevélben főzve is kóstoltam már, fenséges. De szüretkor a legfinomabb, amikor hatalmas kondérban főzik, az elvégzett munka jutalmaként, kint a szőlőhegyen, az ember térdén tálalják, és a tavalyi borból is töltenek melléje.

Egyébként a legkellemetlenebb élményem is ehhez az ételhez kapcsolódik. Egyszer megettem belőle vagy... nem is tudom,

hányat...