Lemosó permetezéssel az áttelelő kártevők ellen

A tavaszi lemosó permetezéssel a gyümölcsfákon áttelelt kártevőket pusztítjuk el tojás- vagy lárvaállapotban, tehát még mielőtt nagyobb károkat okoznának. Használható növényvédő szerek az Oleo-Ekalux 1%-os töménységben (100 ml készítmény 10 liter vízhez) és az Oleoekol (100 ml). Ezek kombinált rovarölő (inszekticid) és atkaölő (akaricid) szerek, melyeket az áttelelő kártevők széles skálája ellen lehet használni a gyümölcsfákon, a szőlőn és a díszcserjéken. A gyümölcstermesztők bízvást értékelni fogják, hogy egyetlen kezeléssel a kártevők egész sorát elpusztíthatják (atkák, bimbólikasztó bogár, almamolyok, levéltetvek, pajzstetvek, levélbolhák, szőlőmolyok stb.), s ezzel hosszú időre védelmet biztosíthatnak gyümölcsfáik számára. A gazdaságilag jelentős kártevők közül tojás alakban a levéltetvek és a piros gyümölcsfa-takácsatka, lárvaállapotban pedig a kaliforniai pajzstetű és a közönséges teknőspajzstetű telel. Mivel csaknem minden gyümölcsfajon valamelyik említett kártevő előfordul, a kertben az összes gyümölcsfát és bokrot érdemes kezelni.

Az Oleo-Ekalux és Oleoekol szerek lényegesen jobb ökológiai tulajdonságokkal rendelkeznek, mint a korábbról ismert, de ma már nem forgalmazott Arborol és Nitrosan típusú készítmények. Eredményes alkalmazásuknak alapfeltétele, hogy a kezelt növényeket a szó szoros értelmében le kell mosatni a permetlével, melyből az ajánlott hektáronkénti adag 1000-2000 liter (vagyis 10-20 l/ár). A gyümölcsösökben tavasz elején, az áttelelt kártevők tömeges kelésének időszakában célszerű alkalmazni. Ezért a kezelést mindig csak rügyfakadás után, de legkésőbb virágzás előtt kell elvégezni. Az engedélyezett készítmények 15 °C fölött a leghatásosabbak.

A rügypattanás utáni lemosó permetezés időpontját a permetezendő gyümölcsfák kihajtásmenete határozza meg. A mandulafa nagyon korán, gyakran már március elején virágzik. Amíg valamennyi gyümölcsfánk nyugalomban van, addig a mandula váratlanul, egyik napról a másikra virágba borulhat. A virágzási sorrendben ezt követi a köszméte (egres) és a kajszibarack. A cseresznye, a piros ribiszke, az őszibarack és az alma következik a sorban, de ezek virágzása már csak áprilisban várható. Gyümölcsfáink kihajtási idejében, menetében tehát jelentős különbségek vannak, de konyhakertben, kisebb vegyes gyümölcsösökben talán érdemes valamennyi fát egyszerre permetezni, különösen akkor, ha egy tartály az egész kertre elegendő. Ebben az esetben – az áttelelő kártevők ellen – különösen csábító ez a lehetőség, mivel mindkét készítmény ugyanabban a töménységben (1%) használható az almatermésű fákra, a csonthéjasokra, a bogyós gyümölcsűekre, de még a szőlőre is!

LESZ-E FAGYKÁR A SZŐLŐBEN?

Tél végén, tavasz elején minden szőlősgazda legfontosabb kérdése, hogy hogyan vészelte át szőlője a telet, várható-e fagykár? A téli, nyugalmi időszakban előforduló fagy iránti érzékenység nemcsak az alacsony hőmérséklettől függ. Meghatározó lehet a fajta is, hiszen a különböző fajtáknak más-más a fagyérzékenysége. Az előző évtizedekben a nemesítők munkájának a betegségekkel szembeni ellenálló képesség fokozása és a minél korábbi érés mellett épp ez volt a legfontosabb célkitűzése. Ennek köszönhetően ma már többségében a fagyot jól viselő szőlőfajták terjedtek el. A korai érés is fontos e tekintetben. Nemcsak a szőlőfürtöknek, a termésnek kell minél előbb beérnie, hanem a vesszőknek is. Azaz a tőkék akkor tudnak biztonságosan felkészülni a télre, ha a vesszők erősek, vastagok. Mindezt elősegítheti a napfényes, meleg ősz.

Nagyon fontos az ültetvény fekvése is. Az előző évek tapasztalatait érdemes figyelembe venni, minden gazda tudja, hol vannak a fagyzugos területek, ahol fokozott mértékben figyelnie kell. A magasabb fekvésű hegyoldalakon általában kisebb a veszély, mint a síkvidéken. A művelésmód is befolyásolja a fagyérzékenységet. A bakművelésű tőkéket takarással meg lehet védeni a téli fagytól. Néhány centiméteres földréteget a tőkére húzva, biztonságot nyújthatunk, mivel a talaj hőmérséklete kevésbé hűl le. Magasművelés esetén ezt nem tudjuk megtenni, ezért tisztában kell lennünk azzal, hogy ez a művelésmód a fagy ellen nem nyújt megfelelő védelmet.

Az enyhe tél után a szőlőt általában nem éri fagykár, de számolnunk kell azzal, hogy az év folyamán a növényvédelem nehéz lesz, hiszen a kártevők, a kórokozók is nagy számban vészelik át az enyhe időjárást. A kemény, hideg tél jobban próbára teszi a növényeket, s nemcsak a közvetlen fagykár okozhat veszteséget. A túlságosan leterhelt, gyenge tőkék olykor nem bírják ki a telet, s elpusztulnak, nem hajtanak ki tavasszal. A túlterhelt szőlőtőkék gyengébb kondíciójúak, s egy hosszú, kemény tél nagyszámú tőkeelhalást eredményezhet.

Most, a metszési munkák idején gondolnunk kell erre is, mert fontos ugyan, hogy minél nagyobb legyen a termésmennyiség, de még fontosabb, hogy a tőkék hosszú távon is erősek, egészségesek legyenek. Ezért ne hagyjunk a kelleténél több vesszőt a metszéskor, adjuk meg a tőkéknek a kiegyensúlyozott, hosszú élet lehetőségét, s ők jó terméssel, kiváló minőséggel fogják ezt meghálálni.

A KORAI ZÖLDHAGYMA TERMESZTÉSE

A nagyobb átmérőjű (2,5-3 cm-es) dughagymákat általában már március elején duggathatjuk 5-10 cm távolságra egymástól. Az ültetés előtt sorvonalzóval (deszkával) kijelöljük a sorokat. A nyomokba kézzel ültetjük a dughagymákat „üstökkel”, azaz gyökerével lefelé nyomva. Az ültetés mélysége akár 6-8 cm is lehet, így hosszú fehérrészű, piacos hagymát nyerünk. A rövid tenyészidő alatt próbáljuk meg többször, finoman feltölteni a sorokat földdel – úgy, mint a burgonyát. Ezáltal is növelhető a fehér szárrész hossza.

TÖBB MEGBECSÜLÉST ÉRDEMELNE

A csicsóka (szlovákul topinambur) nagyon egyszerűen termeszthető, bőven termő és ellenálló növény. Gumótermésének az a fontos jó tulajdonsága van, hogy a cukorbetegek is fogyaszthatják, ezért érdemes az érintett családok kertjében legalább néhány bokrot ültetni. A fészkesvirágzatúak közé tartozik, és közeli rokonságban áll a napraforgóval. Tavasszal akár össze is lehet őket téveszteni, de később már nem, mert a csicsóka sárga virágai a napraforgóéhoz képest kicsinyek, és jóval később, augusztus elején virítanak. Szára a napraforgóénál vékonyabb, de magasabb – akár 3 m magasra is megnő. Magot a csicsóka virága nem érlel, ezért a gumók elültetésével szaporítják. Gumójának héjszíne lehet fehér vagy sárga, de leggyakrabban olyan színű, mint a rózsaburgonyáé. A gumók húsa hófehér. Felszínük ripacsos, barázdált, összetett – nehezen és sok veszteséggel tisztítható.

A kert sarkában van a helye, ahol más, igényesebb növény valami ok miatt nem marad meg. A gumók ültetési ideje októbertől május elejéig tart, de a legjobb március végén ültetni. A kifejlett gumók szedését október elején kezdhetjük meg, de folyamatosan szedhetjük akár egész télen is (hó- és fagymentes időben). Fennáll azonban a gond a tárolással, mert csak alacsony hőmérsékletű, elég magas légnedvességű helyiségben nem fonnyad meg. A legjobb módszer: mindig annyit kiszedni belőle, amennyit azonnal felhasználunk. A burgonyához hasonlóan készíthető el – saláták, köretek, töltelékek, kirántott és sült ételek alapanyaga.

A szerző kertészmérnök